hirdetés

Meghalt Berkovits György

2018. május 22.

2018. május 22-én, életének 78. évében meghalt Berkovits György, József Attila-díjas és Artisjus irodalmi nagydíjas író, szociológus, a Mozgó Világ alapító szerkesztője, a Valóság, a Budapesti Negyed és a BUKSZ szerkesztője, közölte a hírt a Szépírók Társasága.

hirdetés

Berkovits György 1940-ben született Orosházán. Író, szociológus. A Mozgó Világ és a Budapesti Negyed alapító szerkesztője, a Valóság és a Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) szerkesztője, 2018-ban megkapta az Artisjus Irodalmi Nagydíját.


Stekovics Gáspár felvétele

Honlapján így ír magáról: „Berkovits Györgynek, aki 1940-ben született, egy máig emlegetett szociográfia az első könyve, a Világváros határában (1976), amely a Magyarország felfedezése sorozatban bombaként robbant, rést ütve a diktatúra hazugságrendszerén. Témáját újságíró korában fedezte fel, és, tanár diplomáját még egy diplomával gyarapítva, szociológiai tanulmányaival felvértezve írta meg, bemutatva a főváros környékére vándorolt kiszolgáltatott munkások embertelen életmódját, sufnitelepeikkel együtt. Második kötete a Terepszemle (1980) szociografikus riportokból és esettanulmányokból szerkesztődött, felháborító helyzetekre és életkörülményekre irányítva a figyelmet. A  – mondta Gabes –magyarázta Gy. Bence (1981) szociografikus regény, egy mozgalmár munkásfiú életét öleli fel, amelyet ironikus öngúnnyal kommentál egy értelmiségi szereplő, ábrázolva a létezett szocializmus jellegzetes viszonyait. Ezzel a kötettel mondott búcsút szociografizáló korszakának.

1973-ban munkatársa volt a Valóság folyóiratnak, majd ösztöndíjas, szabadúszó két év után 1975-ben a Mozgó Világ egyik alapító szerkesztője lett, amelyet 1983-ban betiltották. Mondvacsinált állást kapott, ez járt neki, mint egy betiltott lap munkatársának, a Lapkiadó Vállalat úgynevezett Sajtóhatás Vizsgálati Osztályán, ahol 1984-1988 között dolgozott, de alig volt feladata, viszont a hatalom megmutathatta, milyen „atyaian" is viszonyul még a mostohagyerekeihez is, nyilván azért, hogy útját állja a további radikalizálódásnak. Berkovits, nevetségesnek nevezve ezt a helyet, megbékült vele, egy dolog miatt, mert volt ideje írni.

A Mozgó Világ szerkesztősége a Bertalan Lajos utcai üzlethelyiség előtt. Balszélen: Berkovits György

Megszületett első szépprózai műve, a Nem sírunk, nem nevetünk című novelláskötet (1984), amely botrányt okozott tilalmakkal nem törődő, kendőzetlen szókimondásával, elkeserítő sorsok és esetek felvillantásával, amelyet azonban szinte parttalan iróniával, sőt tragikomikusan ábrázolt. Első regénye 1986-ban készült el, A barátom regénye című, de cenzurális beavatkozás miatt csak a diktatúra megdöntése után jelenhetett meg, 1990-ben. Ennek az volt az oka, hogy a korabeli, hazai irodalmi művekhez képest kirívóan más szemléletben és feltűnően radikálisan festette le a pártállamban élés mindennapjait és a század elborzasztó tragédiáit, egy családtörténeten keresztül.

Ekkoriban nyilatkozik a BBC-nek, egy belga-svájci francia nyelvű tévécsatornának, sőt többször a Szabad Európa Rádiónak, akkor, amikor ezt rajta kívül, az itthon élők közül, még az ellenzékiek is, akikhez különben tartozott, csak hárman-négyen merték megkockáztatni.

Második regényében, az Életvesztesekben (1991) a szereplők önmagukat beteljesítő végzetes és halálos jóslatai szépen beteljesednek, katarzist teremtve. Harmadik regénye, a Halálkísértő (1992), az üldözöttség lelket próbáló megszületéséről szól, abszurd félreértésekkel, amelyekről nem tudható, hogy félreértések vagy sem. Esszékötetében, a Századvégi levelekben (1995) a diktatúrát felváltó demokrácia hazai megvalósulásáról, annak szelleméről mond lesújtó véleményt. A Virágh Hanga legendát ír (1998) című regénye átfogó családregény, szerelmi regény, fejlődésregény, korszakregény, olyan szereplőket sorakoztat fel, akikkel minden nap találkozhatunk, ugyanakkor és egyúttal jelképes figurák is, körülöttük jellegzetes tablók sorozatával. Drámakötete, az Abreál (2002), amelynek öt darabjában nem a halál, hanem az élet a legfőbb botrány, azzal a kérdéssel: értjük-e magunkat még?Újabb esszékötettel jelentkezett, Egy modern a modern cíművel (2003), amelyben a maga ügyévé teszi meg az ország és a világ legaktuálisabb, kirívó, szomorú, felháborító, megoldatlan ügyeit, formálva elemző, ám kétségekkel teli, egyes szám első személyben írt értekező prózát.

A Mozgó Világ 1980-as Aszú-díjának átadásakor Tar Sándorral

A 1992-ben másodmagával megalapította és szerkesztette a Budapesti Negyed című folyóiratot. 1995-től szabadúszó. 1997 és 2003 között a BUKSZ teljes nevén, Budapesti Könyvszemle egyik szerkesztője." A Budapesti Jelenlétben címen 1999 nyarán teszi közzé egykori barátja, Tar Sándor róla szóló jelentéseit.

Élete utolsó évtizedében szabadúszó, nyugállományban, ekkor írja meg, hosszú évek munkájával a fő műveinek tartott regényeit és esszéit.

„Ebben a sorban az első a V. és Ú. kétkötetes regény. Az első kötet a DíszcserjeHajdú besúg (kis)asszony (2013), a második kötet a Jelzőművész (2014) címet viseli, de önállóan is megállják a helyüket, külön-külön olvasva. Az első könyv egy regényírónő regénye, a második egy szociológuskutató könyve. Társadalmi panoráma mindkettő, amely tele van tragikus háttér előtt játszódó sokszor komikumba hajló jelenettel, hétköznapi, de nem mindennapi sorstörténettel, sorjázik bennük a rengeteg szereplő. A következő regénye a Ckó, a fényképész (2016), egy család öt, egymást követő fotográfusdinasztiájáról szól, amelynek tagjai megpróbálnak ideológiáktól mentesen, saját polgári értékrendjük alapján élni, mert igazi polgárok, hazánkban ritkaságszámba menően, de ebben mindig kudarcot vallanak, mégis feszegetik szabadságuk határait; és olykor provokatív, ironikus képekben figurázzák ki a hatalmat, minden fajtáját, elsősorban a főszereplő, aki a Ckó becenevet viseli. Tábor Ádám vele készített, Literán megjelent interjújában nyilatkozza: „A regényírók többsége, tapasztalatom szerint, szereti azt nyilatkozni, hogy minden egyes szereplője kitalált figura. Ez igaz lehet a sokkal régebbi írók alkotásaira vagy jelentéktelenebb szerzőkre, de modelljük persze akkor is volt, kellett, hogy legyen, mert nem lehet kitalálni azt, amiről a fejünkben nincs semmi. A modernebb regényirodalom legjelesebb szerzői azonban önmagukat írták, önmagát írta Proust hatalmas regényfolyamában, önmagát Musil A tulajdonságok nélküli emberben, önmagát Kafka, és folyton önmagát írta Bernhard és Sebald, ha persze nem is tényszerűen. Létezik persze más regényírói vonulat is, amikor a szerző részletesen és mélyen utána néz, akár egy tudományos kutató, a leendő anyagának. A regényeimben ez a két vonulat találkozik, bizonyos mértékben és értelemben önmagamat írom – azt is mondhatnám, hogy kitalálom önmagamat, és ez a jó kifejezés –, másrészt viszont igyekszem alaposan utána nézni a tényeknek, hogy aztán azokat fikciósítsam." (A regényből egy másik részlet is olvasható oldalunkon.)

A Magyar látvány (2017) című esszékötet tizenhat írása között szerepelnek érdekfeszítő családtörténetek; a szerző zsidóságáról való elmélkedése; a zajszenny, mint kultúra; a terrorizmus lélektana; ábrándozás igazi korszakváltozásokról; szó esik a szex és a biohatalom kapcsolatáról; a feje tetejére állított kulturális piramisról; meg egy eltűnőben lévő világról; a címadó pedig felvillantja 150 év hét jellegzetes magyar politikai ünnepét, és hét élpolitikusát, karikaturisztikusan ábrázolva őket; különben egyik írásában a szerző bélsárral azonosítja a politikusokat. Ahogy Báthori Csaba az Artisjus-nagydíj átadásán elhangzott laudációjában kiemeli: „A könyv messze kiemelkedik mai értekező prózánk átlagából: erkölcsi szempontrendszerével, esztétikai pártoskodástól mentes elfogulatlanságával, mindenféle 'helyezkedést' elutasító független szemléletével, a magasrendű esztétikai értékek megidézésének igényével, és szinte biblikus méretű profetikus kritikai hanghordozásával."


Kapott Magyarország felfedezése-ösztöndíjat (1974, 1977); Soros-ösztöndíjat (1984, 1986); a svájci Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne ösztöndíját (1988); Eötvös József-ösztöndíjat (1989); Bethlen Gábor ösztöndíjat (1989). Megtisztelték Budapestért-díjjal (1993); és József Attila-díjjal (2007)."

Honlapján műveiből részletek olvashatóak. A Magyar Narancsban Bárdos Deák Ágnes készített vele interjút, 2014-ben.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.