hirdetés

Mint szíveden a penész

2017. december 12.

2017 novemberének utolsó napján Szántai Márk moderálásával Szilágyi Zsófia és Kovács Krisztina kritikusok járták körül Szerényi Szabolcs, 2017-ben megjelent, Éhség című, első kötetét. – Csenki Nikolett tudósítása.

hirdetés

Noha a FISZ és az SZTE Eötvös Loránd Kollégium Quadrivium Műhelyének közös projektjeként megvalósuló Szegedi Kritikustusa első etapja nem vonzott annyi érdeklődőt, mint amennyit az ÉS-kvartett estek eseményei szoktak, ez a körülmény a program minőségén egyáltalán nem rontott, mert termékeny beszélgetésnek kínált lehetőséget az Éhség.

Első – mintegy kötelező – körben pontozni kellett: Szilágyi Zsófia a FISZ-könyvek mezőnyében 9–10, míg a teljes irodalmi mezőnyhöz viszonyítva 5–6 pontra értékelte Szerényi munkáját; Kovács Krisztina azonban nem volt ennyire szigorú: a sorozaton belül 10-re, míg azon kívül 8-ra taksálta a novelláskötetet.A kritikusok nem feledkeztek meg néhány szót szólni a novelláskötet borítójának igényes mivoltáról sem: a külcsín Nagy Norbert grafikus (aki például Kollár Árpád Milyen madár című gyerekverskötetét illusztrálta) keze munkáját dicséri, aki rajzával szerencsés fúziót teremtett a kötetben megjelenő világgal.

A könyv megjelent recenziói kapcsán kitértek arra, hogy eddig elenyésző számú cikk jelent meg a professzionalizált magyar irodalmi életben Szerényi Éhsége kapcsán (Szilágyi Zsófia az ÉS-ben, Décsy Eszter a Bárkában), viszont a moly.hu kevésbé szofisztikált közege annál izgalmasabb megszólalásoknak és értelmezési lehetőségeknek biztosított hátteret – főleg azon olvasók részéről, akik szépirodalomnak csak ódzkodva neveznék a kötetet, illetve, akik képtelenek elhatárolódni a novellák énelbeszélői narratívájától, ezáltal a könyv írójának hús-vér alakjától.

No, persze a szögedi kritikusok az Éhség szimbólumrendszerében fellelhető allúziókról is szót ejtettek: mint az kiderült, előbb találunk benne világirodalmi hagyományokat megidéző passzusokat, mintsem magyar tradíciómorzsákat mozgató vagy éppen felvillantó textusokat. Éppen itt van/lehet a könyv egyik legerősebb vonalának a titka, hogy ti. a magyar hagyományokra rágyógyuló, s így sajátosan magyar és sajátosan egyoldalú olvasási gyakorlatokkal szemben érdemes felfedezni azt, hogy Szerényi sokkal inkább szeret külföldi/filmes vonatkozásokat megidézni a játékterében, mintsem a magyar valóságnál megrekedni, noha a könyvben áttételesen a „hazai szarnak” is szerep kínálkozik, csak eme aspektust az író kevésbé tárja elénk. Ide tartozik például a Bret Easton Ellis-oeuvre-ök szöveghalmazában fellelhető túlfogyasztás-topik különböző módokon való megjelenése, de ott vannak még a könyvről folytatott beszélgetés kapcsán sokszor emlegetett Taxidermia című film prepa(ra)rációs technikáit alkalmazó jelenetezései is a műben, amelyek miatt sok-sok olvasó bizarrként és meghökkentőként aposztrofálja Szerényi szöveguniverzumát.

A diskurzus során felmerült még, hogy Szerényi novelláinak nyelvi megformáltságát tekintve elmondható, hogy nem akar – a pl. Ottlik által képviselt vonulatba, azaz – a szépen formált mondatokkal operáló írásművészetbe beállni. Szilágyi ugyanakkor azt is hozzátette, hogy szó sincs arról, hogy a kötet mondatai ne lennének a gondos munka hozadékai; sőt, nagyon is megcsinált (purista) mondatokat kapunk, csak közben nem találkozunk ütős hasonlatokkal, amit például a moly.hu nagyérdeműje olyannyira hiányol.

Kritikusaink kitértek a kevésbé szerencsés címválasztásra is, és helyette alternatívákat felkínálva tettek kísérletet a kötet kompozíciójához adekvátabb hívószó megtalálására. Kovács Krisztina a Penész mint opcionális cím – ami egyébként a kötet egyik nagyon jól sikerült novellájának a címe – mellett tette le voksát, melyet azzal indokolt, hogy a könyv profán/viszolyogtató vonatkozásait a penész – mint undort kiváltó bolyhos organizmus – tökéletesen lefedné.A beszélgetés során az érdeklődök az Éhség számtalan vonatkozási regiszteréről kaphattak pontos látleletet, ahogyan a nézők is bátran hozzászólhattak, és véleményükkel a könyv egy-egy további potenciális aspektusát villanthatták fel. Zárásként még elhangzott, hogy épp annyi novella került bele a kötetbe, amellyel az még ökonomikus tudott maradni, és így nem feszíthette szét keretét a viszolyogtató részek sokasága.

Az első Szegedi Kritikustusa Szerényi Szabolcs Éhség c. munkája kapcsán kibontakozó diskurzusa bennem előhívta a gondolatot, miszerint a könyv felveti a megszólalás lehetetlenségének anomáliáját (mert nem látjuk értelmét annak, hogy beszéljünk arról, ami bennünk kavarog); vagy ha lehet is beszélni, az csak csonkolt testek közegével valósítható meg. Érzéketlen társadalmunkban a saját világok törött darabjainak unos-untalan ismételgetett lemezei teszik süketté az embert a másik meghallgatására.

Folytatása következik: december 14-én Potozky László Égéstermék című regényéről beszélgetnek.

Csenki Nikolett

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.