hirdetés

Modor Bálint: Sűrű fekete

2018. augusztus 27.

Az különösen tetszett neki korábban, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó öreg Meinl utódai még a kilencvenes években is minden boltjukat kávédarálókkal szerelték fel. A Svábhegy megállót belengte a monarchia nosztalgia-illata. – Modor Bálint 2flekken.

hirdetés

Áll a levegő. Még éjszakára se hűl le.

Pedig itt a Svábhegyen mindig hűvösebb van, mondta egy öregasszony tegnap a boltban. Most CBA. Gyermekkoromban Julius Meinl volt. Vagy Meinl Gyula, ahogy apámék hívták, aztán Match, már jó pár éve CBA. Apám tüntetőleg csak Gyulának hívta, ebből a polgári nosztalgiából nem engedett.

Azt mondta, nem is érdemes megjegyezni az új nevét. Majd magyarázatul hozzátette: csak az adókedvezmények miatt pingálták át. Mikor látta, hogy nem értem, hosszas magyarázkodásba fogott a rendszerváltás utáni külföldi cégeket idecsalogató adókedvezményekről, és az adórendszer kijátszásáról. Így próbált bevezetni az undorába, melyen keresztül szemlélte az úgynevezett külföldi működő tőkén alapuló kapitalizmust.

Olyan részletkérdések, akkor éppen nem érdekelték, melyekről a kilencvenes évek közepén úgy szeretett mesélni: Az öreg Meinl Gyuláról. Az ügyes cseh üzletemberről, aki észreveszi a piaci rést, majd betölti a gyarmatokról importált kávéjával. Kis bécsi műhelyében kikísérletezi a kávépörkölést, iparosítja, levédeti a technikáját, hogy utána csemegebolt-hálózatán keresztül terítve, az ő kávéját igyák szerte a Monarchiában.  A korai kapitalizmus monarchikus diadalmenete.

Az különösen tetszett neki korábban, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó öreg Meinl utódai még a kilencvenes években is minden boltjukat kávédarálókkal szerelték fel. A Svábhegy megállót belengte a monarchia nosztalgia-illata. De az a kései utódja, aki már elengedve a csemegét, visszatért a kávéhoz, számára csak egy mamutcég tulajdonosa volt, aki egy tollvonással elveszi tőle a nagyszülei korosztályától örökölt nosztalgiát. A kávédarálókat leszerelik, hogy itt is nyissanak egy ugyanolyan boltot, mint bárhol a világban.

Ugyanannak a történetnek a színe és fonákja.

A rendszerváltás illúzióinak alkonya.

De akkor fel nem tudtam fogni, hogyan gondolhatja ezt, mert az ugyanolyan, mégiscsak mást takar, mint az ugyanaz. Persze nem számoltam az illúzióvesztettség keserűségével.

Ezt a pár fokot nagyon nehezen szokom meg, pedig már negyven éve itt lakom a hegyen. Fejezte be az öregasszony és kitipegett a boltból. A pénztárcájából körülményesen kikotort némi aprót, és az ajtó mellett álló koldusnak adta. Majd lassú léptekkel áthaladt az úttesten, és talán a Szépkilátás cukrászda felé vette az irányt, hogy nagyot kortyoljon a sűrű fekete nosztalgiából, neki talán átörökítve még a monarchiáé, nekem már az érthetetlen illúziók alkonyáé.

Nem is a tegnapi öregasszonyról akartam írni, hanem a lottósorsolásról, nagyanyámról és nagyapámról. Arról, hogyan kerültek a Svábhegyre. Egyszóval a kezdetről. De ez az iszonyatos meleg. Talán majd legközelebb.

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.