hirdetés

Mesterházi Mónika: Arany János: Ide-oda tekintés

2017. november 5.

Ej, bitang kéz, merre jössz-mész, / Kézfejedbe mit veszel, / Valamíg a vers nincsen kész, / Vedd csak pennád újra fel. / Tudom, örömestebb fognád / Hámba magad, mint Pegazt, / De ne várjon a dolog rád, / Leírás jő, írd meg azt. – Mesterházi Mónika verse a Litera Szerelmes Arany című meghívásos pályázatának alkotása. Videóval.

hirdetés

Én is éltem... ha kipattan,
Hát kipattan, s tudható,
Elmesélem, bár szokatlan,
Bár titkolni volna jó.
Az ifjúság dús kertjébe
Bizony buzgón néztem át,
Ott láttam meg, a holdfénybe'
Mint mosakszik, szép Katát:

Nap simított barna karja
Fehér mellén mint suhan,
Hószín mellét mint takarja
Barna éjbe untalan.
Nap nem látta fehér mellén
Hold sugára tapogat,
Kezem én is odatenném,
De rácsap a gondolat.

Ej, bitang kéz, merre jössz-mész,
Kézfejedbe mit veszel,
Valamíg a vers nincsen kész,
Vedd csak pennád újra fel.
Tudom, örömestebb fognád
Hámba magad, mint Pegazt,
De ne várjon a dolog rád,
Leírás jő, írd meg azt.

Holló haja, fent is, lent is
Egyformán kunkoroda,
Bár alant alig pár centis,
Oda vágytam én, oda –
Tovább nem is vártam, én nem,
Míg az alkalom elmegy,
Szép Katához átalmentem,
Célom és irányom egy:

És hogy elé cövekeljek,
Idő csak arra maradt,
Kezem keblén, közén s beljebb,
Nyitogatta az utat.
Én is éltem... derekával
Ott engem elringatott –
Most már a versem is rávall,
Azóta is ott vagyok.

Mesterházi Mónika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.