hirdetés

Ménes Attila: Egy titokzatos férfi – Kamondy Imre képeihez

2018. augusztus 3.

A titokzatos férfi egy borús októberi reggelen, kalapját mélyen a szemére húzva lép ki az utcára. Így jár-kél az idegen városokban. – Kamondy Imre képeihez Ménes Attila írt egyperceseket, melyek augusztus 3-án, a kiállítás finisszázsán hangzanak el a Pótkulcsban.

hirdetés

A bolond álma

Bárhová bújok, mindenütt éri a fejemet ez a nyomorult sugárzás.

A helyzet mégis jobb, mint gondolnám, hisz itt sem vagyok. Bemegy egy agy az üres szobába, magára zárja az ajtót, középre áll, és elkezd énekelni. Ő a blablafűrer. Van neki egy használhatatlan szuperképessége. Ha teljesen egyedül van, akkor láthatatlanná tud válni. Ő bocsájtja ki a jeleket. De nem ezzel van a probléma. Pontosan tudom, hogy miattam csinálja, de én nem hagyom megfélemlíteni magam. Ő ellenem szokott gondolkodni, én meg őellene. Mindig szarik valamit a sátán, de most majd átszellőzik ez a fűtetlen pince, ahol lakom, átszellőzik a fűtetlen világ.

Igyekszem nem azonnal az arcomhoz kapni, amikor fölém hajolnak, és azt súgják, haldoklik. Hazug zenékkel próbálnak elaltatni, de én mindvégig öntudatomnál maradok. A kezdeti félelmeken túljutni, ma csak az elviselés bátorsága segít, és a bizonyosság, hogy a lelkemet nem tudták megszerezni. Majdnem sírok, de végül mégsem.

Annyiszor élek, ahányszor csak tetszik, és annyiszor álmodom.

Ilyen egyszerű ez.


A halas férfiEgy titokzatos férfi

A titokzatos férfi egy borús októberi reggelen, kalapját mélyen a szemére húzva lép ki az utcára. Így jár-kél az idegen városokban. Kalapját csak a kopár szállodai szobákban (ahol a légkondi bedöglött, és ahol légyraj zümmög az ablakon) dobja a fogasra.

A titokzatos férfi, lent a kikötőben minden délben belép egy telefonfülkébe, bedob negyven centavót, tárcsáz, utasításokat vesz át. A vonal túloldaláról ezenközben mintha egy gyerek elgyötört sírásának hangjai szűrődnének.

A titokzatos férfi sosem kockáztat, nem vitatkozik, nem tesz fel kérdéseket. Hangja öblös, reszelős, közömbös.

Egy titokzatos férfi számít a hajnali bérgyilkosokra, akik egyszer majd átlépik a küszöbét, megvetéssel gondol ezekre a szánalmas, gyáva gauchókra, és megadással várja elkerülhetetlen sorsát.

A titokzatos férfi magával viszi a titkát a sírba.

A pár

Egy embernek volt egy pofás kis telke lent, vidéken. Nem is olyan kicsi, végeláthatatlan, kőfallal körülvett, örökölte egy nagybácsikájától.

Az ember jól elvolt abban az ingatlanban, no meg a hozzá tartozó kényelmes kerti lakban, fúrt kút, gázcsonk a telek előtt.

Gondozta a madarakat, füvet kaszált, takarosra nyírta a bokrokat, gondja volt a rózsákra és a zsenge fokhagymahajtásokra is, tormát és borókát ültetett. Sokáig elüldögélt ott az árnyékban, és eltelt a nap. Még nem mondtuk, hogy kicsit nagy feneke volt.

A sarkon túl akadt egy kerthelyiség öreg gesztenyefákkal, és abban személyzet egy rendezett anyagi helyzetű, takaros özvegyasszony, na, azzal összejöttek. Picit sokat bujálkodtak ugyan, no, de semmi baj, a négy fal közt művelték, váljék egészségükre! Nem utasítgatta őket senki, hogy melyik fa gyümölcseit fogyaszthatják, melyikét nem.

Onnantól együtt élegettek békében, míg meg nem haltak.

Ezzel ér véget a történet, hogy mindketten meghaltak!

A krimó

Volt valaki, aki meghívott itt egy piára, de az arcára már sajnos nem emlékszem. Az se biztos, hogy egyáltalán megtörtént a dolog. Csöndben és magányban berúgni a leginkább helyénvaló, üdvözítő cselekedet, szent állapot. Volt itt erre valahol egy kocsma a tágas mezőn, mielőtt kimentem volt a vécére hugyozni, és eltévedtem. Mennyi erőfeszítés visszakerülni az ittésmostba. Ilyesmit már tudni kéne ennyi idős korban kezelni.

Ó, boldog, boldog, kerekarcú latrok lakják ezt a kibaszott vidéket, minden reklámtevékenység tilos. A személyzet mikroszkopikus pontossággal méri a vendégek közérzetét. Most nem tudom, hogy üljek, vagy álljak tovább, hogyan tartsam a kezem, arcom. Mik errefelé a követelmények és az elvárások? Próbálom megúszni, hogy valakivel beszélnem kelljen, remélem sikerülni is fog.

A helyzet Freudért kiált. Hogy tudjak így tovább élni?

Szirénázva jönnek a zsaruk.

Kovács Józsefné

Ennek a festménynek az elemzéséhez aktív közreműködést kell kérnünk a finisszázs látogatóitól; gazdagítsák egyéni ötleteikkel az értelmezést, segítsenek bennünket kreativitásuk, fantáziájuk erejével, adjanak választ a felmerülő kérdésekre, fejezzék be nyitott mondatainkat.

Itt ül Kovács Józsefné, mellette szárítókötélen póló, fölötte egy tárt szárnyú madár. Tessenek olyan szívesek lenni most hamarjában elképzelni őt valamilyennek! Ki is ő egész pontosan? Mit csinál? Mivel foglalkozik szabadidejében? Hát a magánélete? Beszélni kell a terveiről, kudarcairól , gyötrelmes tévképzeteiről. Jó lenne választ találni arra a kérdésre is, hogy miféle áramlat sodorta őt elénk.

Cselekményes formában javasoljuk ismertetni, hogy ebben a pillanatban honnan, hová tart. Mindezt esetleg a gyerekkorából levezetve, és rögtön ezután menjünk gyorsan végig a Józsefné által valaha elért sikereken. A végére csiholjunk egy szikra reményt, hogy a jövőben már tényleg minden rendben lesz vele, és ő teljesíti, amire rendeltetett!

Ha mindezzel megvagyunk, már készen is van ez az interaktív analízis.

 

Kamondy Imre és Borsándi Balázs Pesti nők című kiállítása augusztus 3-án, pénteken finisszázzsal ér véget a Pótkulcsban. A záró eseményen 19 órától Ménes Atilla olvassa fel Kamondy Imre képeihez írt novelláit.

Ménes Attila

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.