hirdetés

Meghalt Grendel Lajos

2018. december 18.

2018. december 18-án, kedden meghalt Grendel Lajos író – közölte a hírt kiadója, a Kalligram. A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója, a szlovákiai magyar irodalom kivételes alakja, az Éleslövészet, a Galeri, az Áttételek, a Mátyás király New Hontban és a Négy hét az élet szerzője 70 éves volt.

hirdetés

Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván. Szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár. 1966–1967-ben a pozsonyi Komensky Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait matematika–fizika szakon, majd 1968-1973 között magyar–angol szakon folytatta. 1973-1992 között a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1988-tól pedig irodavezető-helyettese volt, majd 1992-1996 között a Kalligram Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1994 óta szabadfoglalkozású író.

1990-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja, 1997-től a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fórumának szóvivője. 1997-2000 között a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke volt. Ugyanebben az évben a Komensky Egyetem adjunktusa lett. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett, majd 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Fotó: Valuska Gábor

Grendel prózáját a hagyománytisztelet és a vele konfrontálódó bátorság egyaránt jellemezte. Tudta, hogy a huszadik század második felének epikai megújításához ugyanúgy szükséges a legkülönfélébb, a realista konszenzus határait kikezdő tendenciák iránti fogékonyság, mint a tradíción végighúzódó, történetekbe vetett bizalom. Nyitott volt a beatköltészetre, az amerikai dialógusprózára és kortársi viszonyt ápolt Krúdy és Hasek írói észjárásával. A grendeli nagyszerűség titka pedig, mint minden jelentős szerző esetében: végső soron kimondhatatlan.

A Litera idén ősszel meglátogatta Pozsonyban, hogy nagyvizit-interjút készítsen vele. Beszélgetésünk apropója 70. születésnapja volt. Ez az interjú az utolsó interjúja. Születésnapja alkalmából Grendel Lajos októberben a hónap szerzője volt a Literán.

Fotó: Valuska Gábor

Olvassák el nagyinterjúnk egy részletét:

Mire gondolsz, hogyhogy túlságosan is könyvek között? Az egyetemet 1966-ban matematika-fizika szakon kezdted, de elpályáztál magyar-angol szakra. A könyvek az okai az irányváltásnak?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt jelenti, könyveket olvastam. Ez manapság nem divatos, de őszintén szólva fütyülök a divatokra. 1997-ben kezdtem a bölcsészkaron tanítani, és megrökönyödésemre egy-két kivételtől eltekintve senki sem olvasott, még bestsellert sem. Milyen tanárok lesznek belőlük? Semmilyenek. A hatvanas évek elején találtam Jókaira, és beleszerettem. Aztán már vitt előre az olvasás. Valóságos kétéltű lettem. A matematika érdekelt, de érdekelt az olvasás is. Főleg, amikor 1966-ban elkerültem Pozsonyba. Első pillanatban nagyon idegen volt számomra a város. Egy évig tartott, mire megszoktam, aztán itt hagytam, visszaköltöztem Lévára. Még 1966 őszén a Szabad Európa Rádión keresztül megismertem a magyarországi '56 eseményeit, és az döntő hatással volt az életemre. Először kerültem Déry közelébe, természetesen nem a szó valódi értelmében, de érdekelt, elolvastam a G. A. úr X-ben könyvét. Korábban az Irodalmi Újságot faltam. Lassan a matematika a háttérbe szorult. Elhatároztam, hogy otthagyom a természettudományi fakultást, és átiratozom a bölcsészkarra. Ez egy évbe tellett. Nem mindenki értett vele egyet, le is szidtak, hogy a biztos állás helyett a bizonytalan mellett döntök. A bölcsészkarnak nem volt igazán becsülete, de azt választottam, és nem bántam meg. Nehéz volt bejutni, de sikerült. Nem vagyok valami nagy tehetség a nyelvekben, rettentő sokat tanultam angolul, nem éreztem a szlovák nyelv csínját-bínját sem, úgyhogy bár először filozófiát akartam tanulni, nem mertem jelentkezni a szlovák miatt.

És hogy jött az írás?

A hetvenes évek elején nagy Mándy-rajongó voltam. Máig is az vagyok, de akkoriban annyira, hogy évekig kísérleteztem Mándy-prózával. Az Istennek se jött, szörnyű volt. Meg is ismerkedtem vele '86-ban, voltunk együtt Hamburgban is. Leültünk egy kávéházban, és egész délután beszélgettünk, de hogy miről, arról már fogalmam sincs. Aztán Mészölyt még inkább megszerettem. Tulajdonképpen abban a pillanatban döntöttem el, hogy író leszek, amikor abbahagytam a matematika-fizikát, és onnantól kezdve Mándy-novellákkal foglalkoztam. Hrabal volt még nagy hatással rám. Vele is megismerkedtem. Mészölyért rajongott, Az atléta halálát olvasta '70-ben, nem sokkal azután, hogy megjelent. Pesten együtt töltöttek egy délutánt és estét, aztán kimentek Kisorosziba.

Hatásában ez az egész amerikai beat-sztori mennyire volt erőteljes?

Érdekes, hogy nem, vagy inkább másodlagosan. Az amerikai irodalom központi helyen volt, főleg Faulkner olvasása után. Faulkner könyveit hétszer-nyolcszor olvastuk egymás után. El voltam ragadtatva, a pesszimizmusa és a fatalizmusa tetszett, a Megszületik augusztusban cselekménye. Gregory Corso és Ginsberg is érdekelt, de elsősorban a próza foglalkoztatott, Styrontól a Házam lángra gyullad, és a Nat Turner vallomásai, aztán Capote novellái vagy az amerikai irodalomban Hemingway és Fitzgerald novellái. A hetvenes években az amerikai irodalom volt az első. Aztán a többi, a francia, a német, utána a latin-amerikaiak, Cortázar és Borges, az a csúcs. Cortázarnak megjelentek a novellái néhány éve négy kötetben, mindet megvettem és elolvastam. De a legnagyobb hatással Musil volt rám, Mészáros Sanyi szerkesztőm is felfigyelt erre. Tulajdonképpen egy regényemre volt valódi nagy hatással, a Négy hét az élet címűre.

A hirtelen jött baj, az agyvérzés mekkora törést jelentett az írói pályádon?

Tulajdonképpen semekkorát, mert a Négy hét az életet éppen befejeztem, három hétre rá jött a gutaütés. A könyvbemutatót is nélkülem tartották meg, mert nem engedtek el. Úgyhogy a lényeges fordulatot a Négy hét az élet jelenti. 2009 és 2011 között írtam, 2011-ben egy nap befejeztem, aztán elutaztam Moszkvába, és rögtön megütött a guta.

Azzal békét tudtál volna kötni, ha itt befejeződik a pálya?

Nem. Nehezen. Ha egy kézzel is, de írok. Bal kézzel. A jobb kezem ugyan mozgékony, de annyi hibát követek el, hogy inkább lemondtam. Most jókedvű vagyok, de az utóbbi időben, főleg egy-két hónapja depresszióm volt. Most már elmúlt, de... öregszem. Pedig már nem tanítok, szabad vagyok, mint a madár. A lányom ápolom, negyvenévesen nyugdíjas. Amíg pénzem van, addig megteszi. Nehezemre esik magamról beszélni, ezért inkább másról beszélek. Füst Milánnal vallom: a mű beszél helyettünk. Ha a mű néma marad, akkor az egész a szemétkosárba való. Hát igen, csak nemrég jöttem rá.

Ez a videó is ott készült:

Művei: Teniszlabda (novella, 1970); Hűtlenek (novellák, 1979); Éleslövészet(regény, 1981, 1998); Galeri (regény, 1982, 1998); Áttételek (regény, 1985, 1999); Bőröndök tartalma (elbeszélések, 1987); Szakítások (regény, 1989); Thészeusz és a fekete özvegy (regény, 1991, 2000); Elszigeteltség vagy egyetemesség (esszék, cikkek, interjúk, 1991); Einstein harangjai. Abszurdisztáni történet (regény, 1992, 2000); Rosszkedvem naplója (napló, 1992); Az onirizmus tréfái (novellák, 1993); Vezéráldozat (válogatott novellák, 1996); És eljön az Ő országa (regény, 1996, 2003); Hazám, Abszurdisztán (esszék, 1998); Tömegsír (regény, 1999, 2006); Pikk és Pantheosz. Valóság, fantasztikum, mágia (1999); Nálunk, New Hontban (2001); Szép históriák (novellák, 2001); A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája(2002); A szabadság szomorúsága (novella, 2002, 2009); Mátyás király New Hontban (regény, 2005); A kutya fája (2006); Szlovákiai magyar szépirodalom(2007); A modern magyar irodalom története (2010); Négy hét az élet (regény, 2011); Távol a szerelem (2012); Az utolsó reggelen (2013); Utazás a semmi felé(regény, Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2014); Rossz idők járnak(novellák; Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2016).

Díjak: Madách Imre-díj (1982, 1990, 1997); A Szlovák Írószövetség díja (1985); Az Év Könyve-jutalom (1987); Artisjus-díj (1988); Déry Tibor-díj (1989); Érdemes művész (1989); József Attila-díj (1990); Füst Milán-díj (1995); Ady Endre-díj (1997); Kossuth-díj (1999); Magyar Művészetért Díj (2002, 2005); Bárka-díj (2003); Posonium Irodalmi Díj (2003); Tiszatáj-díj (2004); Szépíró Díj (2005); Giuseppe Acerbi-díj (2006); Talamon Alfonz-díj (2006); Márai Sándor-díj (2007); Hazám-díj (2011); Alföld-díj (2011); A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018).

Fájó szívvel búcsúzunk tőle.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.