Lizi a Várban

Bosnyák Viktória és Spôte Stany Marcel pályamunkája

2007. március 31.
A Pozsonyi Pagony Kiadó Aranyvackor pályázatán 2007-március 7-én hirdettek eredményt- A pályázatot illusztrátorok és meseírók számára írták ki - számos pályamunka érkezett, s rengeteg fiatal tehetség keresi a kibontakozás lehetőségeit ezen a területen.
A litera a beérkezet pályaművekből ad bő válogatást - most Bosnyák Viktória és Spôte Stany Marcel  munkáját láthatják.
  • 2007. március 31.

Részlet a könyvtervből:
 
"A „Lizi a várban” körsétája során az óvodás, 6 éves Lizi édesapjával járja be a Budai Vár (gyerekek által még nem feltétlenül ismert) „klasszikus”, és kevésbé ismert helyszíneit. A történetet keretezi a családi háttér, megjelenik a kislány édesanyja, a nemsokára megszülető kistestvér is. A kötet érthető, egyszerű nyelven, történelmi hitelességgel mutatja be a kirándulás állomásait:
 
Dunapart
Mátyás templom
Halászbástya
Szent István szobor
Ruszwurm cukrászda
Nemzeti Galéria (néhány ismert, klasszikus festmény)
Budavári Sikló
szobrok, rejtett utcarészletek
 
A tervek szerint a könyv részét képezné a Budai Vár térhatású térképe, amely bemutatná a már bejárt, ismerős helyszíneket, épületeket, gyermekeknek szóló magyarázó szöveggel és a Vár történetével. A könyvet kiegészítené ajándékként egy, a Várat bemutató társasjáték négy, az építtetésében közreműködő királlyal, királynővel: IV. Béla, Zsigmond, Mátyás, Mária Terézia."
 
 
1. fejezet          BEVEZETÉS
 
- Lizi! Lizi! Lizikém! Kelj fel gyorsan!
Ez Apu. Mindig ő szokott felkelteni. Hát csak keltegessen nyugodtan. Én még szundikálok egy keveset. Szépen a másik oldalamra fordulok. Persze Ági babát nem eresztem.
- Lizi! Lizi! Tudom, hogy ébren vagy!
Nahát, ez az apu! Honnan tudhatja? De sebaj. Fejemre húzom a kispárnát, s már nem is hallom.
- Lizi! Én megyek a …
- Hová mész, Apu! Én is jövök!
- A budai Várba, ahogy tegnap megbeszéltük.
- Anyu is jön? Megyek és megkérdezem.
Hol is ez az anyu?
- Nahát Anyuci? Te még mindig ágyban vagy? Ugye velünk jössz?
- Ne haragudj Lizikém, de ekkora nagy kiránduláshoz fáradt vagyok.
- Beteg vagy?
- Ugyan dehogy, te csacsi!
- Akkor csak a nagy kövér pocakodat nem bírod vinni?
- Úgy bizony. Fárasztó ám egész nap cipelni valakit a hasamban.
- Nekem aztán jó nagy kistesóm fog születni az biztos.
- Menj csak Lizikém, készülődj!
- Te Anyu! Nem unatkozik a kistesóm ott a pocidban? Vigyük inkább magunkkal őt is!
- Ne aggódj, kicsim, hallgatok valami szép zenét, s akkor mindketten jól érezzük majd magunkat.
- Na jó. Akkor én megyek is fésülködni.
Ez nem lesz könnyű feladat. Jobb, ha apu meg sem próbál segíteni. Múltkor is úgy néztem ki, mint egy bohóc, miután megcsinálta a frizurámat. Nézzük csak, hol a hajkefe! Meg vagy! Aú, de húz! Aú! Aúúú! Hagyd abba! De hiszen én magam húzom! Akkor most abba is hagyom. Már úgyis éppen jó lett. Most pedig lássuk csak, melyik csatot válasszam. A királynőset, vagy a virágosat? Hmm. Amikor legutóbb a Várban jártunk, apu elmesélte, hogy régen  ott laktak a királyok és a királynék. Akkor legjobb lesz, ha a királynőset veszem. Persze igazából mindegy is, hiszen apu úgyis meg fog dicsérni. Mindig azt mondja, hogy olyan szép vagyok, mint egy királykisasszony. Na, megyek is, és megmutatom magam neki.
- Hogy tetszem, apu?
- Nahát, Lizikém, olyan szép vagy, mint egy királykisasszony!
- És mit kap reggelire a királykisasszony? Friss kalácsot aranytányérkáról, mézes tejet ezüst csészécskéből?
- Lekváros pirítóst citromos teával. Megfelel felség?
- Na jó. Most az egyszer.
- Kapd be gyorsan, s már indulunk is.
- Ági babát hozhatom?
- Csak, ha nem én fogom cipelni helyetted.
- Ugyan apu! Köszönöm a reggelit. Megyek fogatmosni és kész is vagyok.
 
 
2. fejezet          KIS KIRÁLYLÁNY
 
 
- Hová üljünk, Lizikém? Itt jó lesz?
- De apu, tudod te jól, melyik a kedvenc padom! Az ott, a királykisasszony szobrával szemben. Mit szólna, ha nem oda ülnénk?
- Tudom, tudom, csak vicceltem.
- Apu, ugye mesélsz, amíg itt üldögélünk? Mindig annyi érdekes történeted van Budapestről.
- Szívesen. Ez a város olyan szép és annyi érdekesség van benne, mint egy múzeumban.
- De apu! Én nem akarok múzeumban lakni. Ott mindig csendben kell lenni és még csak hozzá sem szabad nyúlni semmihez.
- Igazad van. Akkor mondjuk inkább úgy, olyan szép, mint a mesében. Így már jobban tetszik?
- Így igen. Csak nehogy én legyek Csipkerózsika, és mindjárt száz évig kelljen aludnom, amikor pedig még csak most keltem fel.
- Hát ki akarsz lenni?
- Lizi királykisasszony.
- Rendben felség. Akkor mesélhetek?
- Mesélhetsz, csak Ági babát ide ültetetem kettőnk közé, hogy jól hallja. És azzal kezdd, hogy megmondod nekem, ki csinálta ezt a királylányos szobrot.
- Marton László szobrászművész, nem is olyan régen.
- Pedig olyan, mintha már száz éve itt ülne.
- Az igaz. Nos, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Nem akármilyen város volt ám ez, hanem főváros. Úgy hívták, Budapest. Meg tudja mondani felséged, hogy melyik országnak volt ez a híres-neves Budapest a fővárosa?
- Jaj, de könnyű kérdés! Hát Magyarországnak!
- Nagyon jól mondja, felséges Lizi királykisasszony. Ez a város igen öreg város. Mit gondol felséged, hány éves?
- Öreg?
- Hát a nagyi már elég öreg. Már elmúlt hatvan éves, igaz?
- Igaz.
- Akkor ha Budapest nagyon öreg, talán már hetven éves is lehet.
- Sokkal öregebb annál. Már kétezer éve laknak itt emberek. A három város pedig 1873-ban egyesült, s azóta hívják Budapestnek.
- Ne próbálj becsapni, apu! Ez csak két város: Buda és Pest.
- A harmadik pedig Óbuda.
- Az meg hol van? Nincs is három partja a Dunának!
- Óbuda a budai oldalon van.
- Hogy fogunk átmenni? Metróval?
- Nem sietünk annyira. Menjünk inkább busszal, át a Lánchídon!
- Az oroszlános hídon? Az jó lesz. Apu, neked melyik a kedvenc hidad?
- Nem is tudom, Lizikém. Talán éppen a Lánchíd, mert az a legrégebbi. Ez volt Budapest első kőhídja
- Kétezer éves?
- Annyira azért nem öreg. 1849-ben lett kész. Gróf Széchenyi István ajándékozta a városnak. Azért is hívják igazából Széchenyi-Lánchídnak. És felségednek melyik a kedvenc hídja?
- Hát a Lánchíd, mert az a leglányosabb. Nyaklánca minden lánynak van. Csak azt nem értem, hogy a Lánchíd hol hordja a láncát, amikor nincs is nyaka.
- A tartószerkezete áll láncszemekből, azért nem látod.
- Kár. De mesélj tovább, apu! Azt a szép, csipkés templomot hogy hívják?
- Azt a színes tetejűt? Az a Mátyás templom. Ott volt Hunyadi Mátyás esküvője a nápolyi Beatrixszal.
- Nápolyiból volt? Kakaós, vagy citromos?
- Természetesen nem nápolyiból volt, hanem Nápoly városából jött.
- Megnézzük a Mátyás templomot közelebbről?
- Hát persze. De előbb, mondok egy mesét Mátyás királyról.
- Inkább én mondok neked, és Ági babának.
 
 
4. fejezet          HALÁSZBÁSTYA
 
- Odanézz apu! Mekkora hajó megy a Dunán! Én is szeretnék hajókázni.
- Jól van, kicsim. Legközelebb Visegrádra megyünk hajóval. Ott megnézhetjük Mátyás király palotáját.
- Ez a Mátyás olyan gazdag volt, hogy két palotája is lehetett?
- Sőt, még annál is gazdagabb. Az udvarában bor csobogott a szökőkútban.
- Kár. Az almalé sokkal finomabb.
- Hát ahhoz mit szólsz, hogy hatalmas könyvtára volt, csupa kézzel írott könyvből?
- Na hát az nem lehetett valami szép.
- De bizony csodálatos volt. Mátyás könyveit corvináknak nevezik.
- Kár, hogy nem láthatom.
- Kérése parancs, Lizi királykisasszony. A Széchényi könyvtár éppen itt van fent a Budavári Palotában. Ha kívánja, megnézhetjük a corvinákat. Jaj, de már itt is vagyunk a Clark Ádám téren. Nyomd meg a gombot! És fussunk, mert itt a másik buszunk! Ezzel elmegyünk a Halászbástya lábáig.
 
 
- Apu, ki volt az a Clark Ádám?
- Széchenyi gróf őt kérte meg arra, hogy tervezze meg a Lánchidat.
- De Apu, itt valami ne stimmel. Én láttam, hogy cica betűvel kezdődik a neve, de te kával ejtetted ki, és a vezető bácsi sem úgy mondta be.
- Igazad van, Lizikém. Ez azért van, mert Clark Ádám nem magyar volt, hanem skót.
- Én már látom a Halászbástyát! Megnyomjam a gombot?
- Légy szíves!
- És most felmegyünk a Halászbástya lépcsőn?
- Schulek lépcsőnek hívják ezt a hosszú lépcsőt, amin feljutunk a Halászbástyához. Schulek Frigyesről, a Halászbástya tervezőjéről kapta a nevét.
- Szép, szép, de tervezhetett volna ide inkább mozgólépcsőt. Alig kapok levegőt a mászástól.
- Sajnos akkoriban, az 1900-as évek elején még nem léteztek mozgólépcsők.
- Hallom, apu, te is lihegsz. Még szerencse, hogy már felértünk. Gyere, nézzük meg a halászokat!
- Ne fuss el, Lizikém!
 
5. fejezet          SZENT ISTVÁN SZOBOR
 
- Te apu! Itt nincsenek is halászok! Sőt, a Duna is messze van innen. Nem is lehetne halászni. Micsoda becsapás!
- Jól látod. Innen nem halászott soha senki. Azért nevezik ezt a részt Halászbástyának, mert sok száz évvel ezelőtt a halászok dolga volt megvédeni a várfalnak ezt a részét. Akkor persze nem így nézett ki, hanem csak egyszerű vastag fal volt. Ez már csak dísznek épült.
- És ki ellen kellett védeni a Várat?
- Például a törökök ellen. De végül sajnos elfoglalták. Nem csak a Várat, de az ország felét is, százötven évre. Budát csak 1686-ban sikerült visszafoglalni tőlük.
- Még szerencse, hogy végül sikerült. Különben most mindenki törökül beszélne itt, és nem értene meg bennünket. Ugye apu, hoztál fényképezőgépet?
- Hoztam bizony.
- Akkor légy szíves, fényképezz le itt, ez előtt a szobor előtt. Emlékszem erre a pacira. Már múltkor is megnéztük.
- Lefényképezlek szívesen, de csak ha előbb megmondod, ki ül ezen a lovon.
- Ugyan apuci, ez bébi könnyű! Hát Szent István. István király. A magyarok első királya.
- Micsoda? Hárman ülnek egy lovon?
- Jaj, dehogy! Ez mind ugyanaz a király, akinek augusztus huszadikán tűzijátékkal ünnepeljük a névnapját.
 
 
- Ezt olyan jól elmondtad, hogy nem csak én csinálok rólad képet, hanem jutalmul te is csinálhatsz rólam. Ezt a gombot kell megnyomni.
- Jaj, apu, elveszett a fejed!
- Akkor emeld feljebb egy kicsit. Meg van?
- Aha. Kész! Ezt is az a Suli Frigyes csinálta?
- Nem kicsim. A szobor Stróbl Alajos műve.
- Mennyi fura nevet mondasz ma nekem! De most már menjünk be a Mátyás templomba jó? Annak legalább normális neve van.
- Odabent csak suttogni szabad, ezért még előbb elmondom neked, hogy mikor épült ez a templom, ami a Vár első temploma volt. IV. Béla király építtette valamikor 1250-1260 körül.
- Nem is Mátyás?
- Mátyás csak kibővítette kétszáz évvel később.
- Te Apu! Szerintem ez a Suli, vagyis Schulek Frigyes nagyon ügyes volt.
- Miből gondolod?
- Mert a Halászbástya olyan szépen illik a Mátyás templomhoz, mintha egyszerre épült volna. Éppen olyan kőcsipkés mind a kettő.
- Nahát Lizi, hogy neked milyen jó szemed van! Amilyennek ma látjuk a Mátyás templomot, azt valóban Schulek Frigyes tervezte. Az 1800-as évek vége felé ugyanis már nagyon rossz állapotban volt az öreg templom. Így aztán Schulek előbb ezt újította fel, és csak utána következett a Halászbástya építése.
- Akkor itt már semmi nem olyan, mint Mátyás király korában?
- Dehogynem. Gyere, megkeressük a Déli tornyon Mátyás címerét, amit ő faragtatott ki.
- Ahhoz meg kell várnunk, hogy dél legyen?
- Már miért kellene?
- Hát, mert ha meghalljuk, melyik toronyban harangoznak délre, akkor megtudjuk, melyik a déli torony.
- Hát ez bizony jó lenne. Ezt a tornyot azonban azért hívják délinek, mert a templom déli oldalán van. Látod, már meg is találtuk Mátyás király címerét.
- Igen, egy madár, gyűrűvel a csőrében.
- Az bizony. Egy holló. Ezt a címert Mátyás magának választotta. Úgy tartja a monda, hogy amikor Mátyás fogságban volt még fiatal fiúként a cseh király udvarában, édesanyja, Szilágyi Erzsébet egy szelíd hollóval küldött neki levelet.
- Ez érdekes volt, de most már menjünk befelé. Gyere Ági baba! Aztán odabent a templomban ne zajongj!
 
 
6. fejezet          DUNAPART, HALÁSZBÁSTYA
 
- Most hová megyünk, apu?
- Sétálunk egy kicsikét. Megnézzük a Bécsi kaput.
- Útközben meglátogatjuk Erzsi nagynénit is?
- Ő most nincs otthon. De míg oda nem érünk, barkochbázzunk!
- Rendben. Kezdhetjük.
- Annyit megmondok előre, hogy a Bécsikapu téren mutatok majd neked két nagyon lányos házat. Azt találd ki, hogy mitől annyira lányos az a két ház!
- Csakis lányok laknak benne?
- Nem.
- Rózsaszínű?
- Nem.
- Lány volt a tervezője?
- Nem.
- Akkor szoknyája van?
- Nem.
- Nyaklánca?
- Nem.
- Talán copfja?
- Kitaláltad!
- Jaj, apu! Te már megint mókázol. Hogyan lehetne a háznak copfja, amikor haja sincs? Nem hiszek neked.
- Egy perc és ott vagyunk, s akkor meglátod.
 
 
- Hű, az ott a Bécsi kapu? Mekkora! Már értem, miért mondja Erzsi néni ha sokat beszélek, hogy akkora a szám, mint a Bécsi kapu. Pedig ugye apu, nem is olyan nagy a szám?
- Pontosan akkora a szád, amekkora kell, Lizi. De nézz csak körül! Észreveszed a copfos házakat?
- Már látom! Az ott, meg az a másik.
- Igen, az 1. és az 5. számú ház. S az ablakok dísze a fonott virágfüzér, vagyis a copf. Ezt nevezik copf stílusnak.
- Tetszik, nagyon szép, de sokkal jobban tetszik az a nagy épület a kapu mellett. Annak ugyanolyan teteje van, mint a Mátyás templomnak.
- Te kis sasszem! Bizony az Országos Levéltár tetőcserepeit is a pécsi Zsolnay gyárban készítették. Számtalan fontos iratot, régi levelet őriznek itt.
- Olyan gyönyörű!
- Szép bizony. De menjünk visszafelé a Tóth Árpád sétányon. Itt a Hadtöréneti Múzeum előtt felülhetsz egy ágyúra, én meg lefényképezlek.
- De nem fog eldördülni?
- Ugyan, dehogy. Régi ágyúk ezek, nem működnek.
- Akkor jó.
- Kész van. Gyere, nézz csak le itt! Az ott a Vérmező.
- Juj de rémes neve van.
- Ez igaz. Történtek is ott régen rémes dolgok. De nézd, milyen szépek a Budai hegyek! Mátyás király gyakran vadászgatott arra.
- És mondd apu! Ezt a sétányt Tóth Árpád építette?
- Nem hercegnőm. Tóth Árpád költő volt, aki itt lakott.
- Jó verseket írt? El tudsz mondani egyet?
- Egy versszakot véletlen éppen tudok.
- Akkor halljuk! Igaz, Ági baba?
- A címe: Boldog csönd
„…Ó, boldog a kis lusta tó,
Szelíd képeket ringató,
Partja virágtól roskadó,
S ha este jön a posta-ló,
Bús nagy feje rádől s mohó,
Hűs kortyot inni néki jó….”
 
 
 
7. fejezet          RUSZWURM CUKRÁSZDA
 
- Ez tényleg szép volt. De most már éhes vagyok. Ehetünk valamit?
- Pont jókor éheztél meg, Lizikém. Itt befordulunk, és…
- Látom, itt van velünk szemben a Mátyás templom. De ott nem adnak enni.
- Ott nem is, de itt bal oldalt a Szentháromság utca 7-ben, a Ruszwurm cukrászdában biztosan. Gyere, menjünk be!
- Hű, de sokan vannak itt, apu!
- Bizony, a turisták mind látni akarják, hiszen ez Budapest legrégebbi, még működő cukrászdája. 1827 óta készítik itt a süteményeket. Talán még Petőfi is megfordult itt néhányszor.
- De apu! Petőfi a márciusi ifjakkal Pesten a Pilvax kávéházban szokott találkozni. Ezt még az ovisok is tudják.
- De azért néha átjöhetett Budára is, nem igaz?
- Hát átjöhetett éppen. De akkor ez egy múzeum és biztos nem igazi a süti.
- Látod, ez kivételesen egy olyan múzeum, ahol nem kell csendben lenni, és nem csak hozzányúlhatsz, hanem meg is eheted a kiállított tárgyakat. Na mit kérsz?
Lássuk csak! Egyik szebb, mint a másik. Dobos torta! Hű, de vastag a dobja! Tiroli rétes, nyamika! Tudom már!
- Mátyás tortát szeretnék, apu! Azt, aminek zöld marcipános a teteje. Biztos Mátyás királynak is ez volt a kedvence. És almalét. Akkor is, ha Mátyás a bort szerette.
- Hova üljünk, felség?
- Oda, amellé a szép fehér cserépkályha mellé, aminek virágváza a teteje. Alig merek leülni erre a székre. Látszik rajta, hogy milyen régi. Te is ülj le ide szépen, Ági baba! És nehogy leedd a terítőt!
- Jó étvágyat Lizikém!
- Hmm! A torta, az friss. Nem száz éves.
 
 
Jaj de finom ez! Legszívesebben mindent megkóstolnék, de csak egy sütit kértem. Tudom, hogy apu mennyire aggódik, nehogy elrontsam a gyomromat. De majd ha nagy leszek, eljövök egyedül, és szép sorjában az összes tortát megeszem.
 
 
8. fejezet          MÁTYÁS KÚT
 
- Ez finom volt, apu. Most mit nézünk meg?
- Elsétálunk a Palotába.
- Az jó lesz! Meglátogatjuk a királyt?
- Már múltkor elmagyaráztam neked, kicsim, hogy Magyarország többé nem királyság, hanem köztársaság. A köztársaságnak elnöke van. Az elnök házát pedig Sándor palotának hívják. Elmegyünk majd amellett is.
- Milyen kár, hogy nincs király. Én olyan szívesen feleségül mennék egy királyfihoz. Azt is tudom, hogyan kell viselkednie egy királykisasszonynak. Mind pontosan le van írva az egyik könyvemben.
- Ez sajnos Magyarországon nem fog menni. De azért csak találsz majd valakit, aki épp olyan jó lesz, mintha királyfi volna.
- Odasüss apu! De szép szökőkút! Milyen cuki az a három kutyus, ahogy lefetyeli a vizet. És ki az a vadász?
- Na mit gondolsz?
- Mátyás király?
- Hát persze.
- Jaj, csak az a szegény szarvast ne lőtte volna le!
- Akarod tudni, hogy ezt a kutat ki tervezte? Olyan művész, akinek ma már említettük a nevét.
- Ne mondd meg, majd én kitalálom! Tóth Árpád nem lehet, mert ő költő volt. Schulek Frigyes építész.  Clark Ádám a Lánchidat építette. Persze Petőfi is költő. De szobrászról kettőről is beszéltünk: Marton Lászlóról és Stróbl Lajosról.
- Nem Lajos, Alajos.
- Kettőjük közül biztosan nem az csinálta a kutat, aki a Kis királylányt. Akkor Stróbl lesz a válasz, igaz, apu? Jaj, mit művelsz, tegyél le! Nem kell mindjárt ekkora hűhót csapni, csak azért, mert odafigyeltem arra, amit meséltél!
Ha én lennék a királynő, rendelnék szobrot a kedvenc állataimról. Nem csak kutyust, hanem nyuszit, zsiráfot és elefántot is. Van hely bőven. És kellene ide hinta, csúszda, mászóka. Feljönnénk ide Kirával, Rebivel és Zoéval, s estig játszhatnánk.
 
9. FEJEZET   SZÉCHÉNYI KÖNYTÁR
………………………………………………………………..
 
10. fejezet       TURUL MADÁR
………………………………………………………………..
 
11. fejezet       NEMZETI GALÉRIA
………………………………………………………………..
 
12-13. fejezet  BEFEJEZÉS:
 
12. fejezet
 
- A Nemzeti Galériában biztosan nem veszett el, mert megkérdeztem az összes teremőrt.
- Jaj, apu! Szegény Ágibabaaaa! Csinálj valamit!
- Gondolkozzunk csak! Hol is voltunk a Galéria előtt, Itt ültünk a várfalon. Lássuk csak! Hát itt nincsen. Előtte a könyvtárban voltunk, menjünk vissza oda! Gyere Lizikém! Lehet, hogy Ági baba ott maradt olvasgatni.
 
- Most mit csináljunk, apu! Nem volt a könyvtárban sem.
- Megyünk visszafelé, és nyitva tartjuk a szemünket.
- Nézd, ott van fent azon a fán!
- Á, az csak egy lufi.
- Nincs ott abban a bokorban?
- De ő lesz az! Jaj, nem, Csak egy összegyűrt újság.
- Menjünk be a Mátyás templomba! Vagy talán a Szent István szobornál lesz. Igen, ott van fent a lovon! Á, még sem. Jaj, mekkora ez a templom! És Ági baba nincs sehol.
- Akkor irány a Bécsi kapu!
- Nem Apu. Nézzük meg előbb a Ruszwurm cukrászdában! Ott még biztosan meg volt.
- Ne fuss annyira Lizi!
De bizony futok. Szegény Ági baba órák óta egyedül üldögél a cukrászdában.
- Csókolom! Nem tetszett találni egy babát?
- Miért elveszett? Én azt hittem olyan jól érzi magát nálunk, hogy nem akart veled menni. Adtam is neki egy szelet Dobos tortát és egy pohár narancslét, de azt hiszem téged várt vele. Még bele sem kóstolt Most már segíthetsz neki megenni.
- Köszönöm szépen. Ide nézz, apu! Ági baba itt üldögél és ránk vár. Ugye megehetem a tortáját, amit a pincér nénitől kapott?
- Hát persze. De aztán mára elég lesz az édességből. Anyu nem fog örülni, ha megtudja, hogy egész nap ilyesmiket ettél. De most segíts Ági babának!
 
 
13. fejezet
 
- Izgalmas napunk volt, ugye Lizikém?
- Az bizony.
- Most pedig a Siklóval fogunk lemenni a…
- Clark Ádám térre.
- Oda bizony. Nézd csak! Ott a Bazilika…
- A Lánchíd, a Dunapart.
- És már lent is vagyunk.
- Na, ez gyorsabban ment, mint felfelé.
- Van kedved megnézni, még egy utolsó szobrot?
- Hát persze. Hol van?
- Itt bal felé.
- Egy nulla? Egy nagy fehér kőnulla? De furi.
- Nulla bizony. Borsos Miklós készítette 1975-ben. Ez a Nulla kilométerkő. Innen kiindulva mérik a magyar utak hosszúságát.
- Ez mind nagyon érdekes volt, de most már menjünk haza anyuhoz, jó?
- Igazad van.
- Ha majd megszületett a kistesóm, őt is felvisszük a Várba és megmutatunk neki minden érdekeset?
- Hát persze, hercegnőm.
- Csak nehogy őt is elveszítsük, mint Ági babát!
 
 
VÉGE

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!