hirdetés

Azt várom, hogy a versenyszféra aktívan támogatni fogja a kultúrát

2012. február 5.

Számos olyan cég van, aki a kultúratámogatás területén végzi ezt a fajta tevékenységet. Itt, ezeknél a cégeknél lenne lehetőség a mai kortárs irodalom számára támogatókat szerezni. - Mihályi Gézával, az irodalmipályázat.hu oldal működtetőjével beszélgettünk.

hirdetés

A 2010 óta létező MIG-ráció Kft. fő tevékenységi köre eredetileg a pénzügyi és üzletviteli tanácsadás. Egy gazdasági kft.-ből hogyan lesz egyszer csak irodalmi pályázatokat hirdető és bonyolító cég, amely felfüggeszti azt a tevékenységét, amelyből addig megélt? Hol éri meg ez Önöknek?

Tizenkét év pénzügyi szektorban eltöltött idő után alapítottuk meg a céget, melyben pénzügyi és üzletviteli tanácsadással kezdtem foglalkozni 2010 szeptemberében, de fél év tanácsadás után ismét egy pénzügyi vállalkozásnál helyezkedtem el vezető pozícióban, így a MIG-ráció Kft. tanácsadó tevékenységét fel kellett függeszteni. Az irodalmipályázat projekt a tanácsadástól teljesen függetlenül, azzal párhuzamosan indult 2010 decemberében. Hogy hol éri meg? Egyelőre még sehol. Hosszú távon látok lehetőséget a pozitív eredmény elérésére.

Honnan jött az ötlet? Mi köze van egy pénzügyi menedzsernek az irodalomhoz?

Az irodalom számomra nagy szerelem és hobbi. 2008-ban elvégeztem a Magyar Író Akadémia szépírói mesterkurzusát. Hamar kiderült, hogy nem fogok sikeres íróvá válni. De sikerült belekóstolnom a kortárs irodalom légkörébe. Az irodalmipályázat projektet keresztlányom inspirálta azzal, hogy elmesélte saját tapasztalatait a pályázatokról. Elmondta, sokszor milyen bonyolult benyújtani egy művet, milyen átláthatatlan az útja a szövegnek az eredményhirdetésig. Ekkor jött az ötlet egy gyors és átlátható folyamat, illetve egy egyszerűen kezelhető pályázati portál létrehozásáról. Nagyon izgalmasak voltak az előkészületek. A honlapfejlesztés mellett zsűrit kellett kialakítani. Elsődleges fontosságúnak tartottam, hogy szakmailag hiteles tagokból álló zsűri álljon össze, ami sikerült is, hiszen a tagjai: Kiss Judit Ágnes, Kukorelly Endre, Tarján Tamás, Turczi István, Garaczi László és Jónás Zoltán. Turczi Istvánnal szorosabb együttműködésben is dolgozunk. István valamennyi pályázatunknál tagja a zsűrinek, remek ötleteivel támogatja a projektet. Az elmúlt év alatt jó kis csapattá kovácsolódtunk.

Mik az eddigi tapasztalatok: milyen sikerrel zajlanak a pályázatok? Mekkora a részvétel, milyen minőségű alkotások érkeznek be?

Első pályázatunk a SIMfóbia volt, mellyel kiléptünk a „pályázati piacra”. Támogatót sajnos nem sikerült szerezni, így marketing-költségvetés nélkül, pályázati portálok, az irodalmi online orgánumok és a Facebook segítségével hirdettük. Az 55 pályázatot nem értékeltük nagy sikernek, azonban indulásnak és tapasztalatszerzésnek megfelelő volt. Következő pályázatunk a Borsodi söralátétvers, melynél már sikerült egy támogatót is az ügy mellé állítani. A pályázat két kategóriájában összesen 110 alkotás érkezett. Az igazi nagy sikert a Kálnoky László születésének 100. évfordulója alkalmából kiírt szépírói pályázatunk hozta. A siker elsősorban a jó témaválasztásnak köszönhető, de nem mellékesen annak is, hogy nincs nevezési díj. A pályázat ötletgazdája Turczi István volt. Külön öröm számunkra, hogy Kálnoky László szülővárosának, Egernek önkormányzata is támogatja a pályázatot, emellett a Szerencsejáték Zrt.-től tavaly év végén kapott adományt is erre a célra tudjuk fordítani.

A pályázatok során sikerült felfedezniük friss vagy eddig fel nem ismert tehetségeket? Emlékszik érdekes történetre a pályázatokkal kapcsolatban (álneves szerzők, az ötlet továbbírása pl.)?

A pályázók között egyaránt megtalálhatók a szárnyaikat épp csak most próbálgató szerzők és azok az alkotók, akik már publikáltak, publikálnak. Legutóbbi pályázatunk még folyamatban van, ezért az anonimitás felfedéséig nem is tudhatjuk, hogy kik pályáztak.
A Filter Csoport Írószövetségben tartott felolvasóestjén a SIMfóbiára beküldött művek közül többet is felolvastak. Be kell vallanom, nagyon jó érzés volt.
A legemlékezetesebb momentum egy idős úr pályázata volt, melyet a Söralátétvers-pályázatra küldött. Nagy nehézségek árán szerezte meg a telefonszámom, melyet egy közel negyven perces telefonbeszélgetés követett, tekintettel arra, hogy az illető mindenképp pályázni szeretett volna, de nem rendelkezett internet-elérhetőséggel. Végül az a megoldás született, hogy versét és a nevezési díjat levélben, futárral juttatja el a Borsodi Sörgyár pesti telephelyére.

Hogyan zajlik a művek értékelése? Párhuzamosan dolgozik a zsűri, és van lájkverseny is, vagy mi a lépésrend?

A zsűri értékelését és a lájkversenyt nem lehet párhuzamosan tartani az anonimitás megóvása érdekében ugyanis egy lájkversenyben már mindenki propagálhatja saját alkotását.
Általában kétkörös értékelés történik. A beérkező pályázatokat a beérkezés sorrendjében szétosztjuk a zsűritagok között, és mindenki kiválasztja a neki küldött alkotások közül a második körbe jutókat. Azokat már minden zsűritag elolvassa, és konszenzussal kiválasztják a díjazottakat. Ha a pályázatnál közönségdíjat is osztunk, csak a zsűri döntése után indítjuk el a lájkversenyt. Ilyen szempontból speciális a helyzet a Borsodi söralátétversnél. Az egyik meghirdetett kategóriában a szakmai zsűri határozza meg az első három helyezettet, míg a Borsodi kategóriában maga a Borsodi Sörgyár Kft. választott ki hét alkotást, melyek közül aztán – lájkverseny keretei között – a közönség szavazatai alapján kerül ki a legjobb három vers.

A pályázataik nem csupán irodalmi művek születését inspirálnák, de úgy tűnik, céljuk az is, hogy az irodalom szerves része legyen a hétköznapjainknak. Erre jó egy söralátétvers, amit sörözés közben olvashatunk, vagy az sms-vers, ami jól jön baráti üzenetküldések közben. Az ötletekből – amelyeket nagyrészt nyilván a szponzorok kívánságai alapján alakítanak - megvalósult már valamennyi? Valóban gyártottak verses söralátéteket, lehívható csengőhangként egy vers?

Általánosságban elmondható, hogy egy támogató többnyire szeretne kapni valamit cserébe a támogatásért, persze ez alól is vannak kivételek. Épp ezért a beérkezett művek felhasználási joga a támogatót illeti meg. Elképzelhető, hogy meg fognak jelenni Borsodi söralátéteken versek, azonban ez teljes mértékben a Borsodi Sörgyár döntése. Korai is lenne erről nyilatkozni - tekintettel arra, hogy a pályázat még nem zárult le.

Ön szerint egy szponzor/támogató – mint például a pályázataik fő támogatói, a Borsodi Sörgyár Kft., Szerencsejáték Zrt. és Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata – várhatóan meddig megy el? Mi az a maximum, ami elvárható egy ilyen területen? Elképzelhető nagyobb formátumú – céges reklámkövetelményektől mentes – támogatás, amely írói ösztöndíjként vagy műhelyek tevékenységének támogatásaként magát az alkotómunkát segíti?

Teljes mértékben, hiszen a három támogatónk közül a Szerencsejáték Zrt. és Eger önkormányzata nem támasztott semmilyen követelményt. A pályázati kiírást és a szakmai részletek kidolgozását maradéktalanul ránk bízta. A Borsodi Sörgyár esetén már megjelentek a támogató igényei a pályázati kiírásban. Ezért is lett két kategória a pályázaton, és ezért lett az egyik kategóriában feladat, hogy a Borsodi márkanevet, vagy a Borsodi termékek valamelyikének nevét szerepeltesse a szerző művében.

A cégük a szponzorcégek, intézmények és az irodalom szereplői között közvetít. Gondolom, hosszabb távú, nagyobb terveik is vannak ezzel a vállalkozással. Elárulja, mik azok?

Tele vagyunk ötletekkel. Jelenleg is két pályázat előkészületei folynak. Mint már az elején is említettem, hosszú távra gondolkodunk. Oda szeretnénk eljutni, hogy ha valakinek eszébe jut irodalmi pályázatot kiírni, akkor minket keressen, mert tudja, hogy ezt gyorsan, szakmailag hitelesen és kellő rugalmassággal tudjuk menedzselni.
Nagy örömmel fogadtuk, hogy a New York Kávéház rövid távú tervei között szerepel, hogy New York Irodalmi Páholy néven visszahozza falai közé azt a pezsgő irodalmi életet, ami korábban a kávéházat jellemezte. Ennek szervezésében Turczi Istvánnal karöltve a mi cégünk is tevékenyen részt vesz. Nem meglepő módon az ott készülő rendezvénysorozatban, a világ legszebb kávéházában helyszíni irodalmi pályázatokat fogunk bonyolítani.
Továbbá, ha összejön egy olyan szakmai anyag, amely megállja a helyét a irodalomban, egy antológia kiadását sem tartjuk kizártnak a jövőben.

Elképzelhetőnek tart a közeljövőben egy olyan világot, amelyben presztízst jelent irodalmat támogatni? Ön szerint mitől függ ez? Lát-e a mostani időkben elszántságot/hajlandóságot a cégekben, a lehetséges kultúratámogatókban, hogy a mostohagyerekként kezelt kulturális területeket kisegítse a bajból?

Tekintve, hogy az elmúlt tizenkét évet a „multivilágban” töltöttem, végigéltem, ahogy majdnem minden multinacionális cégnél elindult a társadalmi felelősségvállalás programja. A CSR különböző formákban jelenik meg. Számos olyan cég van, aki a kultúratámogatás területén végzi ezt a fajta tevékenységet. Itt, ezeknél a cégeknél lenne lehetőség a mai kortárs irodalom számára támogatókat szerezni.
Tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre az állami források egyre szűkebbek. Azt várom, hogy a CSR megerősödik és a versenyszféra aktívan támogatni fogja a kultúrát. Az irodalmipályázat projekt küldetésének egyik pillére az irodalom és a versenyszféra összehozása. A „kisegítse a bajból” kifejezéssel kapcsolatban aggályaim vannak: nem ki kell segíteni a bajból az irodalmat, hanem meg kell találni az együttműködés lehetőségét, amiben az irodalomnak is partnernek kell lennie.

Legutóbb Kálnoky László születésének 100. évfordulójára írtak ki pályázatot, amit a beküldési határidő előtt, 200 beérkezett pályaművel lezártak, majd a nagy érdeklődésre való tekintettel újranyitottak. Kikötés a politikamentesség, ám Kálnoky A kegyelet oltárán című versének első és utolsó sora, melyeket a pályázóknak kezdő- és zárósorként kell felhasználniuk („Hová lettek a családi ereklyék” és „szellemképüket az utódok őrzik"), mégis valamiféle közéleti, körérzületi költészet felé mutatnak. Meg lehet ma úszni a költészetben - az akár elvont - politikus tartalmat? Hol a határ?

A Kálnoky-pályázat valóban óriási siker, közel egy hónap alatt elértük a 200-as beadott darabszámot. A lezárást követően rengeteg megkeresést kaptunk, hogy az elkészült műveket nem tudják beküldeni. Emiatt újranyitottuk a pályázatot, ami jó döntésnek bizonyult, azóta is folyamatosan jönnek az alkotások. A politikamentességet alapkritériumnak tartom – nemcsak a Kálnoky-pályázatnál – ebben az „agyonpolitizált” mai magyar valóságban. Nem fogunk egyik politikai irányzat felé sem fordulni, azt nem tudjuk kizárni, hogy a beadott alkotásokban ne legyen elvont politikus tartalom, azonban a direkt politizáló tartalmakat nem engedjük.

Mit várnak ettől a pályázattól?

Minden bizonnyal elérjük a 300 beadott pályázatot. A hozzám eljutott híresztelések szerint nagyon jó a visszhangja a Kálnoky-pályázatnak. Országos, sőt határon túli ismertségre tettünk szert irodalmi körökben. Honlapunk látogatottsága megduplázódott, és ezáltal nagyon jó alapot teremtettünk a sikeres folytatáshoz.

Ön vagy az Önök cége eredeti profiljuk szellemében milyen pénzügyi és/vagy üzletviteli tanácsot adna a kultúra (irodalom) szereplőinek, mit csináljanak másképp?

Egy tanácsadó jó tanácsot csak pénzért ad, de ez esetben kivételt teszünk... A viccet félretéve, azt gondolom, hogy a mai kortárs irodalomnak vannak nagyon jó alkotói, nagy tehetségei, azonban sok esetben a csomagolás nem megfelelő. Ki kell használni az internet adta lehetőségeket, és az irodalomnak is „eladhatóbbá” kell válnia, meg kell találni azt az utat, melyen haladva a minőség megtartása mellett az irodalom képes tömegekhez eljutni, ezáltal biztosítani azt a bevételi forrást, amely megteremti a lehetőséget a nyugodt alkotómunkának. Csak ebben az esetben látok arra reális esélyt, hogy tőke áramoljon az irodalomba.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.