hirdetés

Mindenre nyitottan

Nyitott versest, Inda Galéria, 2007. február 8.

2007. február 12.
Az est létrejöttéért külön köszönet és taps illette az Inda Galéria vezetőjét, és a Szépírók Társaságát, hogy támogatásuknak köszönhetően minden hónap első csütörtökjén lesz Nyitott Versest, március 8-án Nádasdy Ádám, április 12-én pedig Petőcz András lesznek a vendégek.
hirdetés

          A Király utca Deák térhez közelebbi vége felé sétálva – magam mögött hagyva a Sex shopokat és bárokat – úgy elbambulok a bútorszalonok és galériák kirakatai előtt, hogy vissza kell lépjek a 34-es kapualjhoz, ahol a második emeleten található Inda Galéria ad otthont a február 8-án újrainduló Nyitott versestnek.
          Felérve, a galéria tulajdonosa után jó házigazdához méltóan Gyukics Gábor is köszönti az érkezőket. A fél órával későbbi kezdés miatt van idő szétnézni a termekben, ahol épp Surman Viktor, Kondor Attila és Czene Márta festményeiből szervezett kiállítás látható, igazán jó környezetet varázsolnak egy irodalmi rendezvényhez is, sok képet szívesen haza is vittem volna magammal. Barabás Lőrinc trombitajátéka is kiváló ötlet volt a szervezőktől, a jazzes dallamok jó aláfestők most is, és a versek alatt is.
          Lassan helyet foglalnak a folyamatosan érkező kíváncsiskodók, egészen betöltik a termet, őszintén bevallom, kicsit csodálkozva számolok össze majd’ 40 embert. Gyukics Gábor kis versest-történelemmel vezeti fel az estet, mesél arról, hogy az USA-ban már az ’50-60-as évektől rendeznek ehhez hasonló programokat, ő New Yorkban találkozott először a műfajjal, ahol mára már naponta 15-20 nyitott estét is szerveznek. A koreográfia mindenhol megegyezik, először egy költő – avagy magát költőnek tartó - olvas fel, majd bárki, nemtől, fajtól, vallási vagy épp nemzeti hovatartozástól függetlenül előadhatja a verseit. Külön kiemeli, hogy nem összekeverendő a versest a slam műfajával, ami egyben verseny is. Hallunk a rendezvénysorozat 2000-es indulásáról, a féléves kihagyás okairól, és arról is, hogy bár most ő a házigazda, ezentúl minden hónapban lesz Nyitott versest, hol Varga Virág, hol Dukay Nagy Ádám vezetésével.
          Térey János negyed órás blokkja következik, külön érdekesség, hogy olyan verseket is hallhatunk, melyeket húszévesen írt, kötetben is megjelentek, de most átdolgozta őket. Szophoklész idézet után hasonló hangulatú verseket olvas: Exodos, Nincs Rózsás Labyrinth, Interjú Antheával. „Nem volt ez rossz” - jegyzi meg Gyukics is. S valóban, bár már nem először vendégeskedik itt, és talán páran már olvasták a most elhangzott verseket is egy irodalmi hetilapban, mindenki feszülten figyel és elismerően tapsol. Mivel Téreynek mennie kell (a 15 perces „szett után”) az est vezetője is előad párat saját verseiből, majd mikor visszakerül hozzá a körbeadott papírlap, kisebb vita alakul ki annak egyértelműsége kapcsán. A lapon három ember ixelt az „Olvas?” kérdés alatti NEM oszlopban, mi, többiek büszkén behúztuk, hogy bizony mi szoktunk olvasni - de ez nem azt jelenti, hogy FELolvasni is szeretnénk. Ettől függetlenül marad jelentkező bőven, elsőként egy igen feltűnő hölgy pattan ki, aki három percet kap, hogy ízelítőt adjon a verseiből. Gabar Vivien határozottan adja elő saját szerzeményeit, bár kicsit izgul a magát költőnek, festőnek, írónak aposztrofáló, 2 kötettel büszkélkedő feketébe öltözött lány. ”Folyton felolvasok mindenkinek, mindenhol, de ennyi embernek egyszerre még soha” - mentegetőzik.
          Ha nem vettem volna észre magamtól, akkor már korábban, a termen végigkúszó mormogásból is értesülhettem volna, hogy „celebspotting” van, Bagi Iván is megérkezett. Olyannyira, hogy felolvas, bár szabadkozik, hogy ő nem csak hogy nem költő, de leginkább egyszerűen számlaadónak hívja magát, és valójában csak barátjának erőltetésére jött ide. A barát, Mucius (Sebestyén Zoltán képzőművész) a sorok közül bekiabálja, hogy azért nem véletlenül jelent meg már három kötete. A döcögő felvezetés után nem kevésbé sután kijelenti, hogy nem olvassa ennek a gimis korában íródott versnek a címét, mert fellengzősen hangzana, majd a Valamiért előtt hozzáteszi, hogy ő nem jó előadó. A nézők felnevetnek - mint az amerikai sorozatokban, ez biztos poén volt, nevetni kell - de elnézem a kezében remegő papírlapot, majd arra a mondatra ”hú basszus kihagytam egy sort” felocsúdok, s én hiszek neki. Amit most kicsit sajnálok is, mert a versek egész jók. Mégis ettől lesz az ő három perce valahogy emberi, és szerethető.
          Faragó Kálmán már régi „nyitottas”, hetedik éve jár, ez abból is látszik, hogy ő bátran szól hátra – elsőként - Barabás Lőrincnek, hogy „Maestro, zenét!”. A trombita hangja érdekes elegyet alkot a Vak kutya és a Vakok iskolája című verseivel, s, azzal a sorral, mely szerint „elég a játék emlékére vetődni”.
          Őt követi az est egyik - nem csak szerintem – kedvence; egy tizennyolc éves középiskolás fiú, Csizsinszky Dániel, aki a csíkos pulcsiját leszámítva göndör, arcát keretező fürtjeivel, az arcán az izgalomtól gyúlt piros foltokkal olyan, mint egy görög festmény. Két, saját definíciója szerint „eszmefuttatást” olvas fel, a másodiknál ugyan vacillál, hogy az őt elkísérő tanárnője előtt merje-e felolvasni a „hihetetlen képzettársítások összességét”, de tanárnő nem tűnik mérgesnek a „mentális átbaszások” szókapcsolatnál sem. Ő az első, akinél már őszintén fel-felnevet a közönség., és nagy tapsot is kap. Rumi Enikő 17 éves, még szintén gimnazista. Egyéniségétől, kiállásától, humorától mindenki elolvad, nagyon határozott lány, aki csak csicsereg, hadarja, hogy ne tévesszen meg senkit, a kezében lévő könyv nem is kötet, csak a volt barátja köttette be a verseit. Mindenhez rövid történet, kommentár tartozik, kis kacérkodás Gyukiccsal, pimasznak is nevezhető visszakérdezések a szintén pimasz kérdésekre - „Ez most oltás?”. Egy idő után mindenki vele nevet, hihetetlenül impulzív jelenség, mikor elrohan - mert felfázott, osztja meg ezt is velünk – de útközben még elszavalja legrövidebb versét: ’Egyetlen vágyam, foglald el az a ágyam” - már meg sem lepődöm. Egy másik régóta szereplő hölgy, Magdolna is jól illeszkedik az előbb megteremtett hangulatba, ő is sztorizik, minden versnek van története, hol az, hogy lekésett egy kiállítást – Holnapra halasztani - hol egy szerelem, hol ez összefügg, de azért meghalljuk a verseket is, amelyek stílusra tényleg leginkább Romhányihoz hasonlíthatóak. Gyukics megkéri, hogy ne csinálja ezt, vagyis ne mesélje el a sztorijaikat előre, de nézők is kiállnak Magdolnáért, Bagi Iván például erélyesen kijelenti, hogy őt bizony érdekli, és ez is az alkotói folyamat része ugyanúgy.
          Gyukics békés cigizgetéséből felpattan és felkiált: „Kibaszott elégedett vagyok”. S ahogy a szervező is mondja, ez lenne az est lényege, hogy ennyire különböző emberek ilyen bátran kiálljanak, és ne egyvalaki mondja meg a „tutit”, hanem mindenki hozzászólhasson.
          Ezután jönnek sorba régi vendégek, Filip Tamás csepeli költő, majd Géza, akinek egyszer majd meg kell magyaráznia Gyukicsnak a műveit, mert bár mindig belehal a verseibe, nem érti őket. „Meg kell érteni” - érkezik a tömör válasz. Zámbori Mária valóban szavalja saját verseit, nagy beleéléssel, ő is régóta lép fel ezeken az esteken.. Majd Fazekas Zoltán pirulva, szabadkozva, majd egy elharapott utolsó sor miatt újra és újra felolvassa a versét, melyben egy bugyira irigykedik - szórakoztató srác, egyedi előadásmód, az biztos. Barátja, a török származású Ayhan Ey Gökhán nem kevésbé derűs színfolt. Végezetül, mint a koncerteken, Gyukics három nőt - Vivient, Magdolnát és Enikőt kéri fel még egy–egy vers előadására, majd az estet egy Enikőénél is rövidebb, egysoros verssel zárja: ”Nemibeteg legyek szeretkeznek a pogácsán”.
          Az est létrejöttéért külön köszönet és taps illette az Inda Galéria vezetőjét, és a Szépírók Társaságát, hogy támogatásuknak köszönhetően minden hónap első csütörtökjén lesz Nyitott Versest, március 8-án Nádasdy Ádám, április 12-én pedig Petőcz András lesznek a vendégek.

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.