Marno János-Kerber Balázs: Műhelymunka
"Az alábbi három szöveg egy műhelymunka eredménye. Az alapul szolgáló Búcsú című versemet megmutattam Marno Jánosnak, beszélgettünk róla, és miközben én is javításokat végeztem a szövegen (ebből lett a Vale), Marno is írt Búcsú címmel egy variációt." A Litera bemutatja extrája.
- 2011. április 29.
Bepillantás a műhelymunkába
Az alábbi három szöveg egy műhelymunka eredménye. Az alapul szolgáló Búcsú című versemet megmutattam Marno Jánosnak, beszélgettünk róla, és miközben én is javításokat végeztem a szövegen (ebből lett a Vale), János is írt Búcsú címmel egy variációt. A verseket az ő javaslatára egymás mellé teszem, hogy ezzel érzékeltessem a munka folyamatát.
Kerber Balázs
Kerber Balázs
(alapszöveg)
Búcsú
mikor tudom hogy utoljára látom
még feszengek és minden mállik
előttem lassan szemhéjamra
ülepszik figyelem ahogy haja
kibomlik utána az ajtón és tá-
pászkodik a kilincsen a fény
megtelnek vele repedések az
asztalon úgy ég a lámpa mintha
nagyon későn ülnék ott és rég
pizsamában hazamennék már
várom hogy legyen vége de
megint elkap valami a nyakamnál
akárha örvényben vágnék utat
ásítanom kell és kis zúgás
hallatszik talán a fűtőcsövek
de egészen nyugtatóan csak
hátra kell dőlnöm és átalszom
a termet
Kerber Balázs
(2. változat)
Vale
tudom hogy utoljára látom
még feszengek és minden szét-
folyik előttem lassan a szem-
héjamra ülepszik figyelem
ahogy haja kibomlik utána
az ajtón és tápászkodik a
kilincsen a fény megtelnek
vele repedések az asztalon
úgy ég a lámpa mintha nagyon
későn ülnék ott és rég
pizsamában hazamennék
már várom hogy legyen vége
de megint elkap valami a
nyakamnál akárha örvényben
vágnék utat ásítanom kell
és kis zúgás hallatszik talán
a fűtőcsövek de egészen
nyugtatóan csak hátra kell
dőlnöm és átalszom a termet
Marno János
(variáció az alapszövegre)
Búcsú
(variáció az alapszövegre)
Búcsú
"hol fényben fürdesz, azt a termet / elsötétítem, meghalok."
(József Attila: Ha nem szorítsz...)
mikor eldől hogy utoljára látom
feszengek még és mállik az egész
előttem szemhéjamra ülepszik
lassan minden húzódik lefelé
majd arra riadok, hogy kibomlik
utána az ajtón a haja és tá-
pászkodik a kilincs a kilincsen a fény
és vele telik meg az asztal a
repedésekben a lámpa meg úgy ég
mintha pizsamában ülnék ott rég-
óta már hazamenőben csak arra
várok még hogy vége legyen
de mindig nyakon csíp valami
belélegzem mikor ki kellene fújnom
akárha örvényben menetelnék
utat vágva gondolataimnak áll-
kapcsomat ásítás feszegeti ahogy
zümmögni hallom a fűtőcsöveket
nyugtom lesz talán nyugtom lesz
ha hátradőlve alszom át
a termet a termetemet.
Hozzászólás