hirdetés

Lövétei Lázár László: Egészen rövid lábjegyzet

(a háromrészes transzközepes-KMTG-s szappanoperához)

2018. február 8.

Hogy mennyire sikerült objektívre a háromrészes összefoglaló, arról lehetne vitázni, de azért akad még bőven kibeszélni való dolog az irodalmi közéletben. Mert miről is van szó? Január 19-én épp Alsólendváról tartunk Pest felé az autópályán, amikor olvassuk a Magyar Nemzetben, hogy a magyar próza így meg úgy... – Lövétei Lázár László A transzközéptől a KMTG-ig I-III. cikksorozatunk kapcsán írt véleményét közöljük.

hirdetés

Két nappal ezelőtt ünnepeltük (kissé megkésve) 46. születésnapomat a Székelyföld pincéjében. Vittem mangalicakolbászt, vadszalámit, illetve két palack száraz fehérbort (Jidvei, Fetească Regală). Szó szót követ, kérdik a kollégák, hogy olvastam-e a Literán Nagy Gabiék cikkét a transzközépről-KMTG-ről. Mondom, nem olvastam, s ejsze nem is fogom elolvasni (mert csak felbosszantom magam). Sajnos elolvastam, nemcsak az első részt, hanem a másodikat és a harmadikat is.

S akkor tényleg csak egy egészen rövid lábjegyzet az objektívnek szánt beszámoló harmadik részének utolsó bekezdéséhez („a KMTG a KMTG-ről szól, az Előretolt Helyőrséget és az EH-könyveket az Előretolt Helyőrség írja, az OJD nevével fémjelzett televíziós EH-műsorban pedig az EH részvételével az EH a téma. A beláthatatlan nagyságú állami támogatás és a széles körű, országos publicitás erre elég"). Hogy mennyire sikerült objektívre a háromrészes összefoglaló, arról lehetne vitázni, de azért akad még bőven kibeszélni való dolog az irodalmi közéletben.

Mert miről is van szó? Január 19-én épp Alsólendváról tartunk Pest felé az autópályán, amikor olvassuk a Magyar Nemzetben, hogy a magyar próza így meg úgy. Mondom: ha lett volna egy csepp esze a MKKE-nek vagy a Szépíróknak, akkor megmutathatták volna az ún. bunkóknak, hogyan kell ezt csinálni. Szakmai egyeztettek volna, meg minden, szóval megcsinálták volna mindazt, amit anno számon kértek a KMTG-n. De ők nem. Mert ők eldöntik, és akkor az úgy van. Kinyilatkoztatnak, úgymond. (Márpedig dogmákkal, ugye, nem lehet vitázni. Vagy hisz az ember azokban, vagy nem. Én – sajnos – nem hiszek.)

Tehát: a magyar próza napja is csak a MKKE-ről és a Szépírókról fog szólni? Mert ők is elkövették az ősbűnt, és nem egyeztettek senkivel? Egyáltalán nem véletlen, hogy most meg JAK-tól FISZ-ig mindenki besorolt a Magyar Írószövetség által szervezett széppróza napja mögé. Mindössze azért, mert az Írószövetség emberszámba (vagy: írószövetség-számba) vette őket. Nyilván, jöhet most a szöveg, hogy igen, mert pénzt kapnak ők is az EMMI-től, bezzeg a MKKE és a Szépírók nem kérnek pénzt az államtól. Erre mondom én, hogy majd kapnak máshonnan. Erre mondhatják ők, hogy igen, de az nem állami pénz. Erre mondom én, hogy nincs civil pénz: a német (vagy a norvég stb.) pénz is a miénk (a „népé"): fegyvereladásból, olajból, spekulációból stb. származik (de ebbe ne menjünk bele, messzire vezetne).

Üdítő volt olvasni Jászberényi Hemingway kapcsán tett nyilatkozatát a Hévízben, hogy utálja az írókat, az irodalmi életet, az írószövetségeket. Üdítő hallani néha egy-két normális megszólalást – például a Kukorellyét (akár Kolozsváron hallom azt, kocsmaasztal mellett, akár a tévében). Mondhatnám (nagy naivul), hogy ezt a lábjegyzetet is ilyen „normális" megszólalásnak szánom. Sóhajthatnék patetikusan, hogy a kurvaisten bassza meg, hagyjátok már abba! Mert le se szarja senki! És én is tudom, hogy ennek már sosem lesz vége.

Csíkszentdomokos, 2018. február 8.

 

(Tudomásunk szerint a Szépírók Társasága nem volt kezdeményezője a magyar próza napjának. – A szerk.)


Lövétei Lázár László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.