Mikszáth és a nagyváros
Tudták, hogy Mikszáth Budapest írója volt, vagy hogy A fekete város detektívregényként is értelmezhető? A Petőfi Irodalmi Múzeum új, Mikszáth Kálmán életművét feldolgozó kiállításán ezek mellett sok más kevésbé ismert részletet is megtudhatunk a nagyszerű íróról. Császtvay Tündével, a tárlat főszervezőjével Szentpály Miklós beszélgetett.
- 2010. október 26.
Mixadt János anyakönyvi kivonata, képeslapok, levelek egy hosszú kör alakú vitrinben. Szemben vele a múzeumoktól szokatlan kompozíció: egy lovagi sisak és egy díszes századfordulós óra együttese. A tér közepén egy hatalmas távcső egyik vége Mikszáth Kálmán berendezett dolgozószobája felé vezeti a tekintetet - a sarokban egy sakk-készlet -, másik vége a 17-18. századforduló tárgyai felé. Mintha nem is múzeumban, színházban ülnénk, felcsigázva várjuk a színészeket.
Káprázatos kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Mikszáth fekete városai címmel. A kiállítás Mikszáth halálának 100. évfordulója alkalmából szervezett Mikszáth-év egyik utolsó rendezvénye. A kiállítás egyetlen regény A fekete város köré szerveződik, vagyis a városiasodás és a polgárosodás és Mikszáth Kálmán kapcsolatait tárja fel. A főszervezővel Császtvay Tündével beszélgettünk.
Mióta készül a kiállításra? Rögtön A fekete városra gondolt?
Az év eleje óta készülünk a tárlatra. Mindenképp Mikszáth egy kései regényét szerettem volna bemutatni, hiszen ezt a Mikszáthot nem nagyon ismerjük. A fekete város az iskolai oktatásban ritkán kerül elő a Szent Péter esernyője vagy a Tót atyafiak mellett. Mikszáth az az író, akiről a legtöbben azt tudják, hogy főként a dzsentri és a polgár összeütközése foglalkoztatta. Ilyen kiállítást nem szerettem volna.
Másfelől egy háromfős csapatban éppen a Mikszáth kritikai kiadáson dolgozunk, aminek összeállítása már az ötvenes évek óta zajlik, meg-megakadva. Most értünk el a legutolsó, talán legizgalmasabb korszakához, főleg utolsó éveinek publicisztikai írásai kerülnek sorra. A gyűjtés nagy részében sajtóanyagokkal foglalkozom. Ezt igazán nagy kedvvel teszem, hiszen én szeretek kifejezetten az átmeneti műfajokkal és a határterületekkel foglalkozni.
Módosulhat valamit a Mikszáth Kálmánról kialakult kép a kritikai kiadás megjelenése után?
Persze, mára jelentősen megváltozott Mikszáth megítélése. Olyan modern dolgokat csinált meg, amiket mások akkoriban nem. Írásaiban minden elcsúszik, nincsen egy nagy általános igazság számára, hanem sok igazság van. Ha egy kicsit távolabbról nézem, minden torzul valamennyire. Váltogatja az elbeszélői időt, kiúszik a múltból a jelenbe és fordítva, átnéz, kiszól belőle. Keveri a műfajokat: a publicisztikájában mindenfélét megpróbál, amiket szépíróként szoktak és nem a mindennapi élethez köthető műfaj sajátja. Nemegyszer az elbeszélői pozíciót is váltogatja. A mi korunkat talán ez az oldala érdekli leginkább, számunkra igazán az érdekes, hogy sok olvasatot adjunk egy műnek.
Milyen olvasatai lehetségesek A fekete városnak?
Például detektívregénynek is értelmezhetjük. Ki a gyilkos, van-e gyilkos? Ki a bűnös? Mennyiben bűnös? Van-e felelősség? A hatalomnak van-e felelőssége? Mi az a biztos pont a regény történetében, ahonnan elrugaszkodunk? Valószínűleg az egyetlen biztos pont az ember saját lelke vagy az intim szférája - sugallja Mikszáth.
Mi volt a kiállítás alapkoncepciója?
Két részre osztottuk a kiállítást. Az egyik teremben a fikciós regényteret mutatjuk be. A másik teremben a megírás idejét látjuk és a Mikszáth korában zajló napi politikai harcokat mutatjuk be, azt az időszakot, mikor harminc év után a Szabadelvű Párt elvesztette a választást. Napi politikai harcok zajlottak, különböző koalíciók köttetek, naponta változott a politika.
Az ebben a teremben megjelenő korszak olyan kérdéseket tesz fel, ami a mi korunkat is foglalkoztatja. A kérdésfeltevésen van a hangsúly, nem arról van szó, hogy a két kor egymásnak megfelel. Számos kapcsolódási pont lehetséges közöttük, de nem lenyomatai, hanem inkább értelmezői lehetnek egymásnak. Azt nem tudom hány fekete város van, ez azon múlik, ki melyik korban milyen kérdéseket tesz fel magának s milyen válaszokat talál. Kettő azonban biztosan van. Itt ez a kettő megjelenik.
Változhat valamit a Mikszáth Kálmánról kialakult kép a kiállítás révén?
Mikszáth a nagyváros írója, anti-írója. Utálja, de sokat ír róla. Budapestről, az emberekről, a városi életről, a modernizációról, az óhatatlan változásokról. Viszont mégsem Budapest írójaként ismert: bárkit kérdeznénk, nem erre gondolna először vele kapcsolatban. Ez az új szempont saját kutatási szempontjaimnak is megfelel, s a százéves évfordulóhoz is illik.
Mi hiányzik még a Mikszáth kritikai kiadásból? Összeállhat Mikszáth teljes életműve?
Három elbeszélő kötet van még hátra a kései időszakból. A publicisztikai kötetekből viszont már 1900-nál járunk. Így majdnem teljes lesz a Mikszáth életmű. Majdnem, hisz tegnap-tegnapelőtt is - vagyis a kiállításra készülve is találtam új szövegeket, változatokat. Mikszáth sokszor használ visszatérő - divatos néven vendégszövegeket. Nem a gépében őrizte ezeket, nem tudott a CTRL-C-vel variálni, de valahogy minden helyzetre van egy-egy megfelelő szakasza.
Káprázatos kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Mikszáth fekete városai címmel. A kiállítás Mikszáth halálának 100. évfordulója alkalmából szervezett Mikszáth-év egyik utolsó rendezvénye. A kiállítás egyetlen regény A fekete város köré szerveződik, vagyis a városiasodás és a polgárosodás és Mikszáth Kálmán kapcsolatait tárja fel. A főszervezővel Császtvay Tündével beszélgettünk.
Mióta készül a kiállításra? Rögtön A fekete városra gondolt?
Az év eleje óta készülünk a tárlatra. Mindenképp Mikszáth egy kései regényét szerettem volna bemutatni, hiszen ezt a Mikszáthot nem nagyon ismerjük. A fekete város az iskolai oktatásban ritkán kerül elő a Szent Péter esernyője vagy a Tót atyafiak mellett. Mikszáth az az író, akiről a legtöbben azt tudják, hogy főként a dzsentri és a polgár összeütközése foglalkoztatta. Ilyen kiállítást nem szerettem volna.
Másfelől egy háromfős csapatban éppen a Mikszáth kritikai kiadáson dolgozunk, aminek összeállítása már az ötvenes évek óta zajlik, meg-megakadva. Most értünk el a legutolsó, talán legizgalmasabb korszakához, főleg utolsó éveinek publicisztikai írásai kerülnek sorra. A gyűjtés nagy részében sajtóanyagokkal foglalkozom. Ezt igazán nagy kedvvel teszem, hiszen én szeretek kifejezetten az átmeneti műfajokkal és a határterületekkel foglalkozni.
Módosulhat valamit a Mikszáth Kálmánról kialakult kép a kritikai kiadás megjelenése után?
Persze, mára jelentősen megváltozott Mikszáth megítélése. Olyan modern dolgokat csinált meg, amiket mások akkoriban nem. Írásaiban minden elcsúszik, nincsen egy nagy általános igazság számára, hanem sok igazság van. Ha egy kicsit távolabbról nézem, minden torzul valamennyire. Váltogatja az elbeszélői időt, kiúszik a múltból a jelenbe és fordítva, átnéz, kiszól belőle. Keveri a műfajokat: a publicisztikájában mindenfélét megpróbál, amiket szépíróként szoktak és nem a mindennapi élethez köthető műfaj sajátja. Nemegyszer az elbeszélői pozíciót is váltogatja. A mi korunkat talán ez az oldala érdekli leginkább, számunkra igazán az érdekes, hogy sok olvasatot adjunk egy műnek.
Milyen olvasatai lehetségesek A fekete városnak?
Például detektívregénynek is értelmezhetjük. Ki a gyilkos, van-e gyilkos? Ki a bűnös? Mennyiben bűnös? Van-e felelősség? A hatalomnak van-e felelőssége? Mi az a biztos pont a regény történetében, ahonnan elrugaszkodunk? Valószínűleg az egyetlen biztos pont az ember saját lelke vagy az intim szférája - sugallja Mikszáth.
Mi volt a kiállítás alapkoncepciója?
Két részre osztottuk a kiállítást. Az egyik teremben a fikciós regényteret mutatjuk be. A másik teremben a megírás idejét látjuk és a Mikszáth korában zajló napi politikai harcokat mutatjuk be, azt az időszakot, mikor harminc év után a Szabadelvű Párt elvesztette a választást. Napi politikai harcok zajlottak, különböző koalíciók köttetek, naponta változott a politika.
Az ebben a teremben megjelenő korszak olyan kérdéseket tesz fel, ami a mi korunkat is foglalkoztatja. A kérdésfeltevésen van a hangsúly, nem arról van szó, hogy a két kor egymásnak megfelel. Számos kapcsolódási pont lehetséges közöttük, de nem lenyomatai, hanem inkább értelmezői lehetnek egymásnak. Azt nem tudom hány fekete város van, ez azon múlik, ki melyik korban milyen kérdéseket tesz fel magának s milyen válaszokat talál. Kettő azonban biztosan van. Itt ez a kettő megjelenik.
Változhat valamit a Mikszáth Kálmánról kialakult kép a kiállítás révén?
Mikszáth a nagyváros írója, anti-írója. Utálja, de sokat ír róla. Budapestről, az emberekről, a városi életről, a modernizációról, az óhatatlan változásokról. Viszont mégsem Budapest írójaként ismert: bárkit kérdeznénk, nem erre gondolna először vele kapcsolatban. Ez az új szempont saját kutatási szempontjaimnak is megfelel, s a százéves évfordulóhoz is illik.
Mi hiányzik még a Mikszáth kritikai kiadásból? Összeállhat Mikszáth teljes életműve?
Három elbeszélő kötet van még hátra a kései időszakból. A publicisztikai kötetekből viszont már 1900-nál járunk. Így majdnem teljes lesz a Mikszáth életmű. Majdnem, hisz tegnap-tegnapelőtt is - vagyis a kiállításra készülve is találtam új szövegeket, változatokat. Mikszáth sokszor használ visszatérő - divatos néven vendégszövegeket. Nem a gépében őrizte ezeket, nem tudott a CTRL-C-vel variálni, de valahogy minden helyzetre van egy-egy megfelelő szakasza.
Hozzászólás