hirdetés

Milyen a mai Vackor?

2012. április 13.

A hétvégén rendezi meg első gyermekirodalmi fesztiválját a Szépírók Társasága. A Petőfi Irodalmi Múzeumban sorra kerülő esemény gazdái Both Gabi és Tamás Zsuzsa. Tamás Zsuzsával beszélgettünk.

hirdetés

A Szépírók idei fesztiváljának fókuszában a gyerekirodalom áll; a mesétől az ifjúsági irodalomig húzható meg hagyományosan a téma íve; a Vackortól a „csíkos könyvekig”, de mennyiben változott az elmúlt időszakban a gyerekirodalom jellege? A szerepe mintha egyre hangsúlyosabb lenne.

Tamás Zsuzsa: Igen, gyerekirodalmunk felnövőben van, ahogyan a fesztivál alcímében utaltunk is rá. Megváltozott jellegét nehéz lenne röviden bemutatnom, nem akarok olyan szellemességekkel előállni, hogy az ifjúsági irodalom köszöni, remekül érzi magát vércsíkos könyvekben is – teltházas szimpózium témája lehetne ez (volt is); és az is csak egy (bár üdvözlendő) aspektus a sok közül, hogy egy mai Vackor már biztosan találna az osztálytársai között olyan gyereket, akinek elváltak a szülei, aki a nagymama halálán szomorkodik, vagy aki egy kicsit féltékeny a testvérére… Igaz, mindezt most a gyerekirodalom egészéről állítom, a magyar talán egy kicsit még kevésbé merész, mint a külföldi, de hogy igazam van-e, kiderül a hétvégén, hiszen a regényektől a meséig mint a segítségnyújtás egy formájáig számos beszélgetés kísérli meg feltérképezni gyerekirodalmunk jelenét.

Mennyire cél a gyerekirodalom nagykorúsítása, azaz a kortárs irodalomban lehetséges domesztikálása?

TZS:Cél vagy sem, szerintem éppen ez történik mostanság: a gyerekirodalomról szóló rendezvények is ezt bizonyítják. Ha kijelöljük Szijj Ferenc Szuromberek királyfijának megjelenését egyfajta korszakhatárnak (2001), akkor is bő egy évtizedről beszélünk: ez alatt az idő alatt a gyerekirodalommal foglalkozó kritika talán még nem jutott el ereje teljéig, de ahhoz például már elég volt, hogy kialakuljon egyfajta kánon (ez éppenséggel nem is szerencsés a kritikára nézvést, hamar gátat szab a fejlődésének). Kritikus gondolkodásról – úgy értem, önkritikáról – azonban már beszélhetünk: elkezdtük hiányolni a kritikát, elkezdtük hiányolni az intézményes kereteket, el tudunk képzelni új, másként szerveződő (például az olvasók, a gyerekek felől érkező) díjakat, elismeréseket, el akarunk jutni iskolákba, át akarjuk alakítani, fel akarjuk frissíteni az olvasmányok elavult listáját… Ha ezek a tervek szép lassan megvalósulnak, a gyerekirodalom valóban nagykorúsodik, bár lehet, hogy erre további évtizedek munkájára lesz szükség.

Lesznek-e összehasonlító, a külföldi irodalom kontextusába helyező beszélgetések?

TZS: Lesz olyan beszélgetés, amelyik kitekint külföldre is (direktben a Nem mese az? című, Babarczy Eszter moderálásával és Bán Zsófia, Németh Gábor és Németh Zoltán részvételével; s nyilván elkerülhetetlen az összehasonlítás például a gyerekregényekről szóló beszélgetés során is), ám nem volt, nem is lehetett célunk a fesztivál keretein belül ilyen nagyszabású összevetés, már csak azért sem, mert ez a barátságos seregszemle elsősorban a Szépírók Társaságának tagságát vonultatja fel, vagyis magyar szerzőket.

A konferencia milyen perspektívákból közelít a kortárs gyerekirodalomhoz? Milyen szempontok alapján állítottátok össze a programot?

TZS: A rendezvény vállaltan: fesztivál, s mint ilyen, elsősorban a szórakoztatást tűzte ki célul, s nem kíván egy konferencia tudományos igényével közelíteni a témához. Utóbbi esetben aligha lenne létjogosultsága mondjuk annak a kérdésnek, hogyan mesél fiainak az ÉS versrovatának vezetője, s nem lehetne szervező elv, hogy szülők s gyermekeik vagy házaspárok valljanak mesefogyasztási szokásaikról, viszont biztosan lenne műfordító-kerekasztal, gyermek- és ifjúsági színházi beszélgetés, vagy szó esne a gyerekirodalom és az internet viszonyáról (blogok, kritikai portálok, műhelyek és webshopok)… Mondom mindezt talán magyarázatképpen is, hiszen szívünk szerint mindezen programok meg is valósultak volna, ha nem tartunk szem előtt bizonyos ésszerű határokat, amelyeket a fesztiváljelleg vagy az anyagiak kérdése eleve meghúztak. Azt reméljük egyébként, hogy jól láthatóan lesz a két napnak egy íve, hogy bizonyos megkerülhetetlen témáktól (mint a gyerekvers vagy ifjúsági regény) eljutunk határterületekre is. Mindezt persze úgy, hogy jó arányban váltakozzanak a komolyabb s könnyedebb beszélgetések.

A vizualitás ezeknek a könyveknek az írott szöveggel szinte egyenértékű rétege. Ez kap-e külön hangsúlyt a beszélgetéssorozatban?

A beszélgetésekben a fentiekből következően nem, de tény, hogy mind a Szépírók, mind a tagságon kívüli szerzők sokat, rengeteget köszönhetnek illusztrátoraiknak. Szerettük volna hálánkat legalább azzal a gesztussal kifejezni, hogy kiállítási teret biztosítunk a művészek számra: Holló Anna szervezésében az Illusztrátor Pajtások kiállítása egész hétvégén látható lesz a Petőfi Irodalmi Múzeum Bártfay termében. Ugyanitt mindkét nap a gyerekeket is szeretettel látjuk: az Illusztrátor Pajtások művészei – Holló Anna, Kun Fruzsina, Endrődi Kata – illusztrációs játékokkal várják őket. Nem titok, hogy a kiállított képek mágneses paravánon lesznek rögzítve: ezzel a gesztussal is szeretnénk közelebb hozni az igényes illusztrációk világát a gyerekekhez, ugyanis egy üres paraván is áll majd a sorban, amely – reményeink szerint – a fesztivál végére megtelik az ő munkáikkal.

A program: 14-én és 15-én.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.