Eredetileg a Nádor Tibor festőművész és barátai által elkövetett földbútorokról akartam írni. Egy bakonyaljai faluban volt szerencsém látni az alakulásukat és elkészülésüket. Számomra teljesen azonosak a kitűnő festő vásznaival. Mutatom, miért nem tudtam róluk írni:

Amikor frissen belemélyül a beszélgetőgödör a fűsíkba…

Amikor a fiatal diófák alatti alkalmatosság készül…


Amikor éjszaka kiégették az alkotók a művet…


Talán látszik, ennyiből is, miért lehetetlen írni róla. Később, a nyár folyamán egy készülő  fotóalbum képeiben éltem benne, ami meglepő módon –  első és felületes ránézésre – nagyon hasonlított saját kisvárosi életteremre. Tataképek címmel készült kiadni egy fiatal, tehetséges fényképész (Sipos Zoltán) egy finom kis könyvecskét. Ehhez írtam egy szöveget:

„Itt valaki valamit elmozdított.” Valami nem úgy van, ahogy megszoktuk. Mintha egy ismeretlen város tájdíszleteit látnánk viszont, pedig határozottan ismerősek a helyszínek. Költői módon ember nélküli a táj. Személytelennek tűnik a megközelítés. Ez árulja el, emiatt érezni valaminek a fontosságát. Ami az egyedi perspektívában, a régiesen táblaképszerű kivágásokban is kifejezésre jut. A meglepő fényviszonyokban, ami hajnali vagy alkonyati beállításokat sejtet. Valami fontosat akar általuk a fényképész eltitkolni. Kedvenc helyeit fekete-fehérben mutatja meg, és az időtlenségbe mozdítja. Apokaliptikus tájkép lesz belőlük. Mintha folyton angyal szállna el exponálás közben a táj fölött.  Utána zavart csend ül a fényképekre. Mégis szívesen hagyja az ember, hogy viszonya alakuljon ki a képekkel. Lassan lapoz, nézegeti őket. Sétál. Be egy képbe, aztán vissza. Hiába él itt, hiába ismeri a várost, a képeken valaki elmozdított valamit. Levegős, nagy perspektívákat nyitott, belső tájképeket csinált mindennapi életterünkből. A képek pontosan tudják, hogy ez a valaki – lehető legnagyobb szeretettel, helyismerettel és figyelemmel – mit is mozdított el, vagyis emelt meg. De hallgatnak róla. Ez az ő titkuk. Most menjenek, keressék meg a sajátjaikat a képek nyitotta ösvényeken! Sok sikert hozzá, én innen nem mehetek tovább…