hirdetés

Mélyi József: Ócska trükk

2017. december 3.

Az akció fedőneve: Lenin – Német pénzzel Oroszország ellen című kiállítás „rámutat arra, hogy a bolsevikok által szervezett felkelés, vagyis a bolsevik puccs voltaképpen a német katonai hírszerzés és a német külügyi vezetés trükkje volt, ha úgy tetszik a XX. század legsikeresebb titkosszolgálati akciója” – áll a bevezetőben. - Mélyi József 2flekken.

hirdetés

A műfű az Andrássy úton először az Oktogon utáni szakaszon tűnt fel, öt évvel ezelőtt. A kiégett fű helyére ragasztották le a szervizutak és az út fővonala közti sétányok járdacsíkjai mentén, a vékony fák közé. Az első darabok gyorsan elhasználódtak, a színük is kifakult, de mivel a megmaradt, elgazosodott és kikopott füves részekkel már senki sem törődött, nem volt kiáltó az ellentét. 2015-ben folytatódott a terjeszkedés, s ahogy a hivatalos tudósítók a hatvanas évek filmhíradójának stílusában írták: a „rendezetlen földterület helyett ma már az esztétikus, zöld pázsit látványa fogadja az arra járókat”. Az elmúlt hetekben megint újabb szakaszokat fedtek le az élénk színű, lábtörlőszerű anyaggal, az „élethű műfű” most már csaknem folyamatosan a Terror Házáig húzódik. Nehéz megállapítani, kinek is készült ez az illuzionisztikus borítás, talán annak, aki fentről néz rá, valamelyik palota egyik ablakából, esetleg oldalról, egy szirénákkal kísért, fekete autóból. Ha a műfű-sáv mellett gyalogolunk, idegen elemként jelenik meg az erőltetett természetpótlék; rálépni sem jó érzés. Érezni, hogy túl egyszerű megoldás, rá lehet borítani bármire, utána törődni sem kell vele. Furcsa módon azonban minél színesebb, annál nyilvánvalóbb eredendő hamissága.

Maga a Terror Háza is idegen elem maradt az Andrássy út épületeinek sorában. A magasban megjelenő „terror” szóhoz, amely a felső emeletre néha árnyékból íródik ki, nem lehet hozzászokni; a feketével körbefogott házon nem szívesen időzik a tekintet. Persze más színnel sem lenne jobb a helyzet: zöld keretezéssel az épület tényleg zavarba ejtően összefolyna a műfűvel, vörösre festett pengefallal pedig úgy nézne ki, mint egy május elsejére feldíszített moszkvai ház a húszas évek elejéről. Belépni sem jó érzés. A teremőrök az egyetemistákat már gyanakodva méregetik, a pénztártól az iskoláscsoportok miatt nehéz eljutni a ruhatárig. Ott egyetlen hölgy szaladgál a fogasoktól a pultig, pakolja a kabátokat, látszik, hogy nehezen győzi; mintha ő is valahogy a húszas évek világát illusztrálná.

Az időszaki kiállítás a könyvesboltból nyílik, mindössze egy nagyobb szobányi területen jelenik meg a száz éve lezajlott bolsevik forradalom emlékezete. A bejárattal szemben a Lenin-mauzóleum nagyméretű homlokzat-makettje, körben a falakon idézetek. A rövid szövegek javarészt Lenin 1917. áprilisi vonatútjára vonatkoznak: az orosz kommunisták vezetője a német külügyminisztérium tudtával és szervezésében tért haza Zürichből Petrográdba. A falon megjelenik maga Lenin is: papírból kivágott és enyhén domborodó felületre felragasztott félalakja egy vitrinben, mint egy vonatablak üvege mögött látható, mellette Krupszkaja, előttük szamovár. Egy másik ablakban Zinovjev és kilencéves kisfia, a Bőrharisnya egykori német kiadásával. Azután Karl Radek, majd Lenin feltételezett szeretője, Inessza Armand. Előtte régi tárgyak, piperetáska, gyöngykarkötő, legyező. Még két ablak van, bennük egy-egy papírkatona, üres csatos üvegekkel; ezek is régiek. Valahonnan egy hangszóróból a szovjet himnusz szól, közben egy monitoron felvillan a berlini fal fényképe. A Leninékkel szemközti falon szintén vitrinekben magyar hadifoglyok emléktárgyai és levelei az 1945-48 közti időszakból. Szöveges magyarázat arról, hogy a bolsevik rendszer a huszadik század leggonoszabb totalitárius hatalma volt, amely hosszú évtizedekre béklyóba verte Oroszországot, szenvedést hozott Magyarországra, és a hidegháború nyomán a világra.

Az akció fedőneve: Lenin – Német pénzzel Oroszország ellen című kiállítás „rámutat arra, hogy a bolsevikok által szervezett felkelés, vagyis a bolsevik puccs voltaképpen a német katonai hírszerzés és a német külügyi vezetés trükkje volt, ha úgy tetszik a XX. század legsikeresebb titkosszolgálati akciója” – áll a bevezetőben. A szövegekből és az őket kísérő képekből úgy tűnik, hogy Lenin és társai a németek ügynökei voltak, akik „nem szocialista forradalmat hajtottak végre, hanem megbízójuk, a Német Császárság pillanatnyi érdekének feleltek meg”. Az elmélet mögött a háttérben felbukkan Lenin egykori munkatársa, az orosz-zsidó emigráns, Alekszandr Parvusz, aki megalkotta az ördögi tervet (a „Parvus-terv”), amelynek végrehajtása során láthatatlan német kezek bábjátékosként mozgatták a bolsevik vezetőket, megfertőzve ezzel csaknem a teljes XX. századot.

Egyszerűen így néz ki a világ, ha kéznél van egy összeesküvés-elmélet, amely látszólag mindent megmagyaráz. Ilyenkor egyszínűnek látszik a történelem. A leragasztott múlt azonban mindig felfeslik; ebben az esetben is csak körül kellene nézni, a világ tele van mérlegelő történelmi elemzésekkel, amelyek az érdekek bonyolultabb szövevényére világítanak rá (lásd akár a Terror Háza által is gyakran hivatkozott Richard Pipes meglátásait, vagy a Szolzsenyicin ez irányú elméleteit illető kritikákat). Ha mégis kizárjuk a bonyolultabb okok és okozatok lehetőségét, rögtön ellentmondásokba ütközünk. Mi történik ugyanis, ha a kiállítás anyagát a világháború (ne feledjük, a kurátor, Schmidt Mária egyben az első világháborús emlékbizottság vezéralakja is) nézőpontjából szemléljük? A németek – ha követjük a logikát –, amikor az orosz forradalmárok támogatását a világháborús ellenség kikapcsolására használták, akkori szövetségeseinkként közös érdekeinknek megfelelően vetették be titkosszolgálatukat. S ha számításuk teljes mértékben bevált volna, egy alternatív jövőben (alternatív kiállítás keretei között) most bölcsességükben látnánk háborús diadalunk, vagy legrosszabb esetben szerencsés békekötésünk legfontosabb okát. A trükk azonban nem vált be, így maradt nekünk egyszerűen Trianon.

Alternatíva híján mi most a vonatablakban a ragasztás miatt kicsit meggyűrődött papírarcokat nézzük, amelyek gúnyképeknek látszanak. S a múzeumból kilépve ugyanez fogad: egyszínű plakátvilág. (A tervek szerint, ha a lakosság részéről pozitívak a visszajelzések, tovább folytatják az Andrássy út műfüvesítését.)

Mélyi József

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.