hirdetés

Mohácsi Balázs: Sumák lázadók

2018. július 22.

Legyen egy zenekar, amit hívjanak kishableánycsókjának. Legyen benne dob, basszus és harsona, egy darabig gitár, később billentyű, énekeljen magyarul és néha angolul a basszeros meg a harsonás. Játsszanak nagy átéléssel méltán feledhető pécsi altert. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Mohácsi Balázs írása.

hirdetés

„mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben?"
(HS7)

Történjék, mondjuk, 2007 nyarán (de 2006-ban és/vagy 2008-ban is), természetesen Pécsett és többnyire Uránvárosban, méghozzá annál az Olympiánál, amit a Cseh Tamás volt oly drága megénekelni. Történjék ennek az egykor szebb napokat látott étterem–üzletház–miegyéb komplexumnak a pincerendszerében, ahol – alighanem a mai napig – próbatermek üzemelnek. Történjék minden úgy, hogy maradjanak emlékképek, sztorik, legyen hátország, de ne álljanak össze bizonyossággá, ne legyen belőlük emlékezés.

Legyen egy zenekar, amit hívjanak kishableánycsókjának. Legyen benne dob, basszus és harsona, egy darabig gitár, később billentyű, énekeljen magyarul és néha angolul a basszeros meg a harsonás. Játsszanak nagy átéléssel méltán feledhető pécsi altert. Legyen a minta, mondjuk, a Dal poharakról, ideologizálják meg bénaságukat, vessék meg a dalstruktúrát, különösen a refrén intézményét, a mondanivalót helyezzék a technika elé. Okozzon nekik gondot a próbaterem bérlése, okozzon gondot a hangszerek karbantartása, a gitárhúr, a kábelek, a dobverő vagy a dobbőr vásárlása, az erősítők javíttatása. De valahogy oldják meg. Sose legyen náluk elég pénz, de valakinek – főleg a dobosnak – a zsebében mindig legyen annyi apró, amiből azért lehet venni egy kétliteres Szegedi Ászokat vagy néhány üveg Szalont, vagy egy-két palack Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőt. A szemközti kisboltban mindig szolgálják ki a tizenhat-tizenhét éves kis csírákat. A próbateremből sose jöjjenek el józanul.


Ez a zenekar béreljen egy körülbelül tizenöt négyzetméteres, kicsit hosszúkás, egyszersmind tök süket termet – a legkisebbet, a legolcsóbbat. Ezt a termet egy hosszú, csirizes-gintonicos hétvége alatt tapétázzák ki újságpapírral meg némi tojástartóval. Szóljon közben Kex, Európa Kiadó, Vidámpark, Gyökkettő, Bloc Party, Of Montreal stb. A terembe kerüljön le az a kanapé, amelyen a legenda szerint a dobos fogant. A vállukon vigyék ki a belvárosból, az utcán nézzék őket hülyének – legyen buli, móka és sör. Kerüljön a terembe tévé, ami fungáljon szemcsés hangulatvilágításként. Kerüljenek a terembe lopott közlekedési és buszjárat-táblák, koncertplakátok. Egy polcon gyűljenek haszontalan kacatok. Az egyik sarokban legyen mindig tíz-tizenöt visszaváltandó sörösüveg. Kerüljön a terembe valahonnan egy tehénfoltos Lehel hűtő. Kérjék kölcsön egy napra a baráti társaságukban fellelhető egyetlen laptopot, és a tök süket terem plafonjára felapplikált számítógépes mikrofonnal készítsenek egy meglepően vállalható demófelvételt.
Persze legyenek a zenekar körül csajok. Legyenek „rajongó" barátok. Legyenek hajnalig tartó bulik és teremben alvások. A gondnok Guszti mindig törje rájuk az ajtót másnap reggel. Legyenek veszekedések. Sorsdöntő beszélgetések, tervezgetések, álmodozások. Csókok, tapik, pettingek, szerelmek és szakítások. Vesszenek el szüzességek is.


Az emlékek közti résekben engedjék be a pincelabirintus nehéz, mindig zárandó vasajtaján a csöngető Beck Zolit (vagy néha mást), adjanak egyszer cigit a Zazának, akinek éppen elfogyott. A Kispál füstölgését figyeljék messzebbről, de kollegiális sziával köszönjenek neki a folyosón. Pacsizzanak a méltatlanul elfeledett SzigorIgorékkal vagy a Larson & the Svédzzel. A Jókérdéstől – akik a saját termük egyik sarkában cefrét erjesztenek – hallják a pletykát, hogy az egyik teremből kibaszták a metálosokat, mert csirkét áldoztak. Menjenek el a Psycho Mutants lemezfelvételére a Hungária úti stúdióban (később ők is vegyenek fel ott egy ötszámos demót, amit végül ne jelentessenek meg hivatalosan). Menjenek el az ICWiP-es neo-koncertre a Barbakán-árokba vagy Washington Dead Catsre a Rákba (Mat Firehair lógjon egy szál párducmintás boxerben a plafonról). Hívják be egyszer a próbaterembe a Beck tesókat, ők hallgassák meg az egyik számukat, és mondják rá azt, hogy „nagyon pank, figyeljétek meg, be fog gyorsulni". Figyeljék meg, hogy tényleg begyorsul. Igyanak egy fröccsöt a Kinóban, ahol a Karnics mindig fasza zenéket pakol. Este találkozzanak a SZIT-en. Vagy vegyenek egy üveg 300 forintos asztali vörösbort a Jókai delikáteszben, aminek az üvegét vissza lehet váltani, hogyha a nejlonzacskós trükkel ki tudják rántani a dobkulccsal benyomott dugót a palackból. Üljenek le a borral a sarki ószeres lépcsőjére és beszéljenek a családjukról, a csajaikról és a terveikről, a közelítő, de még elég távoli érettségiről, hogy mi lesz utána. Történjék minden máshogy, mint ahogy elképzelték.

Mohácsi Balázs

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.