Marno János: Disznó, Combunk, K-nak, Áldozat
A Bárka idei első számából Marno János és Acsai Roland költeményeit ajánlja olvasói figyelmébe a Litera.
- 2011. február 1.
MARNO JÁNOS
Disznó
Nárcisz rémeket lát, mióta
megsüketült. Kezébe fogna
egy labdát, a labda azonban
pattan, és a vajszínű falra
vetődő napfénytől szikrázik
ezer üvegszilánk. Vagy mintha
éppen egy sokat látott disznó
szemével néznénk utána a
valóságnak, mely a fülébe
rágva magát egykor, azóta
nem szűnik benne mászni tovább.
Mert maga a disznó is mintha
ott ólálkodna még mögötte
némán, az Édenben, röfögve.
Combunk
Csütörtök este, ücsörgünk be-
süppedt szemmel a tévé előtt,
a képernyőn serceg a velő –
s valaki fölkel az asztaltól
kívánságunkra: énekelni
fog. Combunk pedig csak úgy füstöl,
nyolcadik napja, hogy nem járja
ki magát a kertben, odafent,
ahol a tőke, úgy fest, már a
föld alá hatol. Nárciszra nem
állhat többé, hogy képmutató.
Mert nincs köze a valósághoz
sem s a felforduláshoz, melynek
nyomán magába roskad a szó.
K-nak
Álmomban acsarkodnék veled
egy kocsiban, mert idegesít
a hallgatásod, s fő a fejem,
hova tehetném a lábam, hogy
ne legyen útban mégse neked;
az úttest csurom vér, vagy esett
végig, ahogy a rozsda ette
a lefolyót és eltemette
szoknyádon a kezed; az enyém
rondán el van gémberedve, jobb,
ha nem is próbálkozom vele
sehogy, követni gondolatod,
mely kihozva sodromból még itt
találna törni a lényegre.
Áldozat
A házból már nem leselkedik
kívülem senkire a halál;
varjú sem kárál a szilvafán,
mely ott állt a deszkakerítés
sarkában, a disznóól előtt.
Akkor leöltük, s most nyelvet ölt
emitt, szavamra az az állat,
életet adva a családnak
megint, mondhatni csaknem egy kész
örökkévalóságra valót.
Hetek még hátra hát, vagy napok,
amit étlen-szomjan mondhatok
majd a magaménak odaát
nekik – és kivetnivalónak.
***
ACSAI ROLAND
Sorsvonal
A táj, mint egy tenyér.
Nem mondom ki, hogy [istené].
Kettészeli a gyorssodrású,
Türkizkék folyó sorsvonala.
De bennünket az a vékonyabb vonal
Érdekel, a pataké,
Amiben együtt
Fürödtünk a barázdabillegetőkkel.
Állunk a völgy fölött, a hegyoldalban –
Apró jósok, akik egy hatalmas,
Sziklakérges tenyérből akarnak olvasni.
Fagy
Hugo Simberg képére
Szénaboglya tetején
Ül a Fagy.
Éjjel deret fúj a füvekre,
A fákra,
És az utcai lámpa fényében
Repdeső lepkékre –
Kavargó hópelyhekké
Válnak.
Körülöttük cikáznak
Az emlékek denevérei.
Fenyőszappan
A konyhában,
A csap mellett,
Van egy fenyőgyantából
Főzött szappan.
Amikor mosogatás közben
Megszagolom,
Mintha benyitnék
Az erdő szobájába,
Amit a hó tisztára meszelt.
***
Bárka 2011/1
Tartalom:
Szentmártoni János: Téli dúdoló, Patkánykeringő (versek)
Egyed Emese: Fordítás, Figuratív, Fordul az év, Képekről (versek)
Acsai Roland: Sorsvonal, Fagy, fenyőszappan (versek)
Birtalan Ferenc: Befordult szonett, Ég a házad, Éj fél (versek)
Egressy Zoltán: Szaggatott vonal (regényrészlet)
Borbély Szilárd: Az évek hogyha…, Ó Mária (versek)
Marno János: Disznó, Combunk, K-nak, Áldozat (versek)
Iancu Laura: Határok, Téboly, Remény (versek)
Turczi István: Az Írás nevű isten, Nem lesz több vers, Bukás, Újrakezdés (versek)
Nyirfalvi Károly: árnyékos hely, Széles margó, Tört arany, Távolba írom, hol kél a nap, Hirtelen (versek)
Jónás Tamás: Omlás (elbeszélés)
Lesi Zoltán: Macska, Lepkefejű, Ragasztó (versek)
Szlukovényi Katalin: Hasonlatok a szerelemről, Lufi, Összhang, Tévedés (versek)
Rékasy Ildikó: Végső Dolgok (55), Ballada egy vakmerő hölgyről, „Annak ellenére, hogy semmi nem jutott eszébe, folytatta az írást” (versek)
Szenti Ernő: Csodálkozás, Naplórészlet, Szemet vetett rá (versek)
Háy János: Háromszögek (családi színjáték)
Darvasi Ferenc: „Nem úgy működik a világ, mint ahogy a 19. századi regényekben” (Beszélgetés Háy Jánossal)
Műhely
Lakatos Mihály: Befejezetlen múlt
Gondolatok két Nyírő József regény (Madéfalvi veszedelem, Néma küzdelem) időszerűségéről (esszé)
Takács Géza: Rés az idő páncélján
Szabó Gyula történelmi tudósításáról (Sátán labdái) (esszé)
Kránicz Gábor: Egy Eszmélet elemzés margójára (esszé)
Szilágyi András: A múló idő állandósága
Bereznai Péter képzőművész vizuális szellemterében (esszé)
Színház
Darvasi Ferenc-Karcagi Klára: Interferenciák 2010
Nemzetközi színházi fesztivál Kolozsváron
Kelemen Orsolya: Kortárs, dráma, fesztivál
Figyelő
Halmai Tamás: Ulüsszesz szomja
Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel (kritika)
Demeter Zsuzsa: Száz vers magány
Egyed Emese: Szabadító versek (kritika)
Soltész Márton: Egy lenyűgöző történet a magyar irodalomról
Kompetencialista utószó Szegedy-Maszák Mihály Kosztolányi könyvéhez (kritika)
Mátyus Alíz: A társadalom – s benne a cigányság – jövőjét érintő
Helyzetek, pillanatok, magatartások
Takács Géza: Kiútkeresők (kritika)
Petrik Béla: A „kisebbség” táborában
Pete György: Talpig vasban (kritika)
Hozzászólás