Műút 2009012

A Miskolcon megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat idei második számának borítóján és belívein Seres László művei láthatók — a „világjárt” művésszel Máger Ágnes készített interjút.

A szépirodalmi rovatot Ayhan Gökhan versei indítják, melyet egy kisebb összeállítás követ: a Sárvári Diákíró- és Diákköltő-találkozó után együtt maradt csoportosulás, a Körhinta Kör fiatal költőinek (Gucsa Magdolna, Kemény Lili, Donáti Flóra Lili, Wéber Anikó, Fehér Renátó, Hecker Héla, Bródy Anna Barbara, Kis Orsolya, Zilahi Anna, Lázár Bence András) verseit közöljük egy „régi sárvári”, Kun Árpád bevezetőjével — e bevezetőt lentebb is olvashatják. Verseket olvahatunk még Szilvay Mátétól, Marno Jánostól, Gerevich Andrástól; e. e. cummings néhány versét Horváth Viktor ültette át magyarra (ajánlónk címét is ezek egyikéből vettük, s e versek is olvashatók lentebb). Bán Zsófia Frau Röntgen kezéről közöl novellát, Csaplár Vilmos pedig a Könyvfesztiválra megjelenő Hitler lánya című regényéből újabb részletet. A szépirodalmi rovatot Tolnai Ottó hosszúverse zárja.
A művészeti rovatban a fentebb említett interjún túl Csizmadia Alexa ír a Miskolci Galériában megrendezett Tandem című kiállításról; illetve Krámer Györggyel, a Miskolci Nemzeti Színház frissen alalkult önálló tánckarának vezetőjével Méhes László beszélget.
A kritika-rovatban három írás szól Krasznahorkai László legutóbbi kötetéről (Keresztesi Józsefé, Bazsányi Sándoré és Antal Balázsé). Ezt követi Dunajcsik Mátyás esszéje az általa fordított, utolsó Robbe-Grillet-regényről, melyből rövid részlet is olvasható ezt követően, s mely regényt, illetve a fordítást Kovács Ilona méltatja. Bényei Tamás Anne Enright regényét recenzeálja, Mikola Gyöngyi Bán Zsófia Próbacsomagolásáról ír, Láng Zsolt pedig Spiró György drámáinak (újra)kiadásáról; a legutóbbi Tar Sándor-novellagyűjteményt Krusovszky Dénes veszi górcső alá. Végel László esszéjének második részét közöljük (az első előző számunkban volt olvasható); ezt követi Elek Tibor Gion Nándorról írott, megjelenés előtt álló tanulmánykötetének részlete.
A Kikötői hírek rovatban Klopfer Ágnes, Márkus Krisztina, Paksy Tünde, Lukácsi Margit, Gilbert Edit és Kutasy Mercédesz tudósít a hat világnyelv elmúlt hónapokbeli irodalmi-kulturális eseményeiről.
A képregényrovatban ezúttal a B.–A.–Z. Megyei Rendőrfőkapitánysággal közös projektben egy képregényes naptár szerepel Nehéz út címmel, melynek elsődleges célja az uzsoratevékenység és az azzal kapcsolatos erőszak megelőzése.

Műút — irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
2009012 (2009/2)
106 oldal, 490 Ft
ISSN 1789-1965
Főszerkesztő: Zemlényi Attila
Szerkesztők: Jenei László, k.kabai lóránt, Kishonthy Zsolt
Szerkesztőség: 3525 Miskolc, Hunyadi u. 12. (Petró-ház)
E-mail: muut@muut.hu
Honlap
A szerkesztők naplója

e. e. cummings

the boys i mean are not refined


egyik sem túl csiszolt alak
a nőik bunkók és vadak
azonban erre basznak ők
hússzor döntik őket hanyatt

fogasnak nézik a cicit
s hogy ráfirkálni is szabad
a kultúrára mind szarik
egyik sem túl csiszolt alak

és bunkók és vadak a nők
analfabéta mindegyik
vihog s feldugja ha mulat
a vastag dinamitrudat

egyik sem túl csiszolt alak
nem csevegnek szépen simán
a művészetre finganak
úgy ölnek ahogy más pisál

teszik mi eszükbe akad
ami gatyájukban mered
egyik sem túl csiszolt alak
táncuk alatt a föld remeg



it may not always be so; and i say


azért mondom csak ezt: ha nem maradna
így; ha nem marad, s az ajkad, amit
szerettem, máshoz ér, és ujjaid
drága kapcsa a szívét megragadja;
ha oly csendben, mit ismerek, hajadba
más arc merül; vagy kínok s szavaik
állnak a lélek előtt, és szorít
végtelenszer és védtelen kimondva;

mondom, ha így kellene lennie,
akkor, szívem, csak egy szót küldj nekem:
hogy hozzámenjek, megfogjam kezét,
minden örömem magához vegye,
és majd egy madár dalával üzen
a szörnyű messzi, elveszett vidék



may i feel said he


szól a fiú kibírod
szól a leány sikítok
fiú csak egyszer
leány miért ne tetszel
fiú megfoghatom
leány de nem nagyon
fiú de sokszor
leány de akkor
fiú hát nyomhatom
leány de nem nagyon
fiú de mi a nagy
leány ahol most pölö vagy
fiú maradhatok ha már
leány talán
fiú lehetne még
leány a csókodért
fiú nem baj ha mozgatom
leány szerelem ez vajon
fiú ha jó neked
leány de hogy mered
fiú ilyen az élet
leány de feleséged
fiú jóóó
leány óóó
fiú király
leány most meg ne állj
fiú már nem bírom
leány fffinom
fiú eeelmegyek
leány  már lehet
fiú istenem
leány elveszel



All in green went my love riding


Talpig zöldben szállt vágtatva szerelmem
hatalmas aranyszín lovon
szökött ezüstszín hajnalon.

négy vékony kopója alant vígan
suhant a boldog vad felé.

Gyorsabban járt mint a tarka álmok
az édes, fürge őz
a drága rőtszín őz.

Kürtöt fújt s szállt vágtatva szerelmem
visszhangként illanón
szökött ezüstszín hajnalon.

négy vékony kopója alant vígan
a sík mezőkön át erdők felé.

Lágyabban mint a hajlékony álom a legpuhább
inalt a sima karcsú őz
vágtat suhan az őz.

Négy száguld nyomán aranyló völgyön át
éhes nyilak zúgtak felé.

íjjal kézben szállt vágtatva szerelmem
repült hegycsúcsokon
szökött ezüstszín hajnalon.

négy vékony kopója alant vígan
rohant kopár ormok felé.

Halványabb immár mint a rettentő halál
a könnyű fényes őz
a hosszú nyurga őz

Négy nagy szarvas zöld hegy hátán
és dalolt az áldott vadász a hegy felé

Talpig zöldben szállt vágtatva szerelmem
hatalmas aranyszín lovon
szökött ezüstszín hajnalon.

négy vékony kopója alant vígan
és a szívem holtan esett elé.



!blac


!feket
e
szem
be

(feh-é)

r ég
?f
ák amel
yekr

ől hulla

lott

,
le
vél

é:;ka

v
arog f
or
o

.g



when god decided to invent


isten úgy döntött hogy teremt
egy nagy lélegzetet
vett mint egy üvegházi kert
és elkezdődhetett

az ember úgy döntött magát
kivégzi vette a
legyent s voltján préselte át
hogy mi van az oka

(Horváth Viktor fordításai)

Körhinta

Kun Árpád bevezetője a Sárvári Diákíró- és Diákköltő-találkozó után együtt maradt csoportosulás, a Körhinta Kör fiatal költőinek (Gucsa Magdolna, Kemény Lili, Donáti Flóra Lili, Wéber Anikó, Fehér Renátó, Hecker Héla, Bródy Anna Barbara, Kis Orsolya, Zilahi Anna, Lázár Bence András) verseihez.

Személyes érintettségemmel kell kezdenem.
Tényleges családomon túl, amely érzelmileg és szellemileg nem passzolt hűtlen és menekülő magányomhoz, Sárváron találtam magamnak családot — irodalmit. Vér szerinti testvérem, Robi mellett irodalmi testvérem lett István és István, Tibor és Tibor, aztán Kriszta — anyu mellett versértő anyám, Kati és apám mellett szívemhez közelálló mulattatóm, Márió.
Most pedig itt vannak Anikó, Orsolya, Anna, Lili, Renátó, Héla, Anna vagy Barbara, Bence vagy András. Hogy egymásnak mit jelentenek — ők tudják. Nekem Körhintaként azt jelentik, hogy ez a Sárvár igencsak jól ki lett találva annak idején, ha harminc év után, amikor Vajda Jánosnál márcsak nehéz könnycseppek hullanak halkan, még mindig jönnek újak, akik ott irodalmi otthonra lelnek.
Először látott költők — egy vagy két verssel. Csak az arcélek rajzolódnak ki, mint a norvég koronán VII. Harald — de azok pontosan kirajzolódnak. Kamaszosak? Nem éppen. Inkább kortalanok. A késő kamaszkor rendhagyó pillanatában látjuk őket, amikor az ember se nem kamasz, se nem felnőtt, szinte senki, és mindenki lehetne. Mintha nem is lenne kora, annyira kívül tud állni saját életén. Ilyenkor bárki ráhibázhat valami fontosra, kimondhat valamit élete lényegéről. Ez a koraérettség pillanata.
És tényleg. Néha hideglelősen tisztán látnak ezek a versek. Az olvasó gyanakszik. Nem sok egy kicsit ennyi Rimbaud egy csokorban?! Máskor meg arra gyanakszik, hogy a vers nem ezt és így akarta mondani, csak a stiláris gyakorlatlanság apró bakijától kapott némi gellert a mondanivaló.
Mégis úgy van jól, ami és ahogy végül ki lett mondva.
Bienvenus, velkomne és Isten hozta őket a papíron!