“Természetesen nagyon hálás vagyok a Svéd Akadémiának az elismerésért, hatalmas meglepetés volt, nem számítottam rá” - mondta. “Nem mondtak semmi mást a telefonban, csak annyit, hogy én kaptam az idei irodalmi Nobel-díjat. Nem volt semmi magyarázat és ami azt illeti, nem is kértem, hogy megmagyarázzák. Ennyi épp elég volt" - mondta a sajtótájékoztatón Vargas Llosa.

Vargas Llosa szerint idén nemcsak egy szerzőt díjazott az akadémia,  hanem egy nyelvet is, a spanyol nyelvet, egy olyan energikus, kreatív és modern nyelvet, amely legalább ötszáz millió, , különböző tradíciókkal, meggyőződésekkel és eszmékkel rendelkező embert köt össze a világon. Egy olyan nyelvet díjaztak, amely rendkívül fontos szerepet játszik a mai kor emberének kultúrájában. A Nobel-díj most újra felhívta a figyelmet a latin-amerikai irodalom fontosságára, arra, hogy a latin-amerikai jelző utóbbi évtizedekben földrajzi meghatározóból kulturális meghatározóvá is előrelépett.

“A latin-amerikai irodalom, fiatal koromban, mikor írni kezdtem, gyakorlatilag teljesen ignorálva volt, csak az utóbbi évtizedekben nyílt meg a világ számára. Amikor először látogattam el Európába és az Egyesült Államokba, Latin-Amerikáról egy erősen szterotipizált kép élt az emberekben. Egy olyan vidéknek képzelték, ahol csak diktátorok és forradalmárok élnek és ahol csak katasztrófák történnek. Mára azért az emberek tudják, hogy Latin-Amerikában művészek, zenészek, festők, filozófusok és regényírók is vannak.”

Vargas Llosa arra a kérdésre, hogy mennyire tartja fontosnak a politikai szerepvállalást, hosszan válaszolt: “Író, de egyben polgár is vagyok, vannak irodalmi és esztétikai elveim, de ugyanígy van politikai és civil véleményem is, és fontos számomra, hogy mind a két oldalon kifejezhessem magam. Alapvetően írónak tartom magam, mégis azt gondolom, hogy morális kötelességünk, hogy politikai véleményünk is legyen és ezt a véleményünket ki is fejezzük a világ felé. Mindenkinek részt kellene vennie a társadalmi és politikai diskurzusban. Mindig is keményen felléptem mindenfajta diktatúra ellen, legyen az jobb- vagy baloldali. A demokrácia és a liberális erők védelme a legfontosabb számomra, de nem tudom, hogy ezek az eszmék hogyan ágyazódnak bele az irodalmi műveimbe. Az műveimben a politikai tartalom számomra mindig is másodlagos volt, hiszen az irodalom a politikánál sokkal nagyobb szeletét mutatja be a világnak.
Azzal együtt a latin-amerikai irodalom nagyon mélyen átitatódott a politikával. A társadalomban még számos olyan alapvető dolog nincs kiteljesítve és megoldva - gondolok itt a szabadságra, a megbízható és stabil hatóságok meglétére, a tolerancia és a sokszínűség elfogadására - hogy  nagyon nehéz egy latin-amerikai író számára kikerülni, hogy ne írjon a politikáról és ezekről az amúgy nem csupán politikai, hanem fontos társadalmi és morális problémákról. Az irodalom az életről szól, a politikát pedig nem lehet kivonni ebből, még ha az nagyon sok esetben undorító és mocskos tud lenni.”

A politikai szerepvállalást érintve Vargas Llosa kitért Latin-Amerikai jövőjére is. Vargas Llosa szerint jó irányba haladnak a dolgok, egy olyan demokratikus irányba, amelyet ha követnek, sikeresen felzárkózhatnak a fejlett világhoz. “Az erőszak mítosza, amely a múltban oly erősen meghatározta Latin-Amerikát, összeomlóban van és a latin-amerikai országok egyre inkább konszenzusra jutnak rengeteg kérdésben, amelynek köszönhetően ezek a demokráciák nemsokára virágzásnak indulhatnak.”


Arra kérdésre, hogy mennyiben változtatja meg az életét a Nobel-díj, Vargas Llosa szellemes választ ad: “Életem utolsó napjáig írni fogok, nem hiszem, hogy bármit változtatni fog a Nobel-díj ezen, vagy a stílusomon és témáimon. Ezek mind a személyiségem egy nagyon mély és intim rétegéből jönnek. Azt hiszem a Nobel-díj csak a mindennapjaimban hoz majd változást. Nem szoktam hozzá, hogy ennyien érdeklődjenek irántam. Azt hittem, hogy a napjaim meglehetősen csöndesek és nyugodtak lesznek itt az Egyesült Államokban, nem olyanok, mint Limában vagy Madridban. De most a Svéd Akadémia miatt megváltoztak a dolgok, tiszta őrültek háza lesz ezentúl.

Végezetül a friss Nobel-díjasnak is feltették azt a kérdést, amelyet manapság egyetlen fontos író sem kerülhet, el, azaz, hogy mit szól az e-könyvek megállíthatatlannak tűnő fejlődéséhez. Mario Vargas Llosa szerint az e-könyvek elterjedése elkerülhetetlen, de nem tudja, hogy örüljön-e neki. Mindenesetre nem tud nem tudomást venni róla. “Számomra a könyv, mindig a papírkönyvet fogja jelenteni, de tudom, ez nem lesz mindig így. Azt remélem, hogy az új technológia nem fog tartalmi egyszerűsödést is magával hozni, azaz a könyvek továbbra is igen fontos és alapvető kérdésekről és problémákról fognak szólni. Csak rajtunk múlik, hogy megvédjük, megtartjuk-e olyannak az irodalmat, amilyen eddig is volt és nem engedjük, hogy a technológia lerombolja mindazt, amit az irodalom felépített és amely a civilizáció gyökerét jelentette. De egyelőre mindenki számára rejtély, hogy mi fog történni az irodalommal és a többi művészettel az új technológiák elterjedésével” - mondta.