hirdetés

M’Orális élvezetek az Éjszakai állatkertben

Sziget - péntek, szombat

2006. augusztus 14.
A Szigeten kulturális, irodalmi programok? – hitetlenkedve nézett rám anyukám, mikor mondtam neki, hogy megyek tudósítani. Pedig vannak, ugyan jóval kevesebb, mint régen, és az is kérdéses, hogy hány embert érdekel az irodalom, főleg a Sziget fesztiválon, de vannak.
hirdetés

2006. 08. 11. péntek
 
           Péntek, befelé sétálva a Balassi Intézet sátránál belehallgatok egy kis magyar nyelvleckébe és zsebre vágok egy Magyar nyelvi elsősegélyt. Nézzük csak, miket is tanítanak az ékes anyanyelvem iránt érdeklődőknek. Fellapozom, hogy szerintünk ma milyen szavakra lesz szükségem. 3. nap: szerelem témakör, hm. A „Nem találkoztunk mi már valahol?” minden nyelven eléggé elvetélt próbálkozás, a „You are the most beautiful girl (coolest guy) I’ve ever seen”- sem túl eredeti, de a „Szeress!” és „Csókolj meg!” a barátaim közt végzett röpke közvéleménykutatás szerint is mindent visznek.
 
          A Szellemvasút pénteki programja az Ellenállás művészete nevet kapta, ennél csak a Tűzraktér bemutatójának volt találóbb címe; A művészet nem mindig barátságos. Tényleg nem éreztem annak a performanszuk alatt, pedig a lány nagyon bájos volt, de sokadik hónapos pocakjával még szürreálisabb jelenség volt, ahogy a folyton doboló, és a percenként egy lufit durranásig fújó, védőszemüveges srácokat próbálta túlbeszélni, tájékoztatva minket a Tűzraktér nevű kezdeményezésről, az ott található programokról, s hogy sok művészeti ág egymásra hatásából milyen intermediális művészeti formák jönnek létre. Menjünk, nézzük meg őket, bíztatnak.
 
          Ezután Angyalosy Eszter kulturális antropológus a szubkultúrákról tart előadást, az alapfogalmak (antropológia, kultúra, kulturális másság) tisztázása után, a szubkultúráról – aminek régen ekvivalens szinonimája volt az ellenkultúra – kiderül, hogy ma már nem a normaszegést értjük rajta, hanem egy olyan közösséghez való tartozást, amibe nem beleszületsz vagy beleszocializálódsz, hanem te választod. Ezután jönnek számomra ismeretlenebb szavak, mint az agugo, pandero, abada, amik egy capoeirás szubkultúrában ismert és naponta használt kifejezések, hangszerek, az általuk viselt ruhadarabok nevei, ezekkel és a capoeira történetének és hátterének bemutatásával, képekkel, történetekkel szemléltette, milyen is, ha valakinél az identitása részévé válik, hogy egyes szubkultúrához tartozik.
 
          Legismertebbek a zenei ízlés mentén kialakult szubkultúrák-ezt magunktól is tudtuk, de azt nem, hogy a Silent Disco ennek kutatására remek színtér. Ellentmondásos név, fura kezdeményezésnek tűnt, hogy mindenki fejhallgatóval a fején táncol – meg kellett néznünk! Belépéskor fejhallgatót kapsz, 2 csatorna közül választhatsz, egyiken minden este két holland dj, DJ OD és NO DJ zenél, a másik sávon folyton változik, így eldöntheted, hogy épp technóra vagy soulra, hip-hopra vágysz. Mivel én technora a legritkább esetben vágyom, azon vettem észre magam, hogy keresem azokat, akik a másik csatornán talált funkys, reggaes dallamokra mozognak. Aztán, ahogy a zene is változik, megindul a vándorlás, roppant szórakoztató és érdekes csak gondolni és nem tudni, hogy valaki ugyanazt hallja, amit te. Meg persze mutogatni feltűnés nélkül egymás közt az ismerősökkel, hogy „Nézd, hogy táncol! Szerinted mire? Ő vajon talált egy 3. sávot?”
 
 
          Az Octopusnál pénteken 5órakor Éjszakai állatkertnők az éjszakában címmel Bódis Kriszta, Forgács Zsuzsa, Tóth Krisztina, Erdős Virág és Fiáth Titanilla beszélgettek arról, hogy 2004 nyarán a „farkasvakság”, a férfiúi hegemónia ellen küzdve miért kértek fel 50 női szerzőt és végül hogyan jelent meg harminchármuk szövegeivel az azóta 4. újranyomást megélt Éjszakai állatkert című antológia. Forgács Zsuzsa szerint, aki a kötet egyik szerkesztője, először nehéz volt összeszedni a szerzőket, „masszírozni kellett a lelküket”, hogy adjanak szexualitással kapcsolatos írásokat. Egyenként mesélnek saját kötődésükről a kötethez. Erdős Virágot Kálmán C. György azzal vádolta, hogy a novellája nem is kapcsolódik a tematikához, Forgács harciasan kikéri magának, a „szexualitás nem csak dugás”, Bódis Kriszta hozzáteszi, hogy ő is gyakran szerepelt olyan műsorokban, ahol szemükre hányják, hogy nő ne beszéljen, írjon ilyenekről. Szemléltetve az „ilyeneket”, „nem trauma, ha csak egy húgycsatorna vagy” és „úgyis feloldlak, mint a billentyűzárat”- rappeli Fiáth Titanilla alias DJ Titi. Erdős Virág a Menyasszonyt olvassa fel, Tóth Kriszta szövegét úgy is harangozzák be, mint a könyv egyik sikerdarabját, s tényleg, a babzsákokban alvók is felébrednek, hátulról gyakran felcsendül egy gurgulázó női nevetés, amit egy mélyebb dörmögős is kísér - hallhatóan a férjnek is tetszik a novella nyelvezete, hogy a férfi „ a győztes spermium” a nők „ egy petesejt, amit sikerült eltalálni”. Octopus - összművészeti helyszín - közben szól jazzes hangzásban a Shoop-shoop song meg a Stand by me - nagyon stílusos. Bódis Kriszta meghúzva ugyan, de idén is elhozza azt a szövegét, amit tavaly a szigeten nem sikerült felolvasnia, mert gyermekei pont akkor tűntek fel, mikor azt a 4 betűs szót akarta kimondani, de idén hallhatjuk a szöveget, bár mikor az „f” hanghoz kezdi igazítani a száját, most is körbenéz gyorsan. Forgács Zsuzsa felmutat egy szentpétervári lapot, ahol az egyik novella fordítása megjelent - készül a kötet bolgár, finn kiadása is – amiről kiderül, hogy ez az a szöveg, ami a kivétel, ugyanis egy férfi írta, de neve maradjon titok. Ezt még soha, sehol, senkinek nem mesélték el, csak nekünk, csak ott, csak akkor.
 
2006. 08. 12. szombat
 
          Szombaton kicsit mérgelődöm, mert az a kevéske irodalmi program, ami van, az is nagyjából egy időben a két helyszínen. 4-kor Vámos Miklóssal beszélgetett Háy János a Szellemvasút sátorban, és az eddigiekkel ellentétben tele volt a sátor. Pedig az előző napokon, sokszor éreztem itt és az Octopusnál is, hogy kéne egy SMS–fal, ahova ugyanúgy kiírhatnánk a művészeknek, mint a Nagyszínpad melletti sátorban az egyik (mega)sztárnak, hogy „Gyere, már 20an vagyunk!”. Szóval Háy kérdez, Vámos mesél. Megtudjuk, hogy a napokban miért járt Londonban (egyik ok az Apák könyvének fordítása), hogy milyen amerikai emlékei vannak, hogy mik az első televíziós emlékei és hogy ő vajon került-e lehetetlen helyzetbe.
 
          A következő vendégekre is többen kíváncsiak az átlagnál, hiszen a szombati programsorozat a „Tívi sztésön” nevet kapta, Bombera Krisztinával Sisso beszélget, majd a tervezetthez képest nem négyesben, hanem külön-külön kérdeznek, Para-Kovács Imrét Háy János, a késve érkező Somát Sisso. Kicsit sajnálom is, hogy így alakult, Para-Kovács kemény kérdéseket kap, hisz a beszélgetésnek eleve az volt a címe, hogy Hogyan és miért lesznek szubkulturális fejekből médiszatárok?, nyers, a közönséget is megosztó válaszokat kapunk. „Aki elég buta, előbb-utóbb úgyis becsatlakozik a main streambe” - jön a válasz, majd, kiderül, hogy a kereskedelmi televíziózás olyan, mint a bankrablás, az ember bemegy, eltorzítja magát és kiviszi a sok pénzt. Így talán érthető(?), hogy valaki miért vállalja el a Buzerában a ráosztott „cinikus geci” szerepét. Ezen a ponton kérdező és válaszoló nincs egyetértésben, hogy Parára a cinikus vagy az ironikus jelző a találó, mint ahogy mikor elhangzik az a mondat, hogy „Számomra a Hócipő egy küldetés” akkor egy döbbent hangú visszakérés érkezik: „te ezt el is hiszed?” „Emberi szánalom késztet rá, hogy Farkasházyt felvidítsam”. Na, én itt már kezdem feladni, de Háy János még bírja, (ő inkább ételt osztana küldetésként, jegyzi meg), s tovább folytatódik a történet main streamről, tévéről és könyvekről, két egészen más értékrenden és állásponton keresztül.
 
 
          Para- Kovács elviharzik, helyére Soma libben fel, nagy váltás, könnyed női csacsogás következik. Szó esik undergroundban való ismeretlenségről és Mega-váltás után mega ismertségről. Gyerekekről és az ő szerepükről, hogy az ex-alternatív mamától elvárt behasisozott, gruppenszexes részektől hemzsegő botránykönyv miért várat magára. Ígéretet kapunk, hogy a gyerekek megnőnek, a könyv pedig megjelenik. Én meg kirepülök a sátorból. de csak kicsit, mert kezdődik Naszlady Éva felolvasószínháza – a szervezők tartják a tematikát, marad a tv, vagyis a tívi hatása az emberekre. Jól összeválogatott írások hangzanak el, például az előbb hallott Para-Kovács, Bérczes László, Fiala János, Novák Péter, Tasnádi István, Lovasi Adrás, Nagy Gabriella, vagy éppen a sátor házigazdáinak, Háynak és Sissonak-egy–egy írása. Sok szöveget olvastam, vagy hallottam már korábban, de ebben az előadásmódban sok helyen újraértelmeződnek, némelyik sokkal szórakoztatóbb így. Vagy épp csak nagyon más, mint ahogyan alig lehet ráismerni a Bëlga együttes Nemzeti hipp-hoppjára is.
 
          Rap volt terítéken szombaton az Octopusnál is, Szellemvasutas programok közt átrohantam megnézni, hogy milyenek is azok a M’Orális élvezetek. Moderátor ezúttal Bárdos Deák Ági volt, Keresztesi József és Karafiáth Orsolya valamint Mc Ponsa és MC Busa voltak a meghívott vendégek.
 
          Keresztesi kipattan a színpadra, bevezető nélkül rappel „végső harsonaszó, nem csimborasszó” hallom a refrént. Közben agyalok, hogy az öcsémet meg kellett volna kérni, hogy a két MC munkásságáról meséljen már nekem, mert kissé hiányosak az ismereteim, de Karafiáth Orsit látva, aki remegő kézzel szorongatja a papírt, amin az elrappelendő - nem is az ő, hanem Legát Tibor - szövege van, kicsit megnyugszom. Látszik, hogy Orsi Dj Titi mellett szokott rappelgetni, de nagyon bájosan adja elő a számát. Mikor ők is lejönnek a színpadról, én is visszamegyek Szellemvasutazni, így maradok mély tudatlanságomban MC Busáról.
 
            Sziget ugyan nem vasutazással, hanem Bulibusz névvel csúfolt járművel zárult számunkra, ugyanis ha nincs aznapra érvényes napijegyed reggel 10-kor, akkor nem is sétálhatsz ki, hanem beszállítanak egy rabomobilra elég erősen emlékeztető kisbuszba, és azzal visznek ki a hídig. De azt legalább ingyen. Én meg vigasztalhatom a pityergő barátnőmet, aki így nem tudott elbúcsúzni a pasijától sem, hogy jövőre is lesz Sziget, nekik meg talán nem csak 1 hét együttlét.

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
kkfkv kkfkv 2006-09-16 18:27

 Ja még annyit, hogy az egész krrr hipersztár műsőrban mindig ezek voltak a legKÍNOSABB pillanatok! mikor Soma megszólalt. ilyenkor vagy kimentem a szobából kisdolgomat végezni, vagy megpróbáltam tekerni, de sohasem sikerült megoldanom, hogy valamit azért mégiscsak ne halljak meg a rémületes, kioktatós dumájából, ráadásul ő egy kifejezetten rossz énekes. persze attól még lehetne jó a hallása, meg mondhatna okos dolgokat, de sajnos nem ez a helyzet. Úgyhogy Nomád világítsd meg az égboltom valami jó kis indoklással.

kkfkv kkfkv 2006-09-16 18:24

De mi ebben a gyöngyszem? nem értem. valaki megvilágítaná? Mi másnak lehet hívni azt, amit a Soma csinál, mint csacsogás? Már ha ez az a Soma, aki zsűrizte a hipersztárokat. Ha bárki más Somáról van szó elnézést, akkor nem vagyok kompetens, én csak őt ismerem a képernyőről.