hirdetés

Meghalt Vörös(s) László

2018. szeptember 25.

A 91. évében szeptemberben meghalt Vöröss László gondolkodót, írót, társadalomtudóst e hó 21-én búcsúztatták szűk körben a Szent Gellért plébánián.

hirdetés

Vörös László 1928. április 15-én született Diósgyőrben, a diósgyőr-vasgyári kolónián, édesapja rajztehetséggel is megáldott vezető szakmunkás. A Fráter György Gimnáziumban – a mai Földes Ferenc Gimnázium egyik előd-intézményében – tanult és érettségizett 1946-ban. Még abban az évben felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Írói ambíciói miatt rövid időre – tanulmányait felfüggesztve – a Népszavánál slapajkodott, Faludy György irodalmi szerkesztőségének kezdeti időszakában, aki több korai versét közölte.

1953-ban diplomázott; életre szóló barátságot kötött diáktársával, a hozzá hasonlóan univerzális érdeklődésű Vekerdi Lászlóval. 1953-68 közt az egyetem Egészségügyi Szervezési Intézetében tanársegéd, adjunktus, 1971-ben az orvostudományok kandidátusa. Bár továbbra is kiemelten foglalkozott társadalom-orvostannal, 1968-tól már a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként, 1980-88 közt a jogutód Oktatáskutató Intézet tudományos tanácsadójaként fő kutatási területe az egyetemtörténet és a modern (felső)oktatás. E tárgykörökben több belső terjesztésű munkája jelent meg. Holisztikusan polihisztori személetét kamatoztatja a Csaba Györggyel közösen írott Ma és holnap című 1975-ös prognosztikai könyvében, amelyik elnyerte a Medicina Kiadó Nívódíját. Több tudományos társaság és folyóirat (Természet Világa, Egészségnevelés) szerkesztő bizottságának tagja.

Mindeközben filozófiai, irodalmi és kulturális érdeklődése és elkötelezettsége folyamatos. Németh László, majd a Buberrel levelező filozófus Szilágyi Ernő és Fülep Lajos személyes tanítványa. Utóbbihoz Fodor András viszi el 1964-ben; hamarosan Csanak Dórával, Vekerdivel, Beney Zsuzsáékkal, feleségével, Judittal és még néhányukkal Fülep legbenső körének tagja. Személyes baráti kapcsolatban volt számos íróval és művésszel; szoros barátság fűzte Kondor Bélához.

Ugyancsak folyamatosan írt verset, esszét, gondolati naplót és drámát. Nyolc darabja közül kettő jelent meg már Vöröss László néven 1993-as – a kritika által jól fogadott – Koraidő című kötetében, a libanoni polgárháborúról szóló kamaradarabja, az Alrfbatadsza című abszurd tragigroteszk egy részlete pedig a Budapesti Jelenlét egyik számában. Színre egyik darabja sem került. A Lélegzet élő folyóirat 2. számában és mindkét Lélegzet-antológiában szerepeltek versei, illetve aforizmái. 1990 óta a Magyar Írószövetség tagja. A rendszerváltás után esszéket, recenziókat publikált a Kortársban, az Új Forrásban, a Valóságban, a Szombatban és más folyóiratokban. Élete utolsó másfél évtizedében is folyamatosan dolgozott. Kondor Béláról írt kismonográfia szintű tanulmányt, és megírta több száz oldalas, forráskutatásokra alapozott, szociológiai hátterű, családja sokágú eredetét, a diósgyőr-vasgyári munkáskolóniát, gyerek- és diákkorát megidéző memoárját.

Vörös László, Levendel László és Hegedűs B. András

 

Vöröss László: Ránéz a Kor...

Ránéz a kor a Négy Házra:
a Minden Nyomorúságok Házára
a Minden Tékozlások és Hiábavalóságok Házára
a Gőg és Zsarnokság Házára
a Törtetés és Tülekedés Házára
– ránéz a Kor.
Szomorú majompofáján tüskevigyorgás,
kopaszodó galakszisait vakargatva
maga is rázni kezdi
az idő léckerítésének rettentő rácsait.

S Te, Időtlen
ott a hegyeknek álcázott Mindenségben
ott a tengernek leplezett Magányban
szitkozódsz most, vagy szánakozol? –
hogy mennyire emberi arcot adtunk minden térnek
– a Megfoghatatlannak is!

 

Tábor Ádámmal készült, Vöröss Lászlóról szóló interjúnkat ITT olvashatják.

A címlapon Anna Margit Öböl című festményének részlete a Levendel-gyűjteményből.

Tábor Ádám

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.