hirdetés

Mohácsi Balázs: hungária út, hazafelé

2018. május 4.

körülnézek, csak a várost látom. / szeretem, de háromszázhatvan / fokonként a hőerőmű is unalmas. / belém telepszik, lehet egy / madár röpte, víz tiszta kékje, / egy kavics, egy nő a sarki / közértből, a feleségem, az / anyám. nem látok semmi mást. – Mohácsi Balázs Jelenkor Kiadónál megjelent kötetéből olvashatnak verseket.

hirdetés

váltott lágékban

megpróbálok leírni egy képet szelíden, szépen és halkan. kompozíció körökkel (esti város), 1965, olaj, farost, 40×50 cm. a pulzáló, absztrakt képszerkezet közel áll a nyitott mű fogalmához, a mozgásban lévő műhöz, a műhöz, mely tagadja, hogy létezne egyetlen kiemelt tapasztalata, nézete vagy állapota. táj vízszintesekkel. horizontális sormintákkal. a jelzésszerű függőlegesek és a gombócos oválisok tengelyei létrehozzák a kép sejthető térdimenzióit. fény- és sötétségmagok az éjlekvárban. enyhe fényszennyezés. a lombhullás és az oxidáció színei. karotin, xantofill és antocián. fahéjas birs, kajszi, szilva, eper és kakaó palacsintaszemei. az avar közt zörgő, hibákból kigazdálkodott életek. egyszerre történik: a vasárnapi rántott hús szombat esti klopfolása, a falakban szétszivárgó veszekedés, valaki a vécén ülve olvas, a radiátor váltott lágékban nevet, vége az esti mesének, a lift indulásakor az irizáló kocsonya, mint a nikkelfény vagy a szellőztetni kinyitott ablakon át távozó fáradtolaj-szagú légtömeg, megremeg. a formák a kép szélén túl is élnek. ahány haza, annyi irány.

provinciális tekintet

nézem a várost, de nem
látok ki belőle, ha megerőltetem
magam, akkor is csak olyan,
mint egy kitört üvegű
csukott ajtó mögött.

ígéri, igény szerint még kinyílik,
klausztrofób tér, a szívek
félrevernek benne.
az égbolt egyik fele
mindig hamarabb sötétül.

körülnézek, csak a várost látom.
szeretem, de háromszázhatvan
fokonként a hőerőmű is unalmas.
belém telepszik, lehet egy
madár röpte, víz tiszta kékje,
egy kavics, egy nő a sarki
közértből, a feleségem, az
anyám. nem látok semmi mást.

nem látok akkorát, beszéljetek
hangosabban, hogy nekem is,
hogy hozzám is lejöjjön,
hangosabban beszéljetek, mert
a fülembe duruzsol a város.
és a szememben már csak a rajzás.

A történések és képzelgések színtere hangsúlyosan és határozottan egy város - Mészöly Miklós szerint az ország egyetlen nyugatias, urbs típusú városa. A jellegzetes, némelykor egyenesen mitikus vagy kultikus pécsi helyszínek, a látvány, a pillanat mélyére hatoló friss képek és pontos észrevételek azonban, sajátos Arcimboldo-portré gyanánt, egy fiatalember jellegzetesen huszonegyedik századi, mégis összetéveszthetetlenül egyedi önarcképévé állnak össze.

Mohácsi Balázs: hungária út, hazafelé, Jelenkor Könyvkiadó, 2018, 80 oldal, 1499 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.