Prológus, egyszersmind 1. fejezet. Trisztán intézeti gyerekként nevelkedett, mert apját üzleti okokból megölték az 1990-es évek elején, anyja pedig belehalt a depresszió elleni gyógyszerekbe. Ő azonban sokra vitte. Egyik tanára segítségével megtanult angolul és franciául. Alig huszonöt éves, és már a Győztes Olaj (Victorious Oil) nevű cég telefonos ügyfélszolgálatán dolgozik. Ő mondja meg a belga teherautó-sofőröknek, hová nyújtsák be kártérítési igényüket, ha valamelyik VO-töltőállomáson bizonyíthatóan víz került a benzinbe. Jó munkájával elnyerte főnöke, Kornvalffy Márk szimpátiáját, és mivel gitározni, sőt hárfázni is megtanult, a céges bulikon ő gondoskodik a jó hangulatról mindenki örömére.
Kornvalffy Márk egy bölcs uralkodó jóindulatával tekint a feltörekvő fiatalemberre.
„Gyere, Trisztánom” - szól hozzá pontban 12 óra 20 perckor -, „bekapunk a Magyar utcai Törökfejes Kopjában egy príma csirkés dönert!”
Mindezt versben kellene írnom, és rímelnem kellene, mint egy középkori eposzköltőnek, aki saját kora szabályai szerint építi fel szerelmi történetét.
Mert már itt is van a szerelem! (Csak a rímek nincsenek itt.) Trisztán főnöke, Márk izgatottan bámul ki a Törökfejes Kopja ablakán. „Látod Őt? Ő a nagy Ő! A nagyon, de nagyon nagy Ő! A szőke ciklon!” - kiáltja, és mint egy göndör, fekete hurrikán, úgy szórja szét a csirkés döner maradványait. Majd rátér a lényegre: - „Kérlek, menj utána! Derítsd ki a nevét és a mobilszámát! Egyszóval, szerezd meg nekem! Tudod, én egy kicsit gátlásos vagyok! Fizetésemelést adok, ha segítesz!”
Trisztán már indulna is, de abban a pillanatban kukorékol a Kleofásné kakasa (más kéziratokban: a rézcsőrű bagoly), így jelezve, hogy lejárt az ebédidő.
2. fejezet. Másnap ebédidőben Trisztán kideríti, hogy a szőke ciklont Budai Izoldának hívják, és az Apáczai Csere János Gimnázium 3/B osztályos tanulója. Biztosan elmúlt 14 éves, jogilag fiatalkorúnak számít. Aki közelebbi kapcsolatot létesít vele, felkészülhet a szülők rosszallására, de letöltendő szabadságvesztéstől ne tartson.
3. fejezet. Kornvalffy Márk örvend és bizakodik. Fölemeli Trisztán fizetését. Arra kéri fiatal beosztottját, ismerkedjék meg az Apáczai csillagával, mert ő egy kicsit gátlásos.
4. fejezet. Trisztán, ebédidőben, a gimnázium előtt lesbeáll. Amikor Izolda kijön, ő megkérdezi tőle, nem kaphatna-e tőle egy szál cigarettát. Beszédbe elegyednek. Trisztán felajánlja Izoldának, hogy megtanítja gitározni, sőt hárfázni is. Óvatosságból nem árulja el az igazi nevét, hanem rendkívül körültekintően Tántrisz néven mutatkozik be.
5. fejezet. Kornvalffy Márk örvend és bizakodik. Fölemeli Trisztán fizetését. Arra kéri beosztottját, hogy egy arra illetékes orvosnál írasson fel Viagrát vagy más teljesítményfokozót, mert ő egy kicsit gátlásos, és inkább meghalna, semhogy önmagának kérjen ilyen földi javakat. De hát egy idősebb jóbarátért sokmindent megtesz az ember, mármint egy fiatal beosztott!
6. fejezet. Trisztán, ebédidőben, elmegy egy ismerős orvoshoz, aki édesapja csoporttársa volt az egyetemen. Trisztán édesapját, Pesthy Rivalint a Morgan-banda ölte meg az 1990-es évek elején, az Aranykéz utcai McDonalds-ban. Trisztán az ismerős orvosnál, számítva annak részvétére és jóindulatára, Viagrát akar felíratni. Az orvos szánakozva néz rá: ilyen fiatal, és már impotens! Merő szánalomból a kért afrodiziákum helyett egy szerelmi varázsszert ír fel neki: aki azt beveszi, a közelében levő másik személybe egész életére szerelmes lesz. Három perc még hátravan az ebédidőből, ezalatt Trisztán gitározni tanítja Izoldát. Az Apáczai szépe szórakozottan ismételgeti: „Tántrisz, Tántrisz, Tántrisz”. Hirtelen rájön: ha a két szótagot megfordítja, megkapja a Trisztán nevet. Márpedig egy öreg hajléktalan nő azt jósolta neki a Kálvin téri aluljáróban, hogy az ő életében egy bizonyos Trisztán lesz a nagyon, de nagyon nagy Ő!
7. fejezet. Trisztán és Izolda beül a Merlinbe. Izolda megkérdezi: „Ugye, te vagy Trisztán?” Trisztán kínosan érzi magát, a zsebében turkál. Előrántja a szerelmi varázsszert. Izolda köhögőrohamot kap. A szerelmi varázsszert köhögés elleni cukorkának nézi, gyorsan bekap egy szemet. Trisztán, jobb meggyőződése ellenére, követi Izolda példáját. Azt ugyanis tudja, hogy az egyoldalú, viszonzatlan szerelemnél semmi gyötrelmesebb, semmi kártékonyabb nincs a világon! (Következik 365 sor viszonzatlan meditáció a viszonzatlan szerelemről. Több kutatónak is feltűnt, hogy a sorok száma azonos az év napjainak számával. Ezzel szemben Fasscalap Regináld Undine-eposzában a fejedelmi előrelátásról szóló verses esszé mindössze 363 sorra rúg, bár az is lehet, hogy a másoló kihagyott két, esetleg három sort, különös tekintettel a szökőévekre...) A következő percek, tízpercek, félórák a Merlin egyik elhagyatott próbatermében találják a két egymásba szerelmesedő fiatal emberi lényt, egy matracon...
8. fejezet. Korvalffy Márk örvend és bizakodik. Fölemeli Trisztán fizetését. Elhatározza, hogy elmegy az Apáczai Csere János Gimnázium szalagavató báljára. Arra kéri beosztottját, szerezzen meghívót a szalagavatóra. Elmondja Trisztánnak: ő már nem tud várni.
(Itt félbeszakad a kézirat, mivel a szerző, aki művét 147 fejezetre tervezte, munka közben sajnálatos módon elhunyt. Szerencsére a folytatást megírta Posványossy Ulrik, méghozzá Bivalybasznádi Konrád címzetes hercegi pohárnok megbízásából. A következő Litera-előszilveszteren ebből fognak elhangzani terjedelmes és tanulságos részletek.)

Fotók: Valuska Gábor

Márton László