hirdetés

Mészáros Gábor: Menthetetlen mulasztások

2017. június 12.

Ácsorgás, ődöngés, nevetés, csak a szokásos. Telik az idő, túl jól telik. Nem lehet tovább húzni, jövő héten csábítani kell, ez a mulasztás még nem menthetetlen. – Mészáros Gábor hangulatjelentése a könyvhét negyedik napjáról.

hirdetés

Lator László megfontolt, de lendületes lépteit követem a Vörösmarty tér felé. A kettes metrón vettem észre, a Moszkván szállt be. Leült, de könyvet nem vett elő, ahhoz rövid az a három megállónyi táv. A Kossuth téren felszállt japán páron felejtette a tekintetét, egy szempillantással tovább, mint ami még nem feltűnő. Mi juthatott eszébe? Nekem az áprilisban megjelent, nagyinterjúban mondott utolsó mondatai: nosztalgiával emlegeti azokat az időket, amikor a magyaroknak pénzük nem volt, de könyvük igen, és amikor francia, német vagy olasz írók jöttek ide Nyugatról, elámultak, hogy a villamoson mindenki könyvet tart a kezében és olvas. Nem ismerhetem ezeket az időket, Latorra hagyatkozom, lesz, ami lesz.

A kép Lator László otthonában készült a Litera Nagyvizitjén. Fotó: Valuska Gábor.

L. leszállt a Deákon, nem itt akartam, de követem. Üdén, érdeklődve nézelődik, mintha az Eötvös Kollégiumból menne szemináriumra. Lassítok, lemaradok, spionázs a mozgólépcsőn. Egy kislány hangosan olvassa a plakátfeliratokat az apukájának: Magyarország büszke és erős európai ország.

A bérletem lassan egy hete lejárt, a metrót nem használhattam volna, most meg ez a kémkedés. Keleti csőd – készül rólam a jelentés. Teljes illegalitás, erkölcsi baleset – nem lennék a helyemben.

Elkísérem a megfigyelt írót az asztalig, ahol dedikál, a munkát elvégzettnek tekintem. Sleeperként is megállom majd a helyem. Tettem egy kört a standok között, és a dohánybolt felé sétáltam. Nem is dohányzom. 18-as behajtani tilos tábla meg az opálos kirakat, Nem-zedi Dó-eni-bót, a hályogba borult üzlet egy külföldi szemével egyértelműen szexshopnak látszott – mondja Privát, Németh Gábor hőse a mondatok pénzért alcímű, még nyomdameleg könyvheti tárca(novella)tárban, címe stílszerűen Ez nem munka.

Fotó: Kis Norbert

Ha következetes merénylő és ellenálló vagyok, soha senkitől nem kérhetnék cigarettát, hiszen előbb meg kellene kérdeznem, hogy az illető honnan szerezte, ami mégiscsak képtelenség. (Ez nem munka 41.) Partizánként már itt megbuktam, bementem a trafikba, ahogy előfordult ez már annyi ellenállóval – Virginia és átlátszó papír.

Sétálok vissza a Vörösmarty felé, továbbra is a Lator-interjún gondolkodom; mi volt a következtetés? Sokan olvastak a Kádár-korban, mert az volt a hozzáférhető, az elérhető szórakozás, az irodalom a köztudatba került. Ehhez képest most mi van? Szabadság van, mindent ki lehet adni, de ki akarja elolvasni?

Fotó: Pozsonyi Janka

Az elvtelen cigarettaügyek után ismét megtettem a már citált száz-százötven métert a standokig, magamra nyitom Kleistet, ott ragadtam vagy fél órára a Kalligramnál. Nem kellene megvenni, minek, hova rakod, majd valahol lesz hely neki.

Szokásos budapesti nyár, "egy átlag szombaton este hét és reggel hét között az Anker köztől a Gozsdu-udvarig annyi alkohol fogy, mint egész héten Győr-Moson-Sopron megyében." Vasárnap van, de bennem a szombat este tájai, élményei kavarognak. Erre a hétvégére esett a Kolorádó Fesztivál, de aki a belvárosban maradt, annak ott volt (még tart) a Tilos Maraton. A Gólyában tegnap este a Gentry Sultan pulzáló, minden témaváltással új zenei folyosókat nyitó jazzperformanszát hallgattam. Túl sok helyen akartam lenni egyszerre, aminek persze fele sem valósult meg, de június elején aligha van okom könyvhét utáni posztfeszt depresszióra.

M-nek mondom, hogy a tegnap hallott beszélgetések a máig továbbélő irodalmi alteregókról szóltak, Estiről, Szindbádról, olyan irodalmi alakokról (és helyszínekről), melyek élnek, újraíródnak, mint Gulácsy Nakonxipánjának képzeletbeli világa. Csabai László egy detektív Szindbádot rajzol, Szindbád most éppen forradalmár, egy fiktív ötvenes évekbeli magyarországi helyszínen, Nyárligeten; Szív Ernőt Németh Gábor kérdezte a Margó Fesztivál nagyszínpadán, hogy milyen a halál. Szív Ernő válasza Az irodalom ellenségei című kötetben: „A személyiségem már alig bírt valami egyértelműsíthető kiterjedéssel és önpillanattal, hogy így mondjam, de a mesélőkedv, érdekes módon, kitartott.” (Szív Ernő: A Legionella-füzet.)

Fotó: Valuska Gábor

Ácsorgás, ődöngés, nevetés, csak a szokásos. Telik az idő, túl jól telik, búcsút intek a tervezett margós beszélgetésnek, lenne még húsz percem odaérni meghallgatni Schein Gábort. Elmúlt barátnő , csillogó szem, kicsit arrébb egy nem volt barátnő elfordítja a fejét, amint odanézek. Mosolyogva jön kedvenc könyvtárasom. Jön a bűntudat, milyen kevés idő marad a könyvtárakra. Ez már tényleg tarthatatlan, hiszen „ki ne tudná, hogy a revolúció előtt áll a könyvtár? Mivel a számítógép fölszámolja a hagyományos kölcsönzői eljárásokat, a könyvtáros kisasszonyok elcsábítása közügy, egyszerûen nem halogatható tovább. Negyedszázad sem kell hozzá, és egyáltalán nem lesz közkönyvtár. Vagyis lesz, csak nem ilyen. Nem lesz könyvtáros kisasszony – csak zümmögő számítógép lesz –, és akkor az ember verheti a fejét, hogy későn kapott észbe. Nincs más megoldás, el kell csábítani a könyvtáros kisasszonyt. Amilyen gyorsan csak lehet. Mert csak az a miénk, amit elcsábítottunk. […] Kezdjünk kölcsönözni. Eleinte mindennap kölcsönözzünk, főként klasszikus szerelmi történeteket, Vörös és fekete, Rómeó és Júlia, Ifjú Werther, Varázshegy etc. Késő délelőtt vegyük ki a Háború és békét, kora délután már szolgáltassuk is vissza. A könyvtáros kisasszony csodálkozni fog, de mi zavartan csak annyit mondjunk, hogy csak annyit akartunk tudni, milyen szavakkal is vall szerelmet Bezuhov herceg Natasának.” (Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?)

Fotó: Kis Norbert

Nem lehet tovább húzni az időt, jövő héten csábítani kell, ez a mulasztás még nem menthetetlen, a kitartó munka befejeztével szememen majd holt-tengeri pergamendarabkák remegnek, ölem papirusztekercsben játszik.

Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.