hirdetés

Mészöly mint emancipációs regényíró

2017. december 4.

A Mészöly Miklós Egyesület 2017. december 1-jén, pénteken egész napos tudományos konferenciát tartott Egyetemesség és lokalitás: Mészöly és az új magyar prózafordulat címmel. A konferenciának a Petőfi Irodalmi Múzeum adott otthont. Mi is ott voltunk. Ballagó Márton beszámolója következik.

hirdetés

A konferencia második blokkja előtt a házigazda, a Mészöly Miklós Egyesület ügyvezető alelnöke, a József Attila-díjas költő, műfordító Szkárosi Endre felhívta a figyelmet arra, hogy ez a konferencia az Egyesület programsorozatának első állomása. A konferencia célja, hogy feltárja a Mészöly-életművön belüli fordulatot, kitágítva azt a magyar prózairodalomra. A második előadáshármas kifejezetten a mészölyi írói gyakorlatok, és a személyes kapcsolatok egymásra gyakorolt hatását vizsgálta, de szó esett például a mészölyi próza ismeretelméleti jellegéről is.

Elsőként Thomka Beáta Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának vezetője tartotta meg előadását Léttapasztalat és fikció. Mészöly Miklós regényei címmel.

Thomka először kiemelte, hogy Mészöly életében indult útjára a Digitális Irodalmi Akadémia, melynek célja a legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak digitalizálása, és ezzel a digitális korba való átmentése. Azonban a Mészöly-életműben vannak még feltáratlan területek, így az adatok frissítésére szükség van mind a DIA céljának elérése érdekében, mind a Mészöly-kutatás szempontjából.

Thomka leszögezte, hogy az egyetemesség és lokalitás szempontjából való vizsgálatban fontos szem előtt tartani, hogy a nemzetközi menedzselés korjelenség volt Mészöly életében. Az idegen nyelvekre való fordíthatóság fontos a szemléleti tágasságra nézve. Mészöly opuszára nem magyar látószögből rátekintve feltűnhet a régmúlt, a tájnyelv, a vidéki szokásrend előtérbe kerülése. A 80-as, 90-es években ez a motívumháló valóban meghatározó volt a mészölyi szövegekben – szögezte le Thomka. Az egyetemesség vizsgálatában Mészöly életművének fikciója és világa megadja a lehetőséget az univerzális kérdésfelvetésekre, illetve léttapasztalatok leírására. Azonban fontos megjegyezni, hogy a szövegek gazdag referenciális kódrendszere még az anyanyelvi olvasók közül is csak kevesekhez tud eljutni, így a regionalitás-lokalitás is fontos szempont – ahogy azt a konferencia címe is mutatja.

Thomka felhívta a figyelmet Mészöly regényeinek ontológiai beállítottságára. A szövegek létérzékelése diszharmonikus, a meg-nem-felelések, korlátok, korlátozottságok, ellentmondások szervezik a műveket. Olyan kettősségek kerülnek előtérbe mint: egyén-család, vidék-nagyváros, individuum-közöség. Példa erre az 1968-as Saulus című könyvének modellje, amelyben a meghasonulás, a hitvesztés, a választás lehetőségeitől való megfosztottság tapasztalása elsődleges. Ez a legszemélyesebb regénye, állította Thomka. Mészöly mintái sokszor a társadalmi miliőből vett figurák: a kivándorlók, a menekülésre kényszerültek vagy önként távozók. Ezzel a lokalitás kérdése új aspektussal bővül.

Thomka felhívta a figyelmet a regények negatív szövésmódjára is: a megismerés-közölhetőség problémájára. A nyelvre kétkedőleg tekintő attitűd fontos, főleg a kései esszéinél. A negatív létérzékelés, elesettség, kiszolgáltatottság képkockáinak sora a Film című könyve. Emellett a szenzuális érzékelés, a természetélmények pontos leírása megfigyelhető Mészöly regényeiben. Mészöly életműve tehát egy ellentmondásos, komplex összkép. A gondolkodó, meditatív, értelmező attitűd prózafordulatával az egyetemes kérdésfelvetések irányába mozdul el. A megszakításos, kihagyásos, tömörítéses történetmondással azonban, az egyetemes narratívetikai tapasztalatokkal kevesen találkozhatnak. A léttapasztalatok narrativitása fontos elem: a mikro-megfigyelések, aprólékos leírások mellett a mesélő a magyar attitűdöt elutasítja. Bár Mészöly élvezettel olvasta Hrabalt, mégis az ő beszédmódja távol állt Hrabalétól.

Másodikként Hovanecz Zoltán, a PTE doktori hallgatója szerepelt Túl az elbeszélésen című előadásával.

Hovanecz a mészölyi univerzum episztemológiai jellegéről beszélt. Kutatásában a különböző ábrázolásmódokat, -elveket vizsgálta, kifejezetten a radikális emberi viszonyok tükrében. (Visszautalt a konferencia első blokkjára, ahol külön szó esett például az ember-humánum-animalitás hármasságáról.) Hovanecz szerint Mészöly munkássága egyértelműen tekinthető emancipációs tevékenységnek, amennyiben a szövegek az ember gondolkodó képességét, a gondolatokat emancipálja. Ez egy ismeretelméleti horizontot nyit meg. Mészöly a „mit ismerhetünk meg és hogyan?" kérdésre keresi a választ, vagy inkább csak teszi fel a kérdést. Ahogyan a leírás formává válik, úgy a forma emancipálódik. Mészöly prózája pluralista, ugyanis a forma, és amit megjelenít, szorosan összetartozik, de a valóságot más-más módon ismerhetjük meg, és más-más módon formálhatjuk, írhatjuk le.

Mészöllyel más lett az irodalmi beszédmód, életműve a kételyben valósul meg – szögezte le Hovanecz. A mészölyi leírásban nincs kompozicionális hierarchia; nincs tetőpont, kezdet és vég. A Pontos történetek, útközben könyve telis-tele van sugalmazó jelzőkkel, a jelentések felülvizsgálhatósága fontos elem a műben, és a mű befogadásában, így az olvasó aktívan részt vesz a jelentésalkotásban. Hovanecz ezután rátért a Film elemzésére, amely szerinte magát az értelemképződést emeli a középpontba. A képek mellérendelő párhuzamai nem hoznak létre hierarchikus viszonyt. Szerkezeti elve nem tételez fel célpontot, mert akkor minden a cél felől értelmeződne. A Film azáltal teszi láthatóvá értelmének tárgyait, hogy azokat az értelemadás aktusában mutatja, de nincs véghez érés, nincs megérkezés - mondta Hovanecz.

Ezután Marjánovics Diána, szintén pécsi doktori hallgató előadása következett Naplójegyzet, prózaforgács – Mészöly Miklós kéziratos hagyatékáról címmel.

A filológiai kutatás eredményeinek beszámolója elején elhangzott a Mészöly-hagyaték története. 1998-ban Mészöly és felesége, Polcz Alaine letéti szerződést kötött a PIM-mel, majd a letétből 2007-ben, Polcz Alaine halálával lett örökség. Marjánovics 2016 őszén kapott hozzáférést a szövegekhez, azóta dolgozik a kutatásukon. A dokumentumok nagyrészt műfajokba tagoltak, pl.: mesék, színművek, anekdoták. Az irodalmi hagyatékok feltárásának célja az eddig feltáratlan iratok publikálása. A katalogizálás izgalmas fejleménye, hogy ismeretlen szövegekre bukkanhat, például egy újságcikkre a római nyári olimpiáról. Ez egy érdekes pretextus, amelynek variánsát szerepelteti Mészöly Az atléta halála című művében. Marjánovics Diána itt azt vizsgálta, hogyan válik egy újságcikk egy szépirodalmi szöveg részévé. A kutatás nagy eredménye, hogy a Pontos történetek, útközben „szövegközi műveleteit” tárja fel.

Polcz Alaine leveleinek felhasználására és a könyvbe való beépítésére hozott négy műveleti módot Marjánovics. Ezek a tömörítés, fikcionalizálás, átdolgozás és stilizálás. Érdekesség egyébként, hogy Mészöly és felesége között megállapodás volt, hogy Polcz Alaine leveleit felhasználja Mészöly, a könyve megírásához. Így megfigyelhetjük, hogy máshogyan intencionálták a világot, mindkét szöveg a maga módján hat, azonban a levelek a könyvhöz képest a nyersanyagot alkotják, hiszen megállapodtak a felhasználásban.

Ballagó Márton

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.