hirdetés

A száműzetés és az ország

Nádas Péter: Világló részletek I-II., Jelenkor kiadó, 2017

2017. április 21.

Nádas a tudat, az öneszmélés pikareszkjét írta meg, az elme kalandos útjának részletgazdag állomásain kalauzolja végig olvasóját. Rendkívüli lélegzetű magyar história bontakozik ki az emléklapokon, „egy családregény végét” lendületes tablókban rekapituláló próza. - Nádas Péter Világló részletek című memoárjáról Jánossy Lajos írt kritikát.

hirdetés

Az utóbbi években izgalmas és beszédes egybeesések mutatkoznak a kortárs könyvkínálatban. A Magvető, a Réz Pállal készült életinterjúval (Bokáig pezsgőben) újraindította a Tények és tanúk hosszú múltra visszatekintő sorozatát, a Szépmívesnél pedig fontos, eddig meg nem jelent memoárok (Falk Miksától, Munkácsyn át, M. Hrabovszky Júliáig) látnak napvilágot. A közönség arról is tudhat, részleteket a készülő műből olvashatott, hogy Bereményi Géza Önéletírása az ősszel szintén a boltokba kerül. A kulturális közösség vérkeringését az emlékírások serkentik.

Nádas Péter monumentális, kétkötetes munkája páratlan fejezete a magyar hagyományban is kitüntetett ágú műfajtörténetnek. Egyedülálló volta röviden összefoglalható: a Világló részletek a végletekig megmunkált, nagyszerű, regényes szövegfolyam, amelyhez – ezért a memoár-szempont kezeskedik – nem kell tolvajkulcsokat találni, mert az alanyi nézőpont, a történetileg, mintegy filológiailag megtisztított-ellenőrzött emlékesemények, az észlelés fenomenológiáját, a tudás kompetenciáját firtató esszébetétek, nem vetik fel a korlátozott illetve a mindent tudó narrátor poétikai dilemmáit. Az írói szándék, a könyv programja tiszta és átlátható. Nádas a tudat, az öneszmélés pikareszkjét írta meg, az elme kalandos útjának részletgazdag állomásain kalauzolja végig olvasóját. Rendkívüli lélegzetű magyar história bontakozik ki az emléklapokon, egy családregény végét lendületes és aprólékos tablókban rekapituláló próza. A Literának adott interjúban Nádas hangsúlyozza, amit a cím is sugall: a látvány az elsődleges, a látvány a közvetlen, vagy Ottlikkal mondva, az érzet, amely aztán a kialakuló, épülő fogalmi hálóban jelentését elnyeri. Amennyiben ez a Világló részletek széles horizontú és sűrű szövésű világának axiómája, az írói szabadság öles sugarú köröket húzhat. A visszaemlékező tekintet olyan helyszínekre és időrétegekbe merészkedhet, ahol a rekonstrukciós műveletek és a teremtő emlékezet összjátékában az elemző intellektus és a formateremtő fantázia sziporkázóan interferál.

Az emlékezésnek egészen más a mechanikája, az emlékezetnek más a topográfiája, mint ahogy az elbeszélő irodalomból ismerjük, mondja Nádas, amivel saját paradox státuszáról is vall. Amint az emlékezés szót kér, pontosabban szót kap, szóra bírják, nyomban csorbul, veszít szerteágazó, vibráló, asszociatív gazdagságából. Veszít és nyer. Mert nyomban szocializálódik, a nyelvi térben megnyílik a kulturális közösség számára. A személy kialakulásának feloldhatatlan ellentmondása tárul fel; azáltal, hogy elsajátítja a szótárat, a társadalmi jelrendszer meghatározottjává és alakítójává, az önállóság és az alávetettség ötvözetévé válik. Amikor Nádas emlékezik, emlékiratait írja, ebben az ellentmondásban ír, ezt mutatja fel. És azt, hogy noha a személy nem kimondható (Individuum est ineffabile), története, amely önazonosságának fedezete, mégis elbeszélhető.

Ha akarjuk, a Világló részletek történelmi regény. A 18. századtól, az akkor Galíciából Magyarországra bevándorolt zsidókkal kezdődik, és 1956-ig, a magyar forradalomig tart. Szinte minden benne van; szellem- és politikatörténet, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom működése, a konspirációk és a koncepciós perek, a háború előtti, illegális kommunista sejtek szervezkedése. A Horthy- és a Rákosi-féle politikai rendőrség tevékenysége, vallatási módszereik. A Galilei-kör és a spanyol polgárháború, a nemzetközi brigádok. Az antifasiszta polgári ellenállás. Feszty Masa és Tisza István. És benne van a tizenkilencedik századi konzervatív és/vagy liberális nemzetalapítás összes törekvése és számtalan anomáliája. Benne az ébredő magyar antiszemitizmus, a Tiszaeszlári per több felvonása, amelyben az egyik Nádas-felmenő, Mezei Ernő, országgyűlési képviselő oly fontos szerepet visz. Nádas könyve kimeríthetetlen tárgymutató, ehelyütt felsorolhatatlan adatok és mesterien adagolt, nagyrealista szituációk kincsestára. Történelmi lecke fiúknak. Lányoknak.

Azt is mondhatnánk, nagyon sok, túlságos, már-már elvihetetlen terhet vállal a Világló részletek. Feltehetőleg megalapozott volna a gyanú, ha nem Nádas Péter pallérozott, írói figyelme tartaná kézben a szálakat. Anélkül, hogy a memoár alapján, a nádasi életmű nyomába erednénk, a Párhuzamos történeteket játékba hozhatjuk. Ahogyan az idézett mű címe utal az ókori történetíróra, a Világló részletekben is megragadható az epikai szemlélet hasonlósága. Olyan sokszereplős portrépanoráma Nádas memoárja, amelyben nem nehéz felfedezni nem csupán Plutharkoszt, hanem a filozófus Theophrasztoszt szintén; voltaképp újkori jellemrajzok sokaságát vonultatja fel Nádas Péter. Mert a fenti téma-inventáriumot természetesen az teszi felkavaróvá és átélhetővé, hogy mind az ideológiatörténet, mind az anyagi kultúra bemutatása a személyek, megannyi családtag, külső és belső tartásán, ("maga") viseletén keresztül válik elevenné. Ismét hivatkozási alap a Litera-interjú: „Személy iránt mutatok érdeklődést, mert a személy nélkül nincs korszak. Az nem úgy van, hogy van egy korszak, és vannak személyek, hanem úgy, hogy nincsenek meg egymás nélkül. És engem ez az antropológiai adottság érdekel. Miként nincsenek meg egymás nélkül. A legközelebbi, legkézenfekvőbb nyersanyag ebben az esetben én magam vagyok. Nem a fiktív szereplőim, velük foglalkoztam negyven vagy ötven évig, hanem én magam.”

Néhány világló részlet. Az író édesanyjának alakja megannyi fordulatban kap feledhetetlen formát, ha csak arra a jelenetre gondolunk, amikor az általa szervezett május 1-ei felvonulás végén, az immáron a pártnómenklatúrában bizalomvesztett nő a fiával, a kölyök Nádas Péterrel a kiürülő felvonulási téren, a néma házak között, a dísztribün elé érve belekezd a skandálásba: Éljen Rákosi, éljen Rákosi!, nos, ekkor meghűl az ereinkben a vér. Vagy kibökhetjük a babapólya történetét, a Nádas-család polgári kelengyéjének vadregényes sorsát, a Rajk-özvegynél, Rajk Júliánál landoló örökséget. De megemlíthetjük Nádas Péter nagynénjének, Magdának, a minden tapasztalat és információ ellenére az élete végéig párthű asszonynak a tragédiáját, aki az ifjú Nádas indulatos faggatózására, vádjaira, hogy miért nem szakít a kommunistákkal, azt válaszolja: Engem csak a pártom temethet el.

Olvasható a Világló részletek műhelytitkok után nyomozva, a Nádas-prózák motívumait, figuráit kutatva. Kézbe vehető ekképp nyersanyagként, ám, ismétlem, a két kötet sodra, tempója, medret vájó, partot szakító ereje regényes energiákat szabadít fel.

És nézhetjük a könyvet a nevelődési regény oldaláról; az 56-os forradalommal a felnövés, a felnőtté válás befejezettnek mondható. Az író tizenhét évesen szakít a családjával, a felkelés vezérfonala az életének. Az ambivalens konzekvencia nem maradhat el, az elbukott '56 olyan végzetes következményekkel bír, amelyeket kiheverni nem lehet. A bibói megkésettség diagnózisa immáron beteljesedett és feloldhatatlan ítéletté magasodik. Ahogyan a huszadik századi táborok maradandósága is olyan összegzést hív elő, amely egy korszak végére teszi ki a pontot. „Ha ellenben egy gondviselő Isten mégis lenni találna, akkor az ember antropológiai adottságainak miben létére nincs magyarázatom.” A Nádas-i számvetés a szöveg végén, az utolsó oldalon koppan: „Nagyon sajnálom.” Ennél gyengédebb keserűséggel, lemondón, mégis büszkén, megtörten, de nem kiábrándultam, tépetten, mégsem nincstelenül búcsúzni csak kevesen tudnak, a pillanatnyi csendben, amíg a kivégzőosztag újratölt.

Nádas Péter: Világló részletek, I.-II. (Jelenkor kiadó, 2017. 611/596 oldal)


Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.