Horváth Viktor verseit valahogy mindig olyan olvasni, mintha marionettet nézne az ember. Mintha a lírai én háta mögött vagy feje felett ott állna még valaki, és finom ujjmozdulatokkal irányítaná e beszélő bábu egyszerre kimunkált és darabos, ódivatú és frivol, túlhúzott gesztusokkal és meglepő stílustörésekkel dolgozó előadását. Többek között ez a kettősség adja e versek feszültségét és iróniáját, és ez teszi Horváth Viktor költészetét több mint alkalmassá a romantikus irónia egy olyan emblematikus szövegének a verses feldolgozására, mint amilyen a Diótörő.

Az átirat felkérésre készült, amely eredetileg egy zanzásított prózafordításra szólt, ám a szerző végül a verses forma mellett döntött. Így született meg az a szöveg, amelyben ugyanúgy ott van E. T. A. Hoffmann XIX. századi és Horváth Viktor XXI. századi iróniája – a korábbi feldolgozások szelíd, polgári bugyutaságától és a Csajkovszkij-balett finomkodásától való távolságtartás. A szöveg dramaturgiája egyébként meglepően hűséges az eredetihez: távol áll tőle a naiv aktualizálás, nem tesz hozzá semmit a történethez, sőt: feszesebbre húzza, összevonja Pirlipát hercegnő alakját a Diótörőével, és ezzel rövidre zárja a Hoffmann-szöveg alteregókkal elbújócskázott végtelenbe mutató tükörjátékát. Ám tükröződésből így is marad épp elég: ott van az álom és a „valóság” fokozatosan egymásba oldódó, egymást kioltó világa; az emberek és a játékok világa; na, és ott vannak az órásmester-keresztapa metaforikus, világmagyarázó szerkentyűi a mechanikus kastélytól le egészen az egérfogóig, nem is beszélve magáról a keresztapáról, aki a „szerző” alteregója, vagyis a teremtőé, az eltűnt istené.

Többen is felvetették a kérdést, hogy gyerekkönyvnek tekinthető-e egyáltalán ez a kötet. A kérdés persze egy kissé tautologikus, hiszen gyerekkönyv az, amit akként olvasunk, illetve ami a gyerek- vagy meseirodalom hagyományaira épít, szem előtt tartva a gyermeki befogadás sajátosságait. Horváth Viktor Diótörője nyilvánvalóan így tesz: a fojtogató polgári környezetet körülményeskedő iróniával, szétfolyó dramaturgiával és szürreális kiszámíthatatlansággal ellenpontozó Hoffmann-mesét sokkal feszesebbé, élvezhetőbbé tette, és iróniája is sokkal „gyerekirodalmibb” mint a Hoffmanné. A hét-nyolcéves kortól már teljesen érthető és élvezhető nyelven és dramaturgiával megírt verses mese beszélője időről időre rámutat tulajdon mesemondói pozíciójára; arra, hogy ez itt egy mese, amelynek nemcsak mesélője van, de hallgatói is, a gyerekek; és tele van olyan viccesen didaktikus kiszólásokkal, mint például ez, az egérhad elvetemültségét jellemezni hivatott sorpár: „Aztán szétrágták mind az ágyúkat, / nem mostak utána fogat”, vagy az az örök és vitathatatlan matematikai igazság, hogy „Egérkirály kétszer hét szeme az tizennégy”. A versformák némelyike ugyancsak a gyerekirodalom hagyományaira játszik rá: Egérkirálynő felező nyolcasokban beszél, a mesén belüli mese pedig felező tizenkettesekben szólal meg.

Itt kell szót ejtenünk az első könyves Vincze Luca Fanni rajzairól, amelyek valóban kilógnak a magyar gyerekkönyv-illusztráció hagyományos vonulatából. Az illusztrátor (talán az olyan és ahhoz hasonló ironikus kiszólásokból kiindulva, mint például „csúf egy világ vette a kezdetét ekkor / cincogás-jajgatás, pusztulás és terror”) a szöveg „horrorisztikus”, ám képi megjelenítés híján magukat metaforikusan olvastató elemeit emelte ki, és magát a horrort tette irónia tárgyává. A vér piros, a szereplők csúnyák, kapafogúak és gülüszeműek, Egérkirályt legyek dongják körül, hét feje hét visszataszító kinövésként csúfítja amúgy sem igazán vonzó, anarchiajellel megbélyegzett testét, és Marika játék babái is olyanok inkább, mint egy züllött cirkuszi manézs vagy kikötői bagázs (ám egyikük mellén Egérkirály anarchiajelének ellentétpárjaként ott virít a béke nemzetközi jele). A szöveg és a képek nem simulnak össze megnyugtató egésszé, inkább folytonos feszültségben állnak, olyan belső vibrálást teremtve, amely minden jó gyerekkönyv, minden jó könyv sajátja.

Horváth Viktor: Diótörő, Jelenkor, 2011. Illusztrálta: Vincze Luca Fanni, 118 old. 2900 Ft.

A cikk és még sok más érdekesség a Meseutcán is olvasható.

Elekes Dóra