Margaret Atwood az idén novemberben ünnepelte a 65. születésnapját. A kanadai irodalom nagyasszonya 1939-ben született Ottawában. Torontóban nőtt fel, de a család évente több hónapot töltött az észak-québeci erdőkben, ahol rovartudós apja kutatásokat folytatott. Gyermekkori emlékei később gyakran megjelennek állat- és vadon-metaforáiban, különösen Wilderness Tips (1991) című, tíz remekbe szabott novellát tartalmazó kötetében. Atwood a torontói egyetemen kezdte el tanulmányait, ahol erősen hatottak rá Northrop Frye mítoszkutatásai és a jungiánus eszmék. Toronto után amerikai egyetemeken is tanult: a Radcliffe-en (Massachussetts), majd a Harvardon. Élete során éveket töltött számos amerikai és európai városban. 1992 óta ismét Torontóban él férjével, Graeme Gibson íróval, akiről egy amerikai írónő egyszer az Independentben azt nyilatkozta, hogy minden nőírónak őt kellene férjül választania. (Atwood csak annyit kért, hogy ha lehet, ne jöjjenek mindnyájan egyszerre.)

 

Első verseskötetét 19 évesen írta, és azonnal nyert is vele egy díjat, csakúgy, mint második kötetével (The Circle Game, 1966), amely elnyerte a kanadai főkormányzó díját. Nem aratott viszont osztatlan sikert 1972-ben írott kanadai irodalomtörténetével (Survival), amelyben a kanadai irodalmat – ezt a jelzős szerkezetet akkoriban, Atwood és Ondaatje ismertté válása előtt egyébként a legtöbben még oximoronként kezelték – szervilis, gyarmati mentalitással vádolja. 1995-ben írott Strange Things: The Malevolent North in Canadian Literature című művében sem kevésbé ironikus hangvételben beszél hazájáról: "A kanadaiak kedvelik a jóféle katasztrófákat, különösen, ha van bennük jég, víz vagy hó.”

 

Atwood első, sokak által feminista traktátusnak tekintett regénye (The Edible Woman) 1972-ben jelent meg. Négy regénnyel és tizenhárom évvel később született meg egyik máig leghíresebb műve, The Handmaid’s Tale (A szolgálólány meséje), egy orwelli ihletésű disztópia, amely többek között Völker Schlöndorff Harold Pinter forgatókönyve alapján készített filmjének köszönheti hírnevét. A regény egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert ő azon kevesek egyike, akiknek a petefészke túlélte az atomerőművek által okozott sugárszennyezést.

 

Booker-díjas Vak bérgyilkos című, magyarul 2004-ben megjelent regény narrációja több szálonfut: Irish Chase, az első személyű narrátor elbeszélése mellett autóbalesetben meghalt húga regényéből és korabeli újságokból olvashatunk részleteket. (A regényről magyarul a Korunk és a Jelenkor oldalán találhatunk bővebb leírást.)

 

Atwood azon kevesek egyike, akik nemcsak prózaíróként, de költőként is az élvonalba tartoznak. Számos verseskötete jelent meg (lásd lejjebb), néhány versét magyarul is olvashatjuk az interneten, a Nagyvilág oldalán.

 

Bibliográfia

 

  Regények:

·        The Edible Woman (1972)