Falvay Mihály távozása óta te vagy Salman Rushdie magyar hangja. Hogyan talált rád ez a valóban igazán hozzád illő szerep?

Hosszú sora van. Valaha, még 1984-ben, kezdő fordítóként én magyarítottam az első Rushdie-novellát a boldog emlékezetű Égtájak antológiába. Aztán Az éjfél gyermekeit és a soron következő műveket a nálam jóval rutinosabb Falvay Mihályra bízta az Európa Könyvkiadó, viszont amikor megjelent a Kelet, Nyugat című novelláskötet, szép gesztussal ketten kaptuk meg a lehetőséget, hogy lefordítsuk. A következő nagy regényre, A mór utolsó sóhajára már megkötötték a szerződést Falvayval, de ő még a munka megkezdése előtt váratlanul meghalt. Ekkor természetszerűleg én kaptam meg a fordítást, és úgy tűnik, nem végeztem rossz munkát, mert a szerző továbbra is nálam maradt.

Az eddigi Rushdie-fordításaid közül melyik volt a kedvenced? És melyik a legkevésbé? Miért?

A Mór, hiszen ez volt az első nagyobb lélegzetű Rushdie-munkám, ebben bizonyíthattam be igazán, hogy mit tudok. És ’98-ban kaptam is érte egy Év könyve-díjat. Legkevésbé a Fúriadühöt szerettem, mert ez valahogy nem tartozik a szerző sikerültebb művei közé. Úgy éreztem, eltávolodik benne kedvenc témájától – ami egyébként az én szívem csücske is –, Kelet és Nyugat egymásra hatásától. Persze ne feledjük, hogy ezt a művet már Amerikában írta, miután véget ért a Scotland Yard védelmében eltöltött tíz hosszú, angliai év.

Rushdie a Kelet és a Nyugat konfliktusának, egymásra utaltságának, egymás mellett elbeszélős kapcsolatának ikonikus figurája. Mit gondolsz, egy kelet-európai olvasó miképpen vonatkoztathatja magára, a saját ugyancsak köztes helyzetére a Rushdie-műveket?

Kezdettől fogva úgy gondolom, hogy Rushdie közel áll a kelet-közép-európai olvasóhoz, mert Európának ez a fertálya is állandóan a Kelet és Nyugat közötti lavírozással van elfoglalva. Legszebb példája ennek a Sálímár bohócban leírt kasmíri helyzet (Rushdie gyerekkorában általában kasmíri nagyszüleinél töltötte a szünidőt), amely kísértetiesen hasonlít a kelet-közép-európai államok állandóan változó és mindig labilis státuszához.

Az interjú folytatása itt olvasható.

Elekes Dóra