hirdetés

Mikołaj Łoziński: Reisefieber

Az Európa Kiadó ajánlata

2007. április 10.
Mikołaj Łoziński
Reisefieber
(Reisefieber)
MODERN KÖNYVTÁR
Európa Kiadó, 2007.
Fordította: Keresztes Gáspár
212 oldal, 1.800 Ft
hirdetés

A fiatal lengyel író nagy sikert aratott első könyvével, melynek középpontjában egy anya-fiú kapcsolat és a gyász mechanizmusa áll. A főhős, a harmincnyolc éves sikertelen író, Daniel Reis évek óta nem látott édesanyja halála miatt utazik New Yorkból Párizsba, és mivel elmerül az eltemetett emlékek birodalmában, és egyre több választ talál saját problémáira, és arra a kérdésre, hogy miért is romlott meg édesanyjával a viszonya.

 
A könyv lapjairól két olyan ember történetét ismerheti meg az olvasó, akik már sosem találhatnak egymásra. Danielnek meg kell tanulnia együtt élnie a kimondatlan szavakkal – tudattalanjába tett utazása azonban nem hiábavaló, azzal a feltett szándékkal utazik vissza New Yorkba, hogy rendezze kapcsolatát a barátnőjével.
 
Mikołaj Łoziński 1980-ban született Varsóban. Az írás mellett fényképezéssel is foglalkozik. Íróként 13 évesen debütált, tulajdonképpen véletlenül. A családja beszélte rá, hogy küldje el házidolgozatát a legnagyobb lengyel napilapnak, aGazeta Wyborcza-nak. A cikkét utána átvette a Rzeczpospolita és a Polityka c. hetilap is.
 
Elbeszéléseit később több irodalmi folyóirat közölte, képsorozatai pedig a Rzeczpospolita hasábjain jelentek meg.
 
Képeiből kiállítást rendeztek a varsói Buffo és a párizsi IKAR galériában. Fotósként részesült abban a szerencsében, hogy személyesen fényképezhette Henri Cartier-Bressont.
 
Varsói középiskolai tanulmányai után Franciaországba utazott, és a Sorbonne-on végzett szociológia szakon.
 
Dolgozott szobafestőként, tolmácsként valamint egy vak pszichoterapeuta asszisztenseként, akivel később barátságot is kötöttek.
 
A Reisefieber című regénye — amelyen három évet dolgozott Lengyelországban és Franciaországban — az első kötete. A magyaron kívül már lefordították németre, szlovénre és horvátra. Ez az első, de reményei szerint nem az utolsó könyve.
 
 
Részlet a regényből:
 
Még mindig esett, és Astrid még mindig ott állt a könyvespolc mellett. Gondolta, még leporolja a könyveket, aztán megissza az utolsó kávéját, és elszívja az utolsó cigarettáját. Hát nem vicces, hogy egy olyan kicsi valami, mint a por, képes életben tartani az embert? futott át az agyán. A huszonnégy kötetes svéd enciklopédiánál kezdte. Egyenként kézbe vette az elegáns, barna bőrbe kötött darabokat. Már régen is gyakrabban törölgette, mintsem olvasta őket. A tizennyolcadik kötetnél megcsörrent a telefon. Négy csörgés után bekapcsolt az üzenetrögzítő, de valaki a távolban, vagy lehet, hogy pont a közelben, letette a kagylót. „Ki volt az? Talán téves kapcsolás?” Astrid elmosolyodott a gondolatra, hogy az utolsó személy, akivel beszélgethetett volna, olyasvalaki volt, aki mellétárcsázott.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.