Magyar részről Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó igazgatója volt jelen. Ibolya Virág először is azt firtatta, hogy a Nobel-díj hogyan érintette Kertész francia kiadóját, mire Marie-Christine Vacher elmondta, hogy idén nem számítottak a díjra, és rögtön ki is vittek csomó könyvet Frankfurtba, a francia standra.
     Arra a kérdésre, hogy vajon hogyan fedezik fel a szerzőket, és mi határozza meg a választásaikat, Anne-Marie Vacher és Anne-Solange Noble, a Gallimard kiadó szerzői jogokkal foglalkozó munkatársai is azt felelték, hogy legnagyobb jelentősége a személyes kapcsolatoknak van. Fontos, hogy a fordítók maguk felkeressék a kiadót, és személyesen segítsék a munkát, hiszen ők ismerik a legjobban az adott ország nyelvét is irodalmát. Ügynökségekkel ritkábban dolgoznak, de természetesen az is előfordul. Kertész Imre művei például német közvetítéssel jutottak el az Actes Sud kiadóhoz, ami megkönnyítette a fordítást is. A kiadó egyébként más magyar szerzőket is kiadott, például Darvasi László (azóta az Alban Michel Kiadó vette át a jogokat), Lakatos Menyhért, Tar Sándor és Harsányi Zsolt műveit.
     Osztovits Levente elmondta, hogy a magyar kiadók is hasonló munkamódszerrel dolgoznak, gyakran a fordítók ajánlanak műveket, de a francia kiadók nagyon jól menedzselik a saját szerzőiket, úgyhogy megkönnyítik a válogatást a negyedévente szétküldött katalógusok is. A fő szempontnak azonban mindig annak kell lennie, hogy vajon a könyv számot tarthat-e a magyar olvasóközönség érdeklődésére. Lehet egy szerző rendkívül elismert a saját hazájában, ha az adott országban nem érinti meg az olvasókat, a könyv nem lesz eladható. Számos példa mellett Robert Merle vagy Saint-Exupéry nevét említette, akiknek műveit változatlanul nagy példányszámban lehet eladni. Elmondta, hogy a francia gyakran nekünk is közvetítő nyelvként szolgál a fordításokhoz, és fontosnak tartotta, hogy a szépirodalmi művek mellett a kiadók az esszéknek és tudományos munkáknak is figyelmet szenteljenek. Ibolya Virág szerint ez valóban igen fontos, elég csak Bibó István vagy Szűcs Jenő franciaországi sikerére gondolni. A Gallimard kiadó is reményét fejezte ki, hogy hamarosan újabb magyar szerzőkkel bővítheti listáját Esterházy Péter, Örkény István Pilinszky János és Krasznahorkai László mellett.
     Eric Holder, akinek legutóbbi regénye az Hongroise címet viseli, elmesélte, hogy - Ibolya Virágnak hála - ő az irodalmán keresztül szerette meg ezt az országot. Kosztolányi, Weöres művei egy eddig ismeretlen világot tártak fel számára, és hálás magának, amiért az előző könyve ezt a címet kapta, hiszen részben ezért is lehet itt.
     Károlyi Dóra, a Magyar Könyvalapítvány Fordítástámogatási Osztályának vezetője elmondta, hogy hogyan próbálják népszerűsíteni a magyar szerzőket, s hogy a fordításokat 60-100% támogatásban tudják részesíteni, így volt ez például Tar Sándor francia fordításának esetében is. Rácz Péter ismertette a fordítóház munkáját és kérte a kiadókat, hogy hívják fel fordítóik figyelmét erre a lehetőségre.