Hivatalosan is megnyílt a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke megnyitószövegében a könyvek bábeli univerzumának borgesi elméletét elevenítette fel, a végtelen könyvtár metaforájával. Izrael és a könyv közös történetét, misztikus kapcsolatát a díszvendég Ámosz Oz szavaival írta le: "A zsidóknak a könyv volt a hazájuk." Aliza Bin-Noun Izrael magyarországi nagykövete először magyarul szólt a közönséghez. Tavaly a jeruzsálemi Könyvvásáron Magyarország volt a díszvendég, idén Budapest viszonozta a meghívást. A délután folyamán nyílt meg az izraeli stand, emellett beszélt arról a két kiállításról is, mely országa múltját és jelenét mutatja be a nagyközönségnek.

Háromnegyed órával később Váradi Júlia beszélgetett Ámosz Ozzal. Váradit egyszerre érdekelte az író társadalmi felelőssége, nemzeti megítélése, és az a folyamat, az a rögös út, ahogyan Oz íróvá vált. Oz válaszait egyszerre jellemezte a professzionális rutin és a pillanatnyi rögtönzés. A gördülékeny és lendületes beszélgetésből kiderült - többek között -, hogy Oz elsősorban nem azért ül taxiba, hogy eljusson valahonnan valahova, hanem, hogy szóba elegyedhessen és beszélgethessen a sofőrrel. Hiszen nem mindenki regényíró, de minden élet egy regény. A beszélgetés és a hallgatás utáni olthatatlan vágy gyerekkorára vezethető vissza: politizáló szülei egész álló nap ismerőseikkel vitatkoztak a köz ügyeiről, eközben Oz két gombóc fagylalt reményében hallgatott. De hogy hallgatása mennyire termékeny volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ekkor kezdte el megfigyelni az emberek mozdulatait, ruházatát, különösképpen a cipőjüket. Ez a hallgatag megfigyelőképesség a mai napig Oz sajátja, aki a közönségnek is ezt tanácsolta, hogyha állomáson vagy bárhol várni kényszerülnek, kezdjenek figyelni, és a végén egyenek egy fagylaltok.

A beszélgetés nem kerülte ki a politikai kérdéseket sem. Oz Izrael 62 éves létét sikertörténetnek látja, de teljes sikerről csak akkor lehet beszélni, ha megbékél Izrael a szomszédaival. Oz szomorúan értesült a magyar választáson a szélsőjobb előretöréséről. Mint mondta a fanatikusokkal nem lehet szót érteni, de nagyon sok olyan emberrel, aki kudarcból, csalódottságból, vagy félelemből voksolt a fundamentalistákra, igenis lehet és kell is beszélgetni. Váradi azon kérdésére, hogy a szomorú történetek hogyan férnek össze a humorral, Oz úgy felelt, hogy míg fiatal korában a komédiát és a tragédiát két külön világnak gondolta, addig ma már úgy látja, ez a két kategória két ablak, mely ugyanarra az emberi tájra néz. Megtudhattuk, hogy Oz minden reggel a sivatagban sétál egyet, majd a napfelkelte után kezdi el munkanapját. A mai napig kézzel ír, két tolla van. Egy kék és egy fekete. Az egyikkel a történeteit írja, a másikkal a politikai cikkeit. Nem keveri a kettőt. Politikus pedig már csak azért sem akar lenni, mert akkor a politikusok is elkezdenek regényeket írni, és mint fanyarul megjegyezte, attól mentsen meg minket a világ.

A Budapest Nagydíj átadására írt Konrád György-laudációt - a hamufelhő miatt külföldön rekedt Konrád nevében - Barna Imre olvasta fel. Konrád felidézte 1985-ös budapesti megismerkedésüket, ahol Danilo Kis és Susan Sontag társaságában találkozott Ozzal, az Európai Kulturális Fórum keretében, Eörsi István lakásán. A díjat átadó Demszky Gábor is ezzel az emlékkel kezdte beszédét. A díj átadása után a meghatott Ámosz Oz szép és egyszerű szavakkal hívta fel a figyelmet a békés, a másikat elfogadó, a másik által csakis gyarapodó együttélés meghatározó fontosságára.