Neki köszönhetően lett a - férje által 1935 és 1938 közt főszerkesztett - Válasz folyóirat az új magyar irodalom fóruma, melyben többek mellett Lator László, Fodor András, Domokos Mátyás, az ifjú Pilinszky, Sarkadi Imre, Lakatos István, Kormos István és Bibó István rendszeresen publikáltak, és itt jelent meg Németh László Iszonya is.
A Széchenyi Ágnes által összeállított kötetben helyt kap Sárközi Márta családi önéletrajza, visszaemlékezése a Válasz második korszakára, levelezése Illyés Gyulával, Szabó Zoltánnal, Németh Lászlóval, Erdei Ferenccel, Pilinszky Jánossal, Ferenczy Bénivel. A kötet közli Lator László irodalmi portréját Sárközi Mártáról, valamint számos kép, illusztráció segít emlékezni a mecénásra.

Szerző: Széchenyi Ágnes
Terjedelem: 400 oldal
Ára: 2690 Ft

Részlet a könyből:

Naplórészlet

"Ostrom után megint összetalálkoztunk, csak a férjem nem jött vissza, meghalt Balfon. A baráti kör is meghalt (erre-arra), a házat is lebombázták, pénz se volt, sokáig tengődtem Szegeden a gyerekekkel és több fogadott árvagyerekkel mint műstoppoló. Azután feljöttem Pestre, fölépítettem a házat, összeszedtem a családot, megalapítottuk a Paraszt-párt íróival a Választ. Nálam volt a szerkesztőség. A lebombázott három gyerekszoba helyén óriási fedett teraszt csináltattam, ott nyüzsögtek a szerkesztők. A két szobában és a nagy hallban állandóan lakóvendégek aludtak matracokon és tábori ágyakon. A háztartási segítséget Rózsi képezte, egy balatonkiliti parasztlány, aki a teraszon aludt egy romos rekamién, dunna alatt és a papám autósapkájában. Ha rájött a jóság, kitakarított, megfőzött, mosogatott. Reggelenként megmasszírozott (ez volt a mestersége) és azután kártyát vetett egy piszkos pakli vetőkártyával. Ha vőlegény került mellém, az jót jelentett, ha a halál, akkor az nem jelentett semmit. Ha rossz kedve volt, hetekre eltűnt; kimászott búcsú nélkül a verandáról és elment feketézni; fél borjúkat hozott vonattetőn utazva és seftelt az oroszokkal. Én reggel kezdtem a feketefőzést a reggeli vendégeknek, azután főztem a feketét a tízórai vendégeknek, azután ebédet az ebédvendégeknek, feketét a szerkesztőknek és vacsorát a vacsora vendégeknek.
A nyersanyagot a szüleim amerikai csomagjai szolgáltatták. Óriási szellemi életet éltem: állandóan művelten beszélgettem irodalomról, vagy lelki klinikát tartottam a parasztpárt és a kommunista párt között hasadozó lelkű ifjaknak. A saját gyermekeimet bedugtam intézetbe, hogy ne zavarjanak bokros és fontos teendőimben. Korrigáltam, lektoráltam, tördeltem (ifjú) költőknek írtam bíztató vagy lebeszélő leveleket, leeresztgettem a klozetba az ifjú parasztpárti költők verseit és megírtam az ifjú Juhász Ferencnek, hogy ne foglalkozzon versírással, mert nincs hozzá tehetsége."

Levél Illyés Gyulának

[1947.] nov. 17.

Szeretve tisztelt főszerkesztő úr,

úgy tudom, annak idején azért ment ki Párizsba, hogy a magyar-francia kultúrkapcsolatokat kiépítse, jobban mondva elmélyítse. Ma reggel egyszerre kételkedni kezdtem benne, vajon alkalmas-e még főszerkesztő úr ilyen munkára? A francia kultúráról bizonyára teljes és alapos képe van, de vajon a hosszú távollét nem teszi-e alkalmatlanná arra, hogy a magyar kulturális fejlődést híven közvetítse a művelt nyugat felé? Vajon halad-e a korral és szemmel tudja-e tartani a távolból a demokratikus kultúránk egyre intenzívebb virulását? Mert ilyen kételyeim vannak, és mert az esős vasárnap délelőtt kiválóan alkalmas ilyen fontos honmentő tevékenységre, elhatároztam, hogy főszerkesztő úrnak kis keresztmetszetben megmutatom, mit is produkált a honi irodalom, amióta utoljára találkoztak…
Elsősorban azt hiszem, Szigeti József nagy tanulmányát kell ismertetnem, mely a Forum című folyóiratban nagy terjedelemben és komoly visszhangot serkentve jelent meg. Címe: 1947 magyar lírája. Tulajdonképp vétkes csonkítás, hogy nem írom ide minden aranyba foglalni való szavát. Ehelyett röviden kivonatolom a lényeget: "Sárközi György költészete iskolapéldája az én-költészet csődjének, az elefántcsonttoronyba vonulás kártékony és lehetetlen attitűdjének. Szabó Lőrincz hideg és reakciós költészeténél nem érdemes hosszabban időzni. Illyés Gyula nagy hibája, hogy távol él a valóságtól. Itt van pl. mindjárt egy verse, amiben olyasmit állít, hogy a városok griffként egymás húsát marják, és közben a csőszkunyhókból füst száll föl. Ez egyenesen komikus inszinuáció: mindenki pontosan tudja, hogy a városok nem griffekre hasonlítanak, hanem városokra, és hogy a csőszkunyhókból nem szokott füst fölszállni, ezt igazán mindenki tanúsíthatja az egész Lipótvárosban. Weöres Sándor költészete a tipikus reakció, nyíltan bujtogat a demokrácia ellen, csoda, hogy Illyés Gyula aránylag csak enyhén jobboldali lapja hozza ezeket a kihívó verseket, de majd teszünk róla, hogy ne hozhassa!" Ez persze az én közismerten pittoreszk modoromban készült kivonat, de azért lényegében precíz.
Kultúránknak másik sarokköve: heuréka, thalatta, eia ei alala, megjelent a Kortárs harmadik száma! "nem csak tartalma, hanem külső formája, művészi köntöse is méltó a szocialista szemlélethez", írja a Népszava. "Végre olyan folyóirat született, amely hivatott áthidalni az eleven irodalom s az olvasótömegek között kiszélesedett szakadékot és közönyt," írja ugyancsak a Népszava. A verseket Fenyő László, Forgács Antal, Peterdi István és Radnóti írták. A prózát Sándor Kálmán, Szobotka Tibor, Jemnitz Sándor és Kassák Lajos írták. "A Kortárs minden ízével benne él a korban, korunk jövő felé mutató áramlatiban", mondja újfent a Népszava. Minden izé az izéjébe.
A Parlament egyik díszes terme nagy sajtófogadást láthatott falai között: Kozocsa Sándor maga tartott előadást az egybegyűlt notabiliknek és sajtófőnököknek a gyönyörű kiadványról, mellyel a Szovjetuniót boldogítottuk jubileuma alkalmából: csodálatos papíron, díszkötésben és sokszínnyomásban, gyönyörű fakszimilékben közöltük a Krisztus előttől napjainkig Magyarországon megjelent összes oroszból fordított vagy orosz vonatkozású művek címlapjait. A magas művészi értékű, artisztikus szépségű drága album bemutatása alkalmából többen könnyeztek, többen pedig forogtak a sírjukban.
Kis kulturhíradó: a társadalom testén élősködő undok herék, semmittevők és feketézők megrendszabályozása céljából rendelet jött ki: az ilyen semmirekellő burzsujoknak havi 10 forint büntetést kell fizetniök minden élelmiszerjegyük után. Kis lista állapítja meg, kik ezek a kártékony, az eleven társadalom testén élősködő semmirekellők: többek között az eszpresszó-tulajdonosok, nagykereskedők, kutyakozmetikusok és könyvkiadó tulajdonosok. (Ez utóbbi én vagyok. Miért is nem mentem akkor már kutyakozmetikusnak?)
Fontos kulturális mozzanat volt még, amikor az egyetem 6-os termében vitát rendeztek Rákosi Zoltánnak a Válaszban megjelent gyermek-vers cikkéről. Zsúfolt padsorok előtt először Nemes Nagy Ágnes tartott filippikát a cikk ellen. Zöld kosztüm volt rajta, bébékalap, ajkán Durdilly-féle csókálló rúzs. Lábán Heilig-féle harisnya. Utána egy hölgy odanyilatkozott, hogy minden fiúcska ír kiskorában verset, nem kell vele törődni, majd elmúlik. Azután Pátzayné Liebermannn Lucy közölte az egybegyűltekkel, hogy pszichológiai szempontból jó, ha valaki verset ír, de különben katasztrófa. (Ezt főszerkesztő úr is tudhatná!) Azután egy homoszekszuális ifjú a vallás és a Vigilia szemszögéből kárhoztatta a gyermekverseket, nagy sikert aratva azzal a kijelentésével, hogy ő "világért sem mondja azt, hogy a kisfiúk menjenek vissza oda, ahonnan jöttek." A nívós vita egyetlen konkrét értelme és eredménye az volt, hogy a hallgatóság soraiban eladtunk 18 Választ.
Befejeztem a heti kulturhiradót, melyet a nyugati kapcsolatok érdekében ezen túl rendszeresíteni fogok. Most még rövid üzleti ügyek: Kértem a Független Nyomdától árajánlatot, és kiderült, hogy szép papíron havonta kétezer forinttal olcsóbban nyomnák, mint Wiesmayer úr klozetpapíron. Így Karácsonykor lehozunk mindent, ami ki van szedve, és újévre átvonulunk a másik nyomdába. Addig azonban nyakig vagyok az anyagi problémákban: ilyen átvonulás esetében az Antiqua nyilván felmondaná az eddigi 30 napos nyomdahitelt, tehát két szám nyomdaszámláját kellene egyszerre kifizetni, amihez még hozzájönnek az elsején fizetendő pályázati díjak. Mindezt sejtelmem sincs, honnan fogom előteremteni. Nincs Párizsban olyan mecénás, akinek egyetlen vágya magyar könyvkiadókat és kutyakozmetikusokat támogatni?
A karácsonyi számban iszonyú tömeg Iszony lesz, mert megjelenik karácsonyra, tehát be kell fejeznünk. Azon kívül töméntelen vers, köztük elvétve jók is (Szabó Lőrinc, Vas István, Áprily, Zelk, Jékely, fiatalok stb. no, nem mondom, hogy olyan igazán jók: mondjuk, tűrhetőek.) Egy Takáts novella, egy jó Borbíró tanulmány, Szentkuthy József Attila tanulmánya, a kis Gyapaytól a kívánt Jászi-cikk, és tömérdek Figyelő. Kérek feltétlenül valamit a főszerkesztő úrtól is, ha nincs új, hát régit a fiókból.
A kulturattasénak kérem, tolmácsolja mély megvetésemet, és közölje vele, hogy amíg meg nem kapom a Hungaria Incognita előszavát, nem levelezek vele. Rajta fog múlni, ha a szép mű soha se fog elkészülni.
Nagy szeretettel üdvözli öreg barátnője

Márta