hirdetés

Mítoszokra mindig van igény

Bán Zsófia: Turul és dínó, Magvető Könyvkiadó, 2016

2016. július 19.

Bán Zsófia egy megoldást lát arra, hogy a fiatalokat megóvjuk ezektől a hamis képzetektől: szembenézni a múlttal, ha olykor fájdalmas és szégyenteljes is, így segítve a nemzeti identitás tisztázását. - Pokorni Anna Aliz kritikája Bán Zsófia Turul és dínó című kötetéről.

hirdetés

Bán Zsófia ünnepi könyvhétre megjelent esszékötete mitikus címet visel: Turul és dínó. A szerzőnek nem a régen kihalt állatfajok iránti érdeklődése áll a címadás hátterében, hanem Nietzschének azon gondolata, hogy a modernizmus egyik fő problémája, mintegy hiánybetegsége a mítoszkeresésben nyilvánul meg.

A szerző szerint a mítoszteremtés elsőként az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg. Az 1968 utáni nemzedék számára eltűntek a nemzeti identitás egységét adó tényezők, éppen ezért lett a populáris kultúrának nagy szerepe abban, hogy ezeket mesterségesen teremtse meg. Amerika önnön kolonizációját és egyáltalán a történelmi kontinuitást tagadva vágyott saját történelmi emlékezetének, eredetmítoszának megteremtésére. Ebben vált legfőbb eszközévé a dinoszauruszkultusz, amely valamiféle tipikus amerikai „találmányként” egyben a tudományosság álarcát is hordozta. A dinó-kultusz jelentette a hollywoodi filmipar eredetmítosz-teremtő tevékenységének kezdetét is. De ez még csak a jéghegy csúcsának bizonyult. A King Kong-filmek, vagy az amerikai társadalom utópisztikus kivetüléseként is értelmezhető Csillagok háborúja sorozat mind mítoszokká, mára már globális jelentőségű mítoszokká változtak a fiatalok nemzeti identitást nélkülöző tudatában. Amerikában a populáris kultúra hatalmát fel-/elismerték, tudván, hogy a szórakoztatóipar rendkívül jelentős kohéziós erőt rejt magában. Ezzel szemben Európában a populáris kultúra mind a mai napig a magas művészettel szemben értelmezhető csupán, jóllehet a popkultúra képes megadni a fiataloknak azokat a látszólagos pótemlékeket, a pótmúltat, amelyre nyilvánvalóan szükségük van.

Bán Zsófia aggódva tekint a kortárs magyar mítoszteremtőkre. Meglátása szerint a szélsőjobboldali csoportosulások megkérdőjelezhetetlen sikerrel használják az általuk nemzeti szimbólumokként elkönyvelt Nagy Magyarország-térképet, az Árpád-sávot és „legmagyarabb” madarunkat, a turult, ami quasi azt a szerepet kapja ezekben a frissen gyártott mítoszokban, mint az amerikaiaknál a dínó. A szerző szerint ezek a szimbólumok azért lehetnek olyan sikeresek, mert valójában nem kötődnek a mához, nincs valódi, értelmezhető jelentésük a jelenben, a mítoszteremtők pedig a maguk kénye-kedvére töltik meg ezeket a fogalmakat a számukra előnyös tartalommal. Bán Zsófia egy megoldást lát arra, hogy a fiatalokat megóvjuk ezektől a hamis képzetektől: szembenézni a múlttal, ha olykor fájdalmas és szégyenteljes is, így segítve a nemzeti identitás tisztázását. A mítoszokra mindig van igény, a kérdés, hogy ki szolgáltatja azokat?

Bán Zsófia esszékötetének első része, amelyben a címadó szöveg, a Turul és dínó is helyett kapott, a Kulturális tér és emlékezet címet viseli. Ebben a szakaszban a szerző a jelenlegi társadalmi/nemzeti problémákat mind logikusan vezeti vissza a múlttal való szembenézés momentumának hiányára. Így válik a Trianon okozta fájdalom fantomfájdalommá, ami minden jelenkori bajt Nagy Magyarország területének elvesztésében látja, ezzel elhárítva a felelősséget arról, ami ma is történik.

Szintén ennek a szakasznak a szövege az Ítéletidő I./II., ami a mai kor embere számára felfoghatatlan és döbbenetes „tudományágról”, az eugenetikáról (jó születés) számol be. A kötelező sterilizálás nem csak a náci Németországban volt a hatalom elrettentő eszköze, a szerző leírja, hogy az USA-ban 1907-től 1940-ig majd negyvenezer embert, többségükben nőket sterilizáltak, ez a szám a hetvenes évekre már hatvanezerre nőtt. Degeneráltnak számítottak a testi vagy lelki fogyatékkal élők, a megerőszakolt, ezáltal elfajzottá mniősített nők, az abúzusból származó gyermekek és a homoszexuálisok. Oliver Wendell Holmes bíró a Buck v. Bell perben adott nyilatkozata szerint jobbnak tartotta hamarabb megszakítani a folyamatot, ellenkező esetben a degeneráltak bűnös mivoltukat nem tudván kendőzni előbb-utóbb úgyis ítélőszék előtt végzik. Mi ez, ha nem a predesztináció végletekig sarkított borzalma?

Bán Zsófia esszékötete erőteljesen szókimondó, nyers, és valóságos. A múlt problémái kizárólag a jelen összefüggésében mozgatják, minden szövegével, legyen az elemzés, vagy egy Klinghammernek szánt gúnyirat, azon van, hogy szembenézzen a múlttal, mert tudja, csak ezáltal válik élhetővé a jelen, amivel szintén sok az elszámolnivaló.

Bán Zsófia: Turul és dínó, Magvető Kiadó, 2016, 280 oldal, 3490 Ft

Pokorni Anna Aliz

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.