hirdetés

Magyar rémálom az amerikai happy end helyett

2017. október 30.

Az altató szerekről – Ágyregény című könyv Szeifert Natália második regénye. A könyv címét egy valódi 1800-as évekbeli orvosi könyv ihlette. A Margó Irodalmi Fesztiválon az íróval Mészáros Ábel, a Kalligram szerkesztője beszélgetett. Ott jártunk.

hirdetés

Szeifert Natáliát eddig nem ismerték sokan, legalábbis elegen. Vajon miért? – kezdte Mészáros Ábel. A szerzőnek, mint elmondta, egész egyszerűen nem volt szerencséje a kiadókkal, habár azóta ír, mióta az eszét tudja, első regénye, a Gyógyfűrész mégis csak 2009-ben jelent meg. Verseit illetően azonban már egész korán, 13 évesen érték sikerek az írót: egy egri folyóirat közölte művét felnőtt versek kategóriában. Jellegzetes állomás volt még Az irodalom visszavág című folyóirat, ahol mikor végre azt mondták Szeifert Natáliának, hogy „hű, tök jó versek!", a lap feloszlott, volt-nincs publikálás. Szeifert Natália nem az az ember, aki egy-egy kudarc vagy elmaradt siker után továbblép, és azt mondja, jöhet a következő, ha kidobják, szomorúan ül egy darabig. Talán ez a többszörös feladás is oka lehet annak, hogy kevesen ismerték idáig az írót. De a próbálkozások korántsem voltak eredmény nélküliek, hiszen Szeifert Natáliának hamarabb lettek olvasói, mint kiadói.

Vers, novella, regény – így épült fel Szeifert Natália felfelé ívelő írói pályája, szerinte legalábbis az írás csúcsa az, mikor valakinek regényt sikerül írnia. Kezdte a versekkel egészen gyermekkorában, majd jöttek a hosszabb novellák, a kisebb regények, melyek egy nagy regény megírásában tetőztek. Az altató szerekről című – második – könyve idén jelent meg a Kalligram gondozásában. Három teljes év alatt készült el. A címét egy valódi 1800-as évekbeli orvosi könyv ihlette, melynek alcímét (Különös tekintettel az etilre) már nem vitte tovább az író. Mivel a szer fogalmon sok mindent érthetünk, elég sejtető és sokféle értelmezésre jogosít, nem sorolódik (legalábbis nem egyértelműen) az orvosi könyvek közé, habár az egészségügyi vonatkozást megtartja. Ugyanis Szeifert Natália valójában, az ő szavaival élve: az egészségügyből jön. Egy nagy kanyart tett az íráson keresztül, hogy még közelebb kerüljön az emberhez, megismerje működését, mint amilyen az alvás és annak zavarai, mely a regénye fő vázát adja.

A történetben két elbeszélő, Zsuzsa és Zelma története halad párhuzamosan, a két fiatal lány felváltva beszél. Nem ismerik egymást, nem tudnak egymásról, sőt, ahogy Mészáros Ábel pozitívumként ki is emeli, a regény végére is ismeretlenek maradnak egymás számára, nem következik be valamilyen tipikus, véletlennek beállított találkozás, sorsszerűnek tűnő fordulat, nem jön létre örök barátság kettejük között. Szeifert Natália meghagyja őket a saját világukban. Talán ez az, amitől Az altató szerekről igazán eredeti regény. Szeifert Natália toposzokhoz is nyúl, de nem az amerikai mintákat követi, hanem a magyar előzményeket: ekként amerikai happy end helyett a magyar rémálom elevenedik meg regényében. Fontos eszköze a humor, olykor az irónia. Kevesen nyúltak például mind ez ideig a szexchathez mint írói témához, ám Szeifert regényében hangsúlyos jelenet, amikor az anyuka rajtakapja a gyermeket szexchat közben. Nos, elég nagy bonyodalom származik belőle. Hiába hétköznapi dolog valójában, ritkán lesz irodalmi mű tárgya.

Szeifert Natália Az altató szerekről című regényében alapvetően és legelsősorban a karakterekre fókuszál, több írói hangot is megszólaltat, hitelesen és tabuk nélkül ír mindarról, ami az ágyban esik (ágyregény), legyen szó álmatlanságról, gyászról, szexualitásról vagy házasságról.

Fotók: Szeifert Judit – Facebook

 

 


Talabér Dominika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.