A Koknesis az első regényed. Jönnek az Elsőkönyvesek Fesztiváljára olyan szerzők is, akiknek ugyan első megjelent regényük szerepel a programban, de korábban több könyvvel is jelentkeztek már más műfajokban. Neked ez az első könyved is?

 

Igen, ez az első regényem, s egyúttal az első könyvem is. Korábban csak folyóiratokban publikáltam.

 

Milyen volt a könyved kritikai visszhangja Lettországban? Kedvelték a kritikusok?

 

Nos, semleges vélemény nem volt. Néhányan nagyon dicsérték, mások a sárba tapostak. Beteg kutyák rémálma - írta róla az egyik vezető üzleti lap könyvrovatának szerzője. Igen, tudom, jobban is csinálhatnám. El is határoztam hát, hogy a következő könyvem olyan, sokkal fejlettebb állatok rémálmaiba enged majd betekintést, mint a csimpánzok, a gorillák és az orángutánok.

 

Viccesnek találod? Ebben az életben minden nézhető a humoros oldaláról is. De - milyen szomorú! - a viccelődők egyike sem annyira jó, hogy a lett irodalmi közeg egyáltalán tudomást vegyen róla.

 

Néhány kritikus komolyan vette a könyvemet, s eléggé frusztrálta őket, hogy nem kántál és lamentál depresszív szólamokat a bennünket körülvevő világról. De azoknak a kritikusoknak és íróknak, akiket humorérzékükért szívemből nagyra tartok, mindegyike szerette a regényemet.

 

A rövid részlet alapján, ami magyarul olvasható a regényből, a stílusod engem kissé Douglas Adams-ére emlékeztetett. Egyedül állok ezzel a véleményemmel, s teljes tévedés azt gondolnom, hogy valamiképpen hatott a könyved stílusára a Galaxis útikalauz stopposoknak?

 

Halottam más lehetőségekről is, volt, aki Viktor Pelevin munkáihoz hasonlította a regényt. De Pelevint és Adams könyvét is csak azután olvastam, hogy a regényemnek már jó kilencven százalékával készen voltam. Meg kell mondjam, hogy mindegyikük írásait nagyon élveztem, de ha arra kéne válaszolnom, ki hatott rám valamelyest, akkor Vlagyimir Vojnovicsot és regényeit kell megemlítenem. Az Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai valamint a Moszkva 2042 számomra fontos regények.

 

A Koknesis-ről írott bemutatásban az szerepel, hogy a könyv abszurd regényként vagy sci-fiként is olvasható. Szereted ezeket a, mondjuk így, stílusokat? Szándékodban állt az olvasóidat abba az irányba terelni, hogy sci-fiként vagy abszurd regényként olvassák a Koknesis-t?

 

Szeretem a sci-fit. Volt tizenöt olyan év az életemben,a mikor csak sci-fit olvastam. De azt hiszem, a Koknesis-ben nem sok van a sci-fi szelleméből. Egyszerűen csak használtam néhány eszközét, hogy átalakítsam, felülírjam az eseményeket, s néha azért is, hogy magát a sci-fit parodizáljam. A Koknesis valójában abszurd regénynek sem nevezhető: ezzel is éppen az a helyzet, mint a sci-fivel.

 

Miféle abszurdról beszélhetünk, amikor megpróbáltam minden, a regényben szerepelő történet és esemény mögé valamiféle logikai rendet teremteni? A figyelmes olvasó számos szálat végigkövethet majd a regény jeleneteiben, s végül levonhatja belőlük a következtetéseit is. Így szívesebben hívnám a regényt egy látszólagos sci-fi- és abszurd regénynek, mely valójában egy játékos thriller.

 

Készült már valamilyen fordítás a regényből más nyelvekre?

 

Nem, még nem.

 

Milyennek találod a mai lett irodalmat? Vannak számodra kedves kortárs szerzők? Látsz valamilyen fonalat, témát vagy hasonlóságot, amely mentén a kortárs lett irodalom alkotói között érdemes párhuzamokat és különbségeket keresni?

 

Nem nevezném magam a lett irodalom szakértőjének, de ízlésem szerint (s le is tehetem a voksom így vagy úgy, ha már e társadalom állampolgára vagyok) a lett irodalom túl komolyan veszi magát. Legszívesebben a kritikákért írott írásokként aposztrofálnám a megjelenő könyveket. S ez abszolút összefüggésben áll a kormányzatnak a ’valódi kultúráért’ tett erőfeszítéseivel és támogatási struktúrájával. De mi az, amivel a valódi olvasók érdeklődését fel lehet kelteni? Nos, nálunk nem csoda, ha 1000 eladott könyvet már sikernek tartanak. Komolyan.

 

Aztán van más különös dolog is e téren: a kritika által lesajnált, s kikacagott írók, akik azt írják, amit az átlagolvasó megvásárol, bizony kliséket, klisékből összeállított kompilációkat írnak. Ismét csak a pénz beszél. Persze nagyon is leegyszerűsítem a képletet, de valójában ezt éreztem, amikor elkezdtem írni a regényemet.

 

A legfőbb oka annak, hogy a Koknesis-t és más elbeszéléseimet megírtam, éppen ez a lett irodalomban mutatkozó vákuum volt. Így hát elkezdtem írni egy irodalmat magamnak, a kritikától és az olvasóktól függetlenül. Tíz évig tartott, míg megterveztem és megírtam ezt a regényt, mert egyáltalán nem volt kapcsolatban azzal a normál élettel, amit éltem, mely a munka-kocsma-otthon tengely köré szerveződött.

 

A jutalmam az öröm volt, amit akkor éreztem, amikor időről időre megtaláltam a megfelelő formát, az éppen odaillő dolgot, s ez számomra éppen elég volt. Szinte összetört, hogy végül volt olyan kiadó, amelyik elég kalandvágyó volt hozzá, hogy megjelentesse. Jó, természetesen a szerény, de mégiscsak létező csekknek is örültem, de nem függtem ettől (s nagyon remélem, soha nem is fogok).

 

Van néhány író, akiket elég élettelinek és eredetinek tartok ezen a leginkább egy bolhapiac és egy panoptikum keresztezéseként leírható irodalmi mezőn, ami a kortárs lett irodalom nevet kapta. Ők Pauls Bankovskis, Andris Zeibots, Gundars Ignats és Margarita Pervenecka. Ez a lista persze bármikor változhat, cserélődhet, kiegészítődhet, meg aztán, ahogy már említettem is, nem nevezném magam a lett irodalom szakértőjének: csak egy vásárló vagyok.

 

A regényed eljátszik a történelemmel: átírja, kifordítja, alakítja azt. Miért volt számodra fontos, hogy a regényedben változtass a hazád történelmén, átírd azt?

 

Hát, ez a történelem megváltoztatása elég hülyén hangzik. De van valami más, ami egyike a legfontosabb dolgoknak, s ez a történelmi leckék megtanulása. Ezért szerepel itt a történelem. A történelem iránti érdeklődésem indított arra, hogy a lett történelem egyik legtragikusabb lapját fellapozva gondoljam tovább a regény történetét. Mi lett volna, ha nem foglal el bennünket a Szovjetunió? A jelenlegi politikai és gazdasági helyzetünk minden pozitív tétele egyenesen értékünkből fakad, de minden negatívumot a külső hatásoknak kell betudnunk? Azt gondoltam, hogy Lettország most is, ahogy mindig, csak magában hisz, és még ha a történelem olyan radikális módon másképpen folyt volna is, a jelenünk nem szükségszerűen lenne jobb. Talán csak különböző? A Koknesis rejtett üzenete az, hogy a dolgok nem annyira rosszak, mint amennyire annak látszanak, másrészről viszont soha nem is lesznek jobbak, ha csak ülünk a babérjainkon az USA-ra, az Unióra, az oroszokra vagy bárakárkire várva, hogy tegyen nekünk egy szívességet, s mozdítson már előrébb. Csak így tovább, mozdulj szépen egyedül tovább onnan, ahol most vagy, én drága, kicsi, bolond, de szeretett hazám!

 

A rövid bemutató szerint a regényed egyfajta ironikus szemszögből láttatja a lettek és a világ többi részének kapcsolatát. Az irónia az egyik legfontosabb eszközöd volt a regény írása során, vagy voltak számodra fontosabbak is?

 

Miféle eszközökről van szó? Én csak leírtam minden egyes gondolatot, ami elég paradoxikus, kacagtató, eredeti, éles… hogy rövidre fogjam: ami elég jó volt - nekem. Ami zöld utat kapott. Aztán ezeket a jegyzeteket rendszereztem, más gondolatokkal egészítettem ki. S a gondolatok nehezen irányíthatóak: egyszer csak feltűnnek. Így együtt valószínűleg kirajzolják a személyiségem és az életterem valamiféle képét. Ennek az írásmódnak a célja csupán az óhaj, hogy így írhassak, mert ha meglepettnek vagy zavarodottnak érezném magam a saját írásomtól, biztosan mások számára is ilyen élmény lenne olvasni a könyvemet. Talán kisebb számban, de így is lesznek ilyenek.

 

Az irodalom nem a valóság alternatívája, de meghatározott időben és térben ekként is felfogható. Minden író szavainak megvan a maguk kis élete, s ez az élet éppen annyira megjósolhatatlan, annyira gazdag kulturálisan és történetileg, s annyira hatáson- és ellenhatáson alapuló, amennyire az úgynevezett nagybetűs élet az

 

Könnyű vagy nehéz volt kiadót találni a regényednek? Milyen a könyvkiadás Lettországban? Milyen kiadó a Dienas Gramata, a kortárs irodalomra fókuszál, vagy csupán rövid kitérőt tett erre a területre a könyved kiadásával?

 

Khm… A Dienas Gramata az AS Diena kiadóvállalata, ez a cég adja ki a Diena (A nap) című napilapot is. Mivel ők egy elég tőkeerős cég, így esetenként megengedhetik maguknak, hogy bevállaljanak egy-egy kockázatosabb könyvet is. Egyébiránt egy átlagos, bár relatíve új kiadóvállalat a lett kiadói piacon, amely fordításokat, befutott lett szerzők köteteit jelenteti meg, s néhány sötét lovat (some misfits like me) is megtesz, így engem is. Nem tudok nyilatkozni a jövőbeli terveikről, de amennyire meg tudom ítélni, egyre kevesebb és kevesebb lett regény jön ki az utóbbi időben a Dienas Gramata-tól.

 

Dolgozol már a következő regényeden, vagy túl korai még erről beszélni?

 

Nos, te leszel az első, aki megtudsz valamit a következő regényemről. OK, a címe már megvan, sőt, már meg is jelent: ez a Dr. Asticus klinikája. (Lettül Dr. Ausmon klinikája a címe, azért választottam az Ausmon nevet, mert a ’drausmonis’ szó szörnyet jelent.) Közönség előtt már fel is olvastam belőle néhány részletet.

          De van még. Annyira lefáradtam már a ’miről is szól a Koknesis’- típusú kérdésektől (mert nagyjából mindenről szól, miközben nem szól konkrétan és különösképpen semmiről) hogy elhatároztam, egyszavas választ fogok adni arra a kérdésre, hogy miről szól az új regényem. Csak egyetlen szót. S hogy melyik lesz ez? Nos, erről még túl korai beszélni.