hirdetés

Lányok, asszonyok

2018. március 23.

Március az a hónap, amikor tematikus válogatások vállalkoznak arra, hogy női szerzők műveit mutassák be, párbeszédet nyissanak a nőiség kérdéséről, olyan könyveket hoznak példának, amelyek a női identitást, a nők társadalmi pozícióját bontogatják. – Heti hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

35 fontos könyv, amit nők írtak az elmúlt 5 évben


A Huffington Post összeállított egy olvasmánylistát, amely március és a dolgozó nők történelmének apropóján fókuszba helyezi a nők által írt irodalmat. Több ezer női szerzőt sorolhatnánk fel a klasszikusoktól napjainkig, akik átalakították a kánont, egy másfajta beszédmódot, perspektívát hoztak az irodalomba. Ebből a megfontolásból a listát szűkíteni kellett, így az utóbbi öt évben megjelent könyvekből válogatott a cikk szerzője. Regények, novellák, esszék, memoárok tematizálják a nőiség kérdését, különböző korosztályok, élethelyzetek, társadalmi folyamatok perspektívájából, olyan kérdéseket érintve, hogy milyen viszonyunk van a tesünkkel, szükségszerű-e a hollywoodi szépségideált követni, bőrszínünk miatt hogyan illeszkedhetünk be a társadalomba, hogyan alakul a női identitás, a szerelem hogyan határozza meg az életünket, kétségek és szenvedés kell-e övezze a mindennapokat, a férfiak adnak-e a nők szájába szavakat? Ezekhez hasonló kérdéseket vetnek fel a könyvek, amelyek a Huffinton Post honlapján vannak listázva.

 

Menekülő anyák az irodalomban


Az anyai szerepek folyamatos jelenlétet, odafigyelést igényelnek, tulajdonképp husznnégy órás szolgálatot. De nem szoktak az anyák arról fantáziálni, hogy eltűnjenek a család vonzásköréből, ha csak egy hétvégére is? És az olvasó nem fantáziál arról, hogy olyan dolgokról olvasson, amit ő sosem tenne meg? A The Guardian szerzője, Laura Lippman szerint a regények leginkább a mindent maguk mögött hagyó lányokról szólnak, és nem az anyákról. Egy nő, aki elhagyja a családját, teljességgel természetellenesnek tűnik. Viszont az irodalomban mégis találhatunk ezt tematizáló könyveket. A szerző összeállított egy top 10 listát, amelyben olyan nőkről olvashatunk, akik a családi kötelezettség miatt frusztráltnak és bezártnak érzik magukat, passzívvá válnak, mert domesztikálják őket, ezért lenne szükségszerű a kilépés. A könyvek több pozícióból közelítik meg a felmerülő problémát: anya, aki csak férjétől válik el és a gyerek vele marad, anya, aki mindent maga mögött hagy, anya, akiknek az egész családja egy tragikus balesetben elhunyt, és emiatt kell új életet kezdjen. Minden nőnek az a motivációja, hogy a fennálló helyzetet saját maga számára is élhetővé tegye, de hogyan küzd meg a társadalmi elvárásokkal, az ítéletekkel egy egyedülálló nő, akit az iskolapszichológus önzőnek nevez, pedig nem tudja, hogy a válás a gyerek érdekében történt. A teljes lista és a cikk a The Guardian honlapján olvasható.

 

Három nézőpont a nők egészségének válságosságáról


Mellrák. Endometriózis. Epehólyag leállása. Három nő betegségéről szól Maya Dusenbery, Abby Norman és Michele Lent Hirsch könyve, melyben nyelvet keresnek a fájdalomnak, a félelemnek, a testen ejtett vágások megmutatásának, a szervek és problémák néven nevezésének. Gyakran hallom azt a kifejezést környezetemben, hogy “nőileg megműtötték”. Mintha tabu lenne arról beszélni, ha egy nő nemiszervével van probléma. Elhallgatunk, vagy eufemizálunk, csak azért, mert nincs nyelvünk, hogy elmondhatóvá váljanak ezek a problémák. De mi az oka ennek? Mindenkinek lehetett már olyan “doktor története”, ahol a férfi orvos szexizmusa, paternalista felsőbbségérzete, ítélkezése elbizonytalanította a beteget, már csak azzal is, hogy nem szolgáltatott elég információt a betegségről a nemi diszkrimináció következtében. Ezek a könyvek arra tesznek kísérletet, hogy megmutassák, az egészségügyben mennyire kiszolgáltatottá válnak a nők bizonyos helyzetekben, mennyire ellehetetlenítik a férfi orvosok az egyenlő félként való kezelésüket. Mindenképp fontos kezdeményezés, hogy beszéd tárgyává válnak ezek a problémák, a nők közösségre találhatnak a könyvek “doktor történeteiben”, és nem érzik magukat egyedül egy olyan egészségügyi válság közepette, amikor az orvos szerepe meghatározó fontosságú és biztató kellene legyen. A könyvekről hosszabb leírás a The New York Times honlapján olvasható.

 

Rossz lányok Holloway börtönében


A londoni Holloway börtönt 1852-ben nyitották meg. Akkoriban még koedukált volt, nők és férfiak töltötték büntetésüket ebben a javítóintézetben. 1902-től már csak nők számára tartották fenn az intézményt, majd 2015-ben végleg bezárt, és a női fogvatartottakat átszállították egy másik börtönbe. Caitlin Davis Bad Girls: a History of Rebels and Renegades című könyvében a huszadik század lázadó és rendszeráruló női kerülnek bemutatásra, akik a Holloway börtönben töltötték büntetésüket. Volt köztük királyi személy, nők a felső tízezerből, kémek, prostituáltak, nácik, terroristák és szabadságharcosok, vagyis több ezer kétségbeesett nő, akik erőszakot szenvedtek el, gyermeküket egyedül nevelő anyák, akik után árvák maradtak. A könyv hiánypótlónak számít, a történelem periférikus eseményeire világít rá. Egy 2007-es börtönfelmérés után, Jean Corston bárónő követelte a bebörtönzés radikális átgondolását, hogy a szenvedélybeteg, szexuálisan bántalmazott, mentálisan beteg és társadalomból kirekesztett fogvatartottakat szállítsák át más intézménybe, mivel egy cella nem fogja megoldani a szociális problémákat. A cikk teljes egészében a The Guardian honlapján érhető el.

Sárkány Tímea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.