Pénzes Tímea: A spanyol könyvesboltok polcain szép számban sorakoznak a magyar szerzők művei, főként Márai Sándor életművének és Kertész Imre Nobel-díjának köszönhetően, de természetesen a legismertebb kortárs magyar írók, pl. Esterházy Péter művei is jelen vannak, akinek Javított kiadás című művét te fordítottad spanyolra. Hogyan gondolsz vissza erre a nagyszabású munkára, és milyen visszhangot keltett a célországban?

Szijj Mária: Ez volt az első nagyobb terjedelmű irodalmi mű, amit spanyol kiadónak fordítottam, így életem meghatározó élménye. Mélyen megérintett e drámai erejű kitárulkozás, és nagyon izgalmas munkát jelentett lefordítani. Nehéz leírni, mit éreztem, mikor a kész példányt először a kezembe foghattam.

A Harmonia Caelestis 2003-ban jelent meg spanyolul Xantus Judit fordításában, aki ugyanabban az évben meghalt. Tulajdonképpen az ő munkáját kellett folytatnom. Fordítás közben újra és újra el kellett olvasnom a regényt magyarul és spanyolul, hogy a lehető legnagyobb legyen az összhang a két mű fordítása között. Fél évig szinte benne éltem a két alkotásban, vagy a könyveket bújtam, vagy a számítógépet. Hatalmas élmény volt, hogy szinte ujjbeggyel követhettem végig Xantus Judit munkáját.

Milyen volt a visszhang? A Harmonia Caelestis váratlan sikert hozott. Sajnos a 2005-ben megjelent Javított kiadásról ez nem mondható el. Szerepet játszhatott ebben, hogy a második kötet az első ismerete nélkül nehezen fogadható be. Elképzelhető az is, hogy akkor éppen a spanyol társadalom nem volt fogékony erre a problematikára. Az utóbbi években már ők is többet foglalkoznak az 1936–39-es polgárháború kérdésével, amely tragikusan kettészakította az országot.

P. T.: Több mint hat évet éltél Spanyolországban, de a spanyol nem az anyanyelved. Annyira hiánycikk a magyar nyelvről fordító, spanyol anyanyelvű fordító? Hiszen bevett, és általánosan követett példa, hogy a fordító az anyanyelvére fordít. Mi játszott szerepet abban, hogy nem spanyol műveket fordítasz magyarra, hanem ellenkezőleg?

SZ. M.: Valóban kevés spanyol anyanyelvű fordít magyar irodalmat. Így, mivel a kereslet viszont elég nagy, a magyar anyanyelvűeknek is jut munka. Vagy párban dolgozunk, vagy spanyol anyanyelvű lektorral, aki stilizálja a szöveget. Úgy tűnik, Spanyolországban ez bevett gyakorlat a ritka vagy az úgynevezett „egyéb” nyelvek esetében. A legtöbb könyvemet José Miguel González Trevejoval együttműködve fordítottam, aki maga is fordít és kitűnően tud magyarul.

Hogy miért spanyolra fordítok és nem az anyanyelvemre? Valahogy úgy hozta a sors, hogy mindig ilyen irányba fordítottam. Nyelvi szempontból legfogékonyabb életszakaszom Spanyolországhoz köthető. Gimnáziumi tanulmányaimat is Madridban végeztem, igaz, az egyetemet már itthon. Hosszú évekig dolgoztam az MTI-nek, illetve egy spanyol nyelvű magyar folyóiratnak, és mindig spanyolra dolgoztam. Xantus Judit 2003-ban tehetségkutató tábort rendezett a balatonfüredi fordítóházban. Fordítókat keresett, mert akkor szinte csak ő és Adan Kovacsics fordítottak magyar irodalmat spanyolra, de a megnövekedett igény miatt új emberekre volt szükség. Éppen csúcson volt a magyar irodalom népszerűsége Kertész Imrének és Márai Sándornak köszönhetően.

P. T.: Többnyire felkérésre dolgozol vagy magad választod ki kedvenc íróidat és műveiket, és egy részlettel kopogtatsz a spanyol kiadóknál?

SZ. M.: Eddig csak konkrét felkérésre fordítottam. Szerencsére legtöbbször olyan szerzők műveit kérték, akiket én is szívesen ajánlottam volna, Kosztolányit, Földényit, Szabó Magdát, Hajnóczyt. A fordítás nagyon mély kapcsolatot jelent a műalkotással, és remélem, hogy ez az újraéledt alkotói láz visszatükröződik a fordítás minőségében is.

Egy könyv olvasottsága sok tényezőtől függ. A könyvek új életre kelnek a befogadó kultúrában, ami teljesen független az itthonitól. Megesik, hogy itthoni sikerkönyvek nem keltenek nagyobb visszhangot és fordítva, Magyarországon alig ismert könyvek felkerülnek a sikerlistákra. Spanyolországban – és Latin-Amerikában is – óriási sikere van Márai könyveinek, a Salamandra Kiadó az egész életmű jogait megvásárolta.

Az általunk fordított könyvek között még szembetűnőbb Székely János Magyarországon kevéssé  ismert Kísértés című könyve, mely Spanyolországban több kiadást élt meg, és egy második kiadó is megjelentette.

P. T.: Immár működik az lho.es spanyol irodalmi és fordítási portál Cserháti Éva jóvoltából, amely a magyar irodalom bemutatását és popularizálását tűzte ki célul. Te is részt veszel a munkájukban? 

SZ. M.: A Literatura Húngara Online nagyszerű kezdeményezés, híreket, színes háttéranyagokat közöl, irodalmi művekre hívja fel a spanyol olvasók és kiadók figyelmét. Bár a magyar irodalom igen népszerű és elismert Spanyolországban, fontos ébren tartani ezt az érdeklődést. Mint a spanyol fordítók közösségének legtöbb tagja, én is próbálok részt venni a portállal kapcsolatos munkákban.

P. T.: Az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Fordítástudományi oktatási programjának hallgatója vagy, ahol a fordításelmélet dominál. Fontosnak tartod, hogy a fordító meg tudja indokolni, esetenként meg tudja védeni egy-egy döntését, és ne azt válaszolja arra a kérdésre, miért választotta ezt a megoldást, mert tetszett neki, hanem tudományosabb válasszal szolgáljon? 

SZ. M.: A fordítástudomány nagyon izgalmas nyelvészeti és kulturális kérdéseket boncolgat, és hasznos elméleti ismereteket nyújt erről a nagyon sokrétű  és bonyolult tevékenységről.

Persze emellett a gyakorlati továbbképzés is nagyon fontos, nyaranta részt veszek Adan Kovacsics műfordítói szemináriumán, ahol írókkal is találkozunk. Ilyenkor újra és újra tudatosul az emberben, milyen határtalan felelősség irodalmat fordítani.

P. T.: Budapesti Gazdasági Főiskola Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszékén tanítasz spanyol szaknyelvet. Ezáltal hármas egységet alkot életedben a tanítás, a tanulás és a fordítás. 

SZ. M.: Néha nehéz összeegyeztetni ezt a három tevékenységet, de próbálok mindenhol helytállni. Ezenkívül rengeteget kell spanyolul olvasni, jegyzetelni, fordulatokat, szókincset tanulni.