hirdetés

Marina Abramović, Michelangelo és a Pet Shop Boys

2018. december 14.

Heti külföldi hírösszefoglalónkban Mathias Énard nemrég magyarul is megjelent regényéről, a Pet Shop Boys dalszövegeinek irodalmi vonatkozásairól és az ausztrál írónő, Heather Rose Museum of Modern Love című új regényének Marina Abramović-csal való összefüggéseiről is olvashatnak.

hirdetés

Az Independent szombaton hosszú interjút közölt Anna Burns-szel, a 2018-as Man Booker-díj nyertesével. Az írónő elárulta, hogy a díjjal járó ötvenezer fontos pénzjutalmat hiteleinek kifizetésére és egy költséges gyógykezelésre fordítja, ugyanis évek óta krónikus hátfájdalom kínozza.

Anna Burns e mellett beszélt Írországban töltött gyermekkoráról, amikor az egész szülővárosa, Ardoyne az „út közben is olvasó lányként ismerte”, illetve emlékeiről az ír függetlenségi mozgalomról. Az írónő számára meghatározó élmény volt, amikor lakhelyét elhagyni kényszerülve az Ír Köztársaság déli határánál lévő menekülttáborban dolgozó katonák annyi ételt raktak elé, amennyit még életében nem látott együtt. 25 évesen Londonba költözött, rövid ideig oroszt tanult, majd alkalmi munkákat vállalt, amíg az életébe bele nem robbant az írás.

Harmadik könyve, a díjnyertes Milkman ezekből az élményekből táplálkozik. Főszereplője egy névtelen tinédzser, a cselekmény az ír függetlenségi mozgalom csúcspontjára kalauzolja az olvasót.

A szerzőnő jelenleg új szenvedélyének, az éneklésnek hódol a brightoni Hullabaloo Community Quire tagjaként. A zene új erőt és reményt ad neki a fájdalom elviselésére, így igyekszik kitartani a teljes gyógyulásig.

Anna Burns
forrás: The Guardian

A National Public Radio december 10-i könyvajánlója Heather Rose ausztrál írónő Museum of Modern Love című könyvéről számol be. A regény főszereplőjének élete állandó kapcsolatban van az ikonikus Marina Abramović performanszaival. Az írónő így örökíti meg a 2010-es A művész jelen van címet viselő művészeti akciót. Marina Abramović ekkor közel két hónap alatt több mint ezer emberrel szemben ült le néhány percre mozdulatlanul a new yorki MoMA-ban. A könyvbeli szereplők – Arky Levin, az introvertált filmzeneszerző; Jane Miller, az özvegy középiskolai rajztanár; Brittica van der Sar, a rózsaszínhajú kínai doktoranduszhallgató Amszterdamból, aki egyenesen a disszertációját írja a performanszművészről; Healayas Breen, a gyönyörű fekete párizsi muszlim művészeti kritikus és énekes – mind-mind Abramović művészetétől várják a feloldozást. A performanszok mindegyiküket az időről tanítják, és vágyat ébresztenek bennük, hogy valamit birtokoljanak a művész bátorságából, vakmerőségéből és eltökéltségéből.

A regény borítója

Az írónő nyilvánvalóan hisz a művészet megváltó, átlényegítő erejében, mind a művészekre és közönségükre, mind az írókra és olvasókra vonatkozóan.

 

Szintén december 10-én az Egyesült Államokban, Németországban, Svédországban, Nagy-Britanniában és néhány másik országban a Google különleges logóval emlékezett meg Nelly Sachsról, az első német női irodalmi Nobel-díjasról. Ennek kapcsán az Independent közölt róla rövid életrajzot.

Az ünnepi Google Doodle egy részlete

A költőnő 127 évvel ezelőtt Berlinben, Leonie Sachs néven született asszimilálódott zsidó családban. 15 éves korától 35 éven át levelezett Selma Lagerlöffel. Fiatalon, 17 évesen kezdett el verseket írni, első verseskötete 1921-ben Stefan Zweig támogatásával jelent meg. 1940-ben az utolsó pillanatban sikerült idős édesanyjával a náci haláltáborok borzalmai elől Svédországba emigrálnia. Az élmény meghatározó maradt számára, lírája innentől kezdve újra és újra a Holokauszt traumáját járja körül. Az üldöztetés amúgy is gyenge egészségi állapotát még jobban megrendítette, sokszor szorult szanatóriumi kezelésre, évekig szörnyű rémálmok kínozták. 1966-ban „kiemelkedő lírai és drámai műveiért, amelyek megragadó erővel ábrázolják Izrael sorsát” irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.  Nelly Sachs 1970-ben, rákban hunyt el.

A cikkben közölt A kürtők című versét magyarul Vas István fordításában itt olvashatják el.

Mathias Énard Fotó: Kiss Norbert

A Guardian szerdán portrét közölt a Goncourt-díjas Mathias Énard-ról, a legutóbb angolul és magyarul is megjelent könyve, a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról kapcsán. Énard 1972-ben született Franciaországban, sok időt töltött azonban a Közép-Keleten perzsa és arab tanulmányaiból kifolyólag.

A szerzőt emiatt is érdekli különösen a nagy reneszánsz mester, Michelangelo kapcsolata az ekkoriban II. Bajazid szultán alatt virágkorát élő Konstantinápollyal. A feltehetően soha meg nem történt út lehetőséget ad az író számára, hogy megteremtse azt a pezsgő közeget, mely hidat képez a kereszténység és II. Gyula pápa, illetve a keleti világ és az iszlám művészet között. Michelangelo két világ közti őrlődésében szilárd pontok maradnak a tárgyakról készült listák, amiket a művész magáénak mondhatott – legalábbis Mathias Énard szerint. Az író kitűnő érzékkel rajzolja fel Michelangelo lehetséges inspirációit, kontextusba helyezve ezzel a regényt a művész életművében.

A Pet Shop Boys előadás közben 2009-ben

The Guardian

December 12-én a Guardian a nap könyvének választotta Neil Tennant, a Pet Shop Boys frontermberének One Hundred Lyrics and a Poem című könyvét. A szerző a könyvben többek között beszél a dalszövegek irodalmi ihletőforrásairól, és a zene és dalszöveg egymásra hatásáról. Kifejti, hogy egyes slágereik mögött milyen élmények, érzelmek állnak, melyek évtizedek óta hatnak a hallgatókra – és most már az olvasókra is. Ezek között az élmények között van politikai szituáció – Tony Blair és George Bush kapcsolata (Birthday Boy) –, van bizarr utópia Jézusról (Indefinite Leave to Remain) – és van Zelda Fitzgerald-cikk is (Being Boring). Neil Tennant magát bibliofilként aposztrofálja, lelkes követőtábora pedig reméli, hogy nem a kissé múltba néző könyv lesz az együttes utolsó fejezete.

Vadler Júlia

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.