hirdetés

Hogy olvassunk Proustot?

2017. május 23.

Az eltűnt idő nyomában első kötetének újrafordítása a Könyvhétre jelenik meg. Miért olvasunk Proustot? Miért szeretjük? Vagy miért nem? Erről a kérdésről, illetve a fordításának nehézségeiről beszélt Jancsó Júlia, Proust fordítója és Karafiáth Judit irodalomtörténész. – Ott jártunk.

hirdetés

A helyszín a Francia Intézet médiatára. Az ember nehezen unja meg ezt a helyet, a régi épületek közé bepasszintott modern épületet, el a békeszigete hangulatú kávéterasz mellett, be az ajtón, a Café Dumas illatán keresztül, fel a legfölső szintre, a hatalmas ablakos médiatárba. A Dunára nézek, akárhogyan is ülök le, délutáni narancsfények és cammogó hajók a háttérben. Kezdetnek Debussy szól, hiszen ha Proust, akkor Debussy. A közönség is elegáns, olyan franciásan. Aki közel kerül ehhez a kultúrához, lehengerlően stílusossá válik, gondolom, mint valami úri ragály, még ha fura elmélet is, valahogy mindig beigazolódni látszik.

Karafiáth Judit, irodalmontörténész elmondta, hogy a prousti szövegek olvasásához más jellegű olvasási technika szükséges. Nem az a könyv, amelyet a strandon vagy a villamoson fogunk olvasni. Az eltűnt idő nyomábanhoz nyugalom szükséges, bekuckózva, téli estékre javasolható. Proust nagyon érzékeny megfigyelő, és ez hol máshol tükröződne jobban, mint a szövegeiben. Jancsó Júlia, fordító fogalmazott úgy, hogy Proust kritikus szemlélő, de soha nem ítélkezik. A karakterábrázolást is nagyon óvatosan kezeli, megpróbálja úgy láttatni a szereplőit, ahogy vannak, legfeljebb egy nagyon kicsi iróniával. Karafiáth Judit hozzátette, hogy Proust a karakterábrázoláskor figyelembe veszi azt, hogy egy személy nem írható le minden oldalról, mert pillanatnyilag egy adott szemlélő csak egy bizonyos szerepben vagy szituációban ismerhet meg valakit, és ebből nem lehet általánosan igaz következtetéseket levonni. Ezenfelül az ember az időben is változik, így hát a személy megragadása tényleg csak egy pillanatnyi, sok tényezőtől függő cél lesz. Proust nem csak a karakterek esetében ilyen pontos és körültekintő. Édesapja révén járatos volt a betegség- és járványtörténetben, illetve nagyon részletes botanikai leírásokat alkalmaz a szövegeiben. Olyannyira, mesélte a fordító, Jancsó Júlia, hogy egyszer valaki a fordítás folyamatában lévő szövegre pillantva megdöbbenten kérdezte: "Te valamilyen botanikai könyvet fordítasz?" Nem, felelte, ez egy regény.

Jancsó Júlia a fordítás folyamatáról beszélt még, illetve annak különösebb buktatóiról. Korábban már lefordította az utolsó kötetet, így most a történet végének ismeretében tudott hozzálátni az első kötethez. Újrafordításról van szó, az első fordítást Gyergyai Albert végezte. Jancsó Júlia elárulta, hogy a munkája során nem használta Gyergyai szövegét, csupán a kontrollhoz vette elő, majd meglepetten állapította meg, hogy szinte két teljesen különböző szöveg született. Persze függ a keletkezett fordítás a fordító személyiségétől is, illetve attól, hogy egy más korban más felfogással és háttértudással áll neki valaki a szövegnek.

Proust egyébként szubjektív élmény, aki eredetiben olvassa, annak mind megvan a maga Proustja, avat be bennünket Jancsó Júlia. Sajnos én ennek a pontos visszaadását nem tudom ígérni a magyar változatban, hiszen nekem is megvan a magam Proustja, én azt fordítom.

Szó esett még a cím kérdéséről, a fordító elmondta, hogy Az eltűnt idő nyomában cím kutlikussá vált a magyar olvasástörténetben, így nem tartotta szükségesnek, hogy új magyar címet adjon a Proust-köteteknek, holott nem ez az Á la recherche du temps perdu francia cím legpontosabb illetve legkielégítőbb fordítása. Nem kis feladatot vállal az, aki Proust fordításába kezd; Jancsó Júlia itt a legszélsőségesebb példát, említi: Proust egyik leghosszabb mondata hatoldalas, és a legrosszabb, amikor a fordító a felénél ismeri fel, hogy az egész szimmetrikus szerkezetű tagokból építkezik, olyankor lehet újból nekirugaszkodni. Proust tényleg egy külön világ. Talán meg is kell érni hozzá, talán meg kell tanulni, hogy is olvassunk Proustot. Ha ez sikerül, onnantól kezdve kész, elvesztünk az időben, botanikában és a hatoldalas szimmetrikus mondatokban.

Várszegi Eszter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.