A sötétbe burkolózó főváros iránti rajongás tetszetős magyarázata talán, hogy Karafiáth tizenévesen vetődött vissza Budapestre halásztelki „száműzetéséből”. A bűnösen burjánzó város poklába vezető úton akkor indulhatott el, amikor cserbenhagyta a „buzizenével” szemben kíméletlenül fellépő halásztelki barátait a Bros nevű szépemlékű poptrió kedvéért, a szakadék pedig megállíthatatlanul mélyült tovább. Az ember (illetve „én” –korrigálta akaratlan általános alany-használatát többször is az est folyamán) szeme kamaszkor tájt kezd nyiladozni a pezsgő éjszakai élet: az olcsó borozók, cúgos kerthelyiségek, füstös presszók és zajos, lüktető klubok megannyi csodájára, izgalmas, meghódítandó területekre, ahova besűrűsödhet az egész világ. Aztán kiderült, az univerzum teljessége Karafiáth számára csak néhány helyre korlátozódik, akár szórakozóhelyről, akár városról, akár barátokról, akár költészetről van szó: neki két-három kocsma, egy európai metropolisz, néhány közeli ember, és egy versforma a világ. Magától nem fedez fel új helyeket, az emblematikus, erős lokális jelentéssel és történelmi emléknyomokkal bíró városrészek hidegen hagyják, turistának pocsék, oda szeret menni, amit egyszer már feltérképezett és alaposan belakott, amelynek ismeri sajátos színeit, ízeit, illatait. A beszélgetés végén egészen odáig vetemedett, hogy ha nem hívnák, talán nem is menne sehova (maximum enni, mert az a szenvedélye), maradna ott, ahol a legjobban szeret: az ágyában.

A hangulatoknak azonban semmi sem szab határt. Mintha az eddigiek cáfolata lenne, hogy 18 éves kora óta tizennyolc helyen lakott, és nagy aukciós szájt-rajongóként a „Személyes átvétel” opció választásával gyakran fedezi fel Budapest ismeretlen, sokszor nagy meglepetést okozó pontjait. Folyamatosan más kerületek levegőjét szívja magába, s ahogy képes átvenni emberek gesztusait, hanghordozását, nevetését, ugyanígy a városrészek jellegzetességét is magára ölti, amíg azok köveit koptatja. A 11. kerület széles utcái, tágas terei hagynak számára leginkább ideális mennyiségű helyet és levegőt a mindennapi létezéshez, szemben a hatodik-hetedik kerület Mándy Ivános gangos házaival, szűk utcácskáival, majdnem egymásba érő járdáival, kellemetlen nyilvánosságnak kitett, egymáshoz túl közeli ablakaival.


A beszélgetés első felét három vers zárta, utána elhagytuk a várost az irodalom kedvéért. A versformákkal vívott folyamatos küzdelem, a táj és lélek, mint új lírai téma, a zene és költészet összeházasításával való kísérletezés mellett prózai terveiről esett szó. A teljes önmegtagadásig fajuló önalávetés témájából született egy regény ötlete, mely monológformában, egyes szám első személyben íródik, s ennek kapcsán a vendég töredelmesen bevallotta, hogy képtelen felvenni a követési távolságot mind az olvasott, mind az általa teremtett irodalmi hősökkel. Azonosulása teljes és a mű végéig tart: ezért szerencsésebb verset írni/olvasni, mert rövid terjedelme miatt hamarabb kikerül a szöveg hipnotizáló fogságából az ember (pardon, Karafiáth).
Némi privát incselkedés után, melyből az avatatlanok is megtudták, hogy Jánossy alaposan leránthatta a szerző legutóbbi regényét, a házigazda picit visszakormányozta a félresiklott hajót a Duna-parti nagyvárosba, az éjszaka halványan pislákoló fényei közé. Szerette volna megtudni, hogy mitől és miért múlik el a jól belakott, második otthonul szolgáló törzshelyek, kávézók, romkocsmák, éttermek iránti ragaszkodás, szeretet. Karafiáth erre nem tudott válaszolni, ahogy arra sem, hogyan működik ugyanez az emberi viszonyrendszerekben. Elfogadta Jánossy felvetését, miszerint akkor szakít meg kapcsolatot, ha már – képletesen - nem tudnak neki olyan helyet mutatni, ahol nem volt. Végül ismét felolvasás következett, ezúttal a készülő regényből. A részlet nem hemzsegett Budapest-motívumoktól, a teljes alávetés és a bestiális felülkerekedés drámája, a főnöke által porig alázott nő lelkébe és gondolataiba való bepillantás azért mindenkit lekötött: valaki még rágyújtani is megpróbált nagy figyelmében, pedig a Szatyor galériáján tilos a dohányzás. A borongós, késő őszi városban ekkor, negyed nyolc tájt már szuroksötét volt, lentről egyre erősebben szivárgott felfelé a cigifüst, és hallatszott pohárcsörgés, sietős pincérléptek, vidám zsivaj. A budapesti Éjszakai Élet megkezdődött.

Hegedűs Barbara