Magyar – Dráma – Költészet

2008. szeptember 22.
A budapesti Új Színház stúdiószínházi termében vasárnap este 19 órai kezdettel mutatták be Schein Gábor drámakötetét, a Rivalda 2007-2008 dráma-antológiát, valamint átadták a Vilmos-díjat, a Színházi Dramaturgok Céhének díját és a Szép Ernő jutalmakat, de volt ráadás-díj is…

A Szép Ernő életműdíjat, akárcsak a Dramaturgok Céhe legjobb magyar drámáért járó díját Térey János, az ígéretes pályakezdés díját és a Nyílt Fórum Vilmos-díját Szálinger Balázs vehette át a Magyar Dráma Napján. Radnóti Zsuzsának a Cédrus Művészeti Alapítvány Napút-díját Szondi György adta át. Schein Gábor kötetét Borbély Szilárd, a Rivalda 2007-2008 kötetét Karsai György mutatta be az Új Színház stúdiótermében nagyszámú közönség előtt.
 
 
Erdős Virág olvassa fel Tinorc monológjának átiratát (fotó: Valuska Gábor)
 
Míg szombaton vidékről a televízión keresztül részesülhettünk a Budapest utcáin zajló drámai eseményekben, addig vasárnap már vígan gyalogolhattunk az Andrássy út közepén az Autómentes Nap jóvoltából. Az egész napos fesztiválhangulatot a Magyar Kulturális Örökség Napjának programjai és a fővárosi színházak évadnyitó fesztiváljának műsorai emelték – valamint a Madách Imre: Az ember tragédiája ősbemutatójának dátumára alapított Magyar Dráma Napjának történései. (Képeink a Magyar Dráma Napján, az Új Színház környékén készültek, a fotóriporter Valuska Gábor volt.)
 
 
A sok egybejátszás (hát még, ha az őszi napéjegyenlőség is aznap lett volna, de nem) mellett a színházi szakma díjait is ekkor adják át évek óta. Este hét órai kezdettel az Új Színház stúdiótermében, szép számú közönséget (a meghívott vendégeket és a díjátadóra érkező kíváncsi érdeklődőket) köszönthetett Márta István színigazgató, mikor megnyitotta a programot. Az est moderátora Nagy András drámaíró, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) igazgatója volt, aki nagyszerű konferansziénak bizonyult.
 
 
A díjak átadása előtt két új – erre az alkalomra időzített megjelenésű – drámakötetet is bemutattak. Előbb Schein Gábor A herceg álma című kötetét (Napkút) laudálta Borbély Szilárd, aki leginkább pályatársi dicsérettel, semmint kritikai vagy irodalomtörténeti szempontokból mutatta be a három kamaradrámát tartalmazó kiadványt. Borbély kiemelte a színpad varázsának elhatalmasodást, a színpadi beszéd/nyelv/szavak titkának bűvöletét, amelyek Schein írásait nagyban befolyásolták. Mindhárom dráma (Születésnap, A herceg álma, Hippolytos, Hippolytos!) kapcsán a lehetséges és a bizonytalan színház kettősségére és konfliktusos mivoltára, valamint a főszereplők távollétére mutatott rá.
 
 
A laudáció után Nagy András bírta szóra a szerzőt, aki elmondta, hogy inkább a szavak tették drámaíróvá, mintsem elhatározás kérdése volt a műnem választása, de már nagyon régen vonzza és lenyűgözi a színház. Darabjai azonban még nem kerültek színpadi előadásra.
 
 
Karsai György irodalomtörténész, aki Háy Jánossal és Máthé Gáborral válogatta az idei Rivalda (Magvető) anyagát, mutatta be a dráma-antológiát, melybe öt színmű került végül az évad huszonnégyéből. Karsai utalt a válogatás nehézségeire, melynek eredményeképpen összeállt az ötösfogat. Főleg a Bíró Yvett–Mundruczó Kornél: Frankenstein-terv és Pintér Béla: A Démon Gyermekei műveinek bekerülése kapcsán lehettek parázs viták. A már színpadra alkalmazott művek kritikai visszhangjai, melyek bár dicsérték az előadásokat, a szövegeket kevésbé övezték egyértelmű lelkesedéssel – tudhattuk meg Karsai Györgytől. Ennek ellenére pontos képet alkothat majd a magyar drámai színműjátszásról a jövő közönsége, ha most ekképp is dokumentálják a történéseket, így ez a két mű is bekerült a válogatásba. Ezek mellett Térey Asztalizenéje, Spiró Árpád-ház című történelmi drámája, amely műfajmegjelölésként a „vérzékeny és naiv krónika” címkét viseli, valamint Kárpáti Péter Búvárszínháza – karriertörténet, önéletrajzi elemekkel – került a kötetbe.
 
A kötetbemutatók után, de a díjátadók hivatalos forgatókönyve szerinti celebrálása előtt Szondi György, a Napút folyóirat és a Napkút Könyvkiadó vezetője Radnóti Zsuzsának adta át a Cédrus Művészeti alapítvány idei díját, a Napút-érmet és -oklevelet.
 
 
Ezt követően, videó-bejátszások tarkította díjátadások következtek: először a Nyílt Fórum Vilmos-díját (azaz egy butélia körtepálinkát) adtak át Szálinger Balázs költőnek, Kalevala című drámájáért, amely a Nyílt Füzetek-beli megjelenésen túl a szeptemberi Színház mellékleteként is olvasható. A zsűri négy pályamű (még Balogh Robert, Halmai Tamás és Trencsényi Katalin színművei) közül választotta ki Szálinger alkotását, aki Nagy András kérdéseire válaszolva elmesélte, hogy Horváth Csaba felkérésére írta át a finn eposzt drámává; míg délelőttönként egy verses regényen dolgozott, délután kettőtől már a drámán, s nem keverte a kettőt…
 
 
Újabb videó-bejátszást követően, amely a nagysikerű Radnóti Színházas előadásból adott részletet, Márton László beszélt Térey Asztalizenéjéről, ill. egész drámai munkásságáról. Kiemelte, hogy a drámai költemények megújítási kísérlete, nemcsak Térey részéről, sikerrel járt, a színházak újabban nagyobb fogékonyságot mutatnak a költészetben rejlő dramaturgiai lehetőségek iránt (lásd Parti Nagy és/vagy Kukorelly drámái). Majd a szó, az erőtér és a térerő hármasságában elemezte az Asztalizene személyek feletti intellektusát, a maszkok szerepét. A legjobb drámáért járó, a Dramaturgok Céhe által odaítélt díj átadása után Térey örömét fejezte ki az elhangzottak kapcsán, hiszen ő, mint mondta, csak embereket beszéltetett versben, ha ebben dramaturgia is rejlik: az külön jó.
 
 
A Pogányné Szép Berta alapította díjat már nem magántőke, hanem állami finanszírozás segíti évről évre: két szerző, egy az életműre, egy pedig a pályakezdésre, részesül belőle. Az évek során volt, aki így kétszer is elnyerte a díjat… Most Térey kapta eddigi életművére, Szálinger a pályakezdésre. A két költő egymást laudálta, s meglepő (vagy nem is oly meglepő) módon a költészet szerepét emelték ki a drámaírásban mindketten, ha egymásról is szólva. Szálinger Papíron 7 év című laudációja utalt rá, hogy Térey drámai munkássága nem a Niebelung-lakóparkkal kezdődött 2001-ben, s nem az Asztalizenével fejeződik be, hiszen azóta már az Alföld folyóiratban olvasható is a Jeremiás avagy Isten hidege című misztériumdrámája. Térey dicsérő-beszédében Szálinger költői érzékenységét bontotta ki humoros módon, de értő komolysággal.
 
Ma pedig őszi napéjegyelőség…

Rácz I. Péter