Abból a nem épp derűs alkalomból beszélgetünk, hogy az EX Symposion az idén nem kapott miniszteriális támogatást. Azért nem használtam a „szomorú alkalom” fordulatot, mert voltatok már nehéz helyzetben párszor, Benned pedig minduntalan volt erő a fennmaradáshoz-újrakezdéshez. Legyen ez akkor elsősorban egy apropó, hogy kicsit felelevenítsük a lap lassan mitikus homályba vesző történetét. Nem akarunk úgy járni, mint Thomas Mann a múltnak mélységes mély kútjával, de a kályhát úgymond nem spórolhatjuk ki, ez pedig a vajdasági Új Symposion….

Hát az Új Symposion története nagyon hosszú mese lenne. Megpróbálom nagyon röviden: 1964. december 7-én határozott úgy az Ifjúsági Szövetség Tartományi Vezetősége Újvidéken egy új, havonta megjelenő folyóirat alapításáról. Addig az Ifjúság című hetilap mellékleteként jelent meg, két újságoldalon. Első főszerkesztője a nemrégiben elhunyt dr. Bosnyák István volt, szerkesztője Tolnai Ottó. Én 1991 szeptemberétől lettem főszerkesztő, talán decemberig, de október elejétől Magyarországon, Szeged éltem. A lap ezen a néven a 90-es évek derekáig maradt meg. Az akkori szerkesztőség (főszerkesztő: Papp P. Tibor) úgy döntött, kilép a Forum Lap- és Könyvkiadóból, amely sokáig az egyetlen magyar nyelvű kiadó volt, és létrehoz egy társaságot, amely ezután kiadja a Sympót, de már nem Új Symposion, hanem Symposion néven.

Erőm amúgy fogytán. Túl sok időt foglalkoztam vele, hogy veszni hagyjam, ugyanakkor kicsit rá is untam, nem is annyira a szerkesztésre, hanem a lap körüli bürokratikus hercehurcákra, terjesztési problémákra és az örökös pénztelenségre. Néha én is megrettenek, mi mindent „áldoztam be” ezért. Hozzám nőtt, mint a Nesszosz-inge.

Hogyan, milyen körülmények között és kikkel vágtál neki az EX szerkesztéséhez?

Balázs Attilával, Kalapáti Ferenccel, Ladányi Istvánnal és Sebők Zoltánnal vágtam bele, de ahogyan egyszer Attila fogalmazott, én vagyok az anyja is meg az apja is az Exnek. Amit valószínűleg azért mondott, mert a bürokrácia fárasztó útveszőit magam jártam be. A kezdeti időszakban sokat segített Géczi János, hiszen én addig pályázatot sem írtam, nem volt rá szükség.  Az Ex Symposion Alapítványt 1992 szeptemberében jegyezték be, és az év végén meg is jelent az első, pornográfiával foglalkozó számunk.

Nagyon idézőjelben kérdezem, de nem hagyhatom ki: felmérted-e, milyen kortárs magyarországi irodalmi közegbe lép az EX? Értek-e meglepetések? A kérdés talán azért érvényesebb egy fokkal a szokásosnál-begyakoroltnál, mert ’89 után vagyunk, itthon sem igazán láttuk még pontosan a különböző irodalmi töréseket-hasadásokat-, továbbéléseket-megújulásokat-elavulásokat stb.

Akkor még létezett a Nappali ház, a Pompeji, már és még a Kalligram és a Lettre, voltaképpen ezek mentén próbáltunk meg lavírozni. Olyan figurákat beemelni a magyar irodalomba, bölcseletbe, akikkel nem vagy másként foglalkoztak. Említhetném pl. a Danilo Kis-számunkat, amelyben a balkáni Kist mutattuk be, vagy a Nietzsche-számot, ahol számos tanulmány mellett a Bálványok alkonya című utolsó művét is közöltük. Sok számunk segédtananyag egyetemeken. Antológia-szerű tematikus, számokat képzeltünk el, amelyeket nem dobnak ki az olvasók. Mi olyan tematikus számokat szerkesztettünk, amelyekre mai napig keresnek, tanítanak.  A teljesség igénye nélkül: a Kis-,  Nietzsche- Talajvesztés, Domonkos- Sziveri-, A gonosz banalítása-, (ezek már csak neten olvashatók) Pletyka- vagy legutóbbiak közül az Ivo Andrics-, Minor irodalom című számainkat. „Ezekre legalább emlékeznek” – mondta egyszer Kukorelly Endre. A döntéseinket meg valamelyikünk lakásán hoztuk, vagy kávéházban, kocsmában. A netkorszak óta neten.

És ezt azért is találtuk ki így, mert soha nem volt elég pénzünk meg klasszikusan vett szerkesztőségünk sem; a hiányból próbáltunk meg erényt kovácsolni. Most ez megszűnt. Az NKA csak úgy ad támogatást, ha évi négy darab szám megjelenik. Nekünk idén még így se. De a tematikus számok mára már nem is nyerhetnek támogatást. Hogy miért nem, arról kérdezd az arra illetékeseket. Számomra minden esetre érthetetlen ez a döntés. Elfogyott körülöttünk a tér, a terjedelmi főként. Mindig is gúzsba kötve táncoltunk, de most a kés is a nyakunkon. Lógunk feszes zsinegen, ahogy Sziveri írta.

Milyen volt a fogadtatása az EX-nek? „Rá tudott ülni” még az Új Symposion mítoszára-kultuszára?

Kezdetben talán egy kicsit igen, rá tudott ülni erre a mítoszra, meglovagolni semmiképp sem tudtuk, tudtam. És ez mára, szerintem, megszűnt, hiszen egészen mást csinálunk, más körülmények között, más országban. És a fogadtatásunk is jó volt, számos pozitív kritikát kaptunk, és persze olykor vitába is szálltak velünk, de hát az jó, frissíti a vérkeringést. 

A veszprémi megtelepedésed mintha klappolt volna a folyóirat szellemiségéhez, ahhoz a kimondottan értékelkötelezett szemlélethez, amely nem az irodalmi táborok közé, hanem valamiképp fölé tájolta önmagát…

Hát lehet, épp itt csesztük el. Aki nem tartozik sehova, kötélen táncol, szakadék fölött. Könnyű lelökni. Veszprémbe meg azért jöttünk, mert ide hívtak. Ma már nem is értem, hogy miért. Se a megye, se a város nem támogat bennünket már évek óta, „pártfüggetlenül”. Valami miatt nem szeretik az amatőr körülmények között szerkesztett profi lapunkat. Hát, ha nem is fölé tájoltuk magunkat, mindenképp mellé.

Most ismét szorít a cipő, de talán még van. Hogy klasszikusokat idézzünk: Mi a teendő?, hogy az EX ne emelkedjen a ritkaságok megtisztelő polcára az antikváriumokban…?

Fogalmam sincs, mi a teendő. Most nyomdánk, a Faa Produkt segítségével megpróbálunk négy számot kiadni, hogy a folytonosság megmaradjon, és tudjunk jövőre pályázni. A négyből kettő a Krízis 1. és a Krízis 2. készen van. Remélem, április végén illetve május végén mindkettő megjelenik. Majd be fogjuk őket mutatni, a kultúra kisköveteiként. Tervbe van még egy Rendszerváltás gyerekszemmel és egy Montenegro című. Ezen kívül fiatalítottunk is: Krusovszky Dénes, Milián Orsolya, Pályi Sándor Márk és Tóbiás Krisztián az új szerkesztők, hátha nekik lesz más, jobb ötletük. Én legszívesebben „művelgetném költői kiskertemet”, de úgy néz ki még egy ideig nem tehetem. Abból nem lehet megélni (nem mintha az Exből éltem volna). Közben meg múlik az idő(m).