hirdetés

Márton Evelin: Macskaméz

2011. július 2.
A Bookart Kiadónál jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Márton Evelin Macskaméz című novelláskötete. Ebből ajánljuk az alábbi történetet.


hirdetés

MÁRTON EVELIN

Macskaméz
(részlet)

Mikor Isten nálunk járt...

... mi újfent a kádban voltunk, és hangos pancsolás közepette fürödtünk, meg egyebeket tettünk. Meg is jegyezte egyszer egy haragvó szomszéd néni, hogy ennyi fürdéstől elkopik a bőrünk. És hogy a túlzásba vitt tisztálkodás nem vezet semmi jóra, főleg szükségtelenül nagy költségekbe ver.
 Isten nem számított rá, hogy minket talál a lakásban. Ő Nyíri Lujzához jött, tulajdonképpen a lelkéért. Azért Isten személyesen, mert Lujza néni életében igen szépen imádkozott, s kérve kérte az Urat erre a kis szívességre.
De mire Isten megérkezett, Nyíri Lujza már réges-régen halott volt. Az Úr a késedelem miatt kissé bosszúsan topogott a küszöbön, ám mivel az ajtó nyitva volt, belépett. Gondolta, legalább körülnéz ebben a házban, ahova annyira hívták, csak az eljövetel akadozott holmi alpári okok miatt mindeddig. Legalább a lelket magammal viszem kárpótlásul, döntötte el Isten, rövid tépelődés után, nem tudván még, hogy mire vállalkozik.
A fürdőből gyanús hangzavar áradt, az Úr pedig feltartóztathatatlanul nyomult előre, a hangok irányába. Igaz, senki sem próbálta megakadályozni, mert mindenki a kádban volt. Mindenki, vagyis mi ketten.
     Az Úr benézett, s hátrahőkölt, mert a kádban egy meztelen emberpár hancúrozott, és üvegből ivott valamit, nyilván bort. Az Úrnak kellemetlen déjà vu-je támadt a ruhátlan emberpár láttán, egyszersmind megilletődötten álldogált az ajtóban, miközben lassan megvizesedett a saruja, és a nadrágján is felfutott a nedvesség, térdig. 
Elérzékenyültem, vagy mi az ördög, mormogta Isten a szakállába, s gyorsan ráncba szedte magát. Elvégre mi elérzékenyülnivalót találhatok két neveletlen kölyök fajtalankodásán, dohogott magában, és igyekezett előírásszerűen felháborodni, de ez sehogyan sem sikeredett. A haragvó Isten arca szélesen mosolygott, miközben azt nézte, hogyan dolgozunk a beton mállasztásán, ép eszünk elvesztésén, testi épségünk veszélyeztetése közben, mely veszélyes mozdulatokat egyáltalán nem utódok nemzésének szándékával visszük véghez. Orcátlanság, mennydörögte az Úr, de hang nem jött ki a torkán, és a mosoly sem akart sehogyan sem lefagyni az ő szent ajkairól.
Kellemetlenül érintette azonban, hogy vizes lett a cipője és a nadrágja is, most biztos fel fogok fázni, morogta bosszúsan – mert a mennyekbe vezető úton nagy a hűvösség. Minél magasabbra megyünk, annál hidegebb lesz.
Ha már ott volt, az Úr bekukkantott Valérka szobájába is, de a temérdek szociológiai ihletésű szakmunka láttán riadtan kapta vissza a fejét, és jobbnak látta eliszkolni, mielőtt a szoba tulajdonosa megjelenne egy ötperces kérdőívvel, melynek kitöltése legalább három órát vesz igénybe. Tudvalevő, hogy a szociológusok nem ismernek sem Istent, sem embert, hogyha kérdőívek kitöltéséről, és alanyok vadászatáról van szó. Isten magának is szégyellte bevallani, de betegesen irtózott a szociológusoktól. Megmagyarázhatatlan iszonyat fogta el, valahányszor e tudományra gondolt, s a szakma jeles képviselőivel kényszerült szembesülni. Elvégre mi jót akarhat egy olyan ember az Úrnak, aki számadatokra, s egyéb társadalmi tényezőkre hivatkozva percek alatt bebizonyítja, hogy nincs Isten, ám ha a konjunktúra úgy kívánja meg, ugyanennyi idő alatt megcáfolhatatlanul bebizonyítja ennek ellenkezőjét.
Szerencsére Valérka nem volt otthon, ezért az Úr még eltöltött egy kis időt a ruhásszekrényben, ahol is villámgyorsan végigolvasta a hozzád írott, meglehetősen bárgyú szerelmes leveleimet, melyek margójára egyéb keletű szeretőid nem átallottak kommentárokat írni. Ezt a dolgot Isten sem helyeselte, s magáról megfeledkezve, félhangosan hümmögött a szekrényben, melyben egyébként egyéb bűnjelek is tanyáztak.
Az Úr erős késztetést érzett, hogy rágyújtson, s még elüldögéljen egy darabig ebben a bútordarabban, mert megtalálta Joseph Heller 22-es csapdájának második kötetét, de e pillanatnyi elgyöngülésén erőt vett, s Nyíri Lujza lelkének keresésére indult. Ez meglehetősen nehéznek bizonyult, mert a lélek a hívó szóra nem válaszolt egy hanggal sem. Az Úr elkeseredetten bóklászott a lakásban, arra sem látva semmi esélyt, hogy velünk szóba elegyedhessék, s a lélek felől kérdezzen.
Egy darabig még szólongatta Nyíri Lujzát, de mivel ő nem válaszolt, Isten kénytelen-kelletlen, és főleg dolgavégezetlenül menni készült. Nyíri Lujza lelke e közben tehetetlenül vergelődött egy ócska díványban, melyben kilehelődött volt. Hangot nem adhatott, úgy bepréselték a tömbház pincéjébe szegényt, pedig hallotta az Úr szavát jól. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy néha az esendő lélek fogékonyabb Isten szavára, mint ez utóbbi az esendő lelkekére.
Az Úr még utoljára bekukkantott hozzánk, s látván, hogy fogytán a borunk, még egy üveggel teremtett, s az ajtóban letette. Ő maga a szoba ablakába egy szív alakú lyukat égetett, s azon keresztül eltávozott. Az ablaküveget aztán mindenki magáénak szerette volna tudni, még Valérka is, aki szerencsére nem ismerte Isten véleményét a szociológusokról. A sok huzavona alatt azonban az üveg egyszer csak beforrott, és semmi nyoma nem maradt a lakásban Isten látogatásának. Nyíri Lujza lelke a patkányokkal viaskodik újabban, és csak nagyon ritkán gyűjt annyi erőt, hogy az Úrhoz kiáltozzon, de e kiáltozással is csak a földszinten lakó, amúgy is haragvó nénikét ijesztgeti.



Márton Evelin: Macskaméz
Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2011, 244 oldal, 3490 Ft.

Közel kerülni egymáshoz, azért hogy adhassunk; és az ajándékozás teljes, mert aki ad, önmagát adja. Ez ennek a humorral és bölcsességgel átszőtt kötetnek a ki nem mondott, de minden sorában benne levő mondanivalója. Ami pedig az elbeszélő igazán nagy találmánya, az a sajátos szerkezetű idő: az emlékek nem a nosztalgikus emlékezet képei, hanem jelen idejű események.

Márton Evelin 1980-ban született Kolozsváron, történelem-művészettörténet szakon végzett a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Jelenleg Bukarestben él, a Román Rádió magyar részlegének szerkesztője. 2010-ben Látó nívódíjjal jutalmazták. 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.