A felejthetetlennek ígérkező szombati napot azzal kezdtük, hogy próbáltuk összeszedni a szerkesztőség férfitagjait, segítsenek áthurcolkodni a Gödörbe a sok-sok Mátyás-ponyvával, a litera legfiatalabb (a Palatinus kiadóval közös) gyerekével. Atlétákat megszégyenítő könnyedséggel bravúrozott Cs. A., Sz. J. és Z. J. könyvekkel a vállukon a sok piros lámpa és a délutáni forgatag között, behódolva a női kívánságnak, vagyis hogy nem szeretünk cipelni. A Gödörben már ott várt a pogácsa és a sok-sok szerző, s miközben próbáltuk nehezen megfogható esztétikai szempontok szerint kirakni az árusítandó könyveket az asztalokra, megkezdődött a könyvbemutató, N. G. búgó hangján bemutatta Mátyást, T. K. és N. G.(2) felolvasott, majd további izgalmas beszélgetéseket hallhatunk a film.hu Mátyás, a király képregény-antológiája kapcsán, amire már kevésbé tudtunk figyelni a vásárlótömeg és néhány száguldozó ismerős kisgyerek miatt. Sokan voltak a Gödörben, sok szerző, érdeklődő, barát, a hangulat remek, a kíváncsiság őszinte. A könyvbemutatón végül - kevés híján - nem sikerült eladnunk az összes átcipelt könyvet, B. D. Á.-nak köszönhetően a példányok ott maradhattak a Gödör egyik titkos szegletében, így immár üres kézzel indulhattunk vacsorázni a Castróba, hogy mégse távolodjunk a Rumbach Sebestyén utca vonzáskörzetétől. Hagymaleves és körözött, virgin mojito és csoki mousse az alkohol- és cigimentes tisztító kúrát tartó ismerősöknek, majd egy-két bor után irány a bázis, a Vörösmarty tér.

fotók: Valuska Gábor

A könyvhét harmadik napja nem is nap, hanem éjszaka volt, egy őrült éjszaka. A MKKE nem teljesen eredeti (a Könyvesblog kicsit segített) ötletének köszönhetően - vagyis hogy szombat este ne zárjanak be a standok szigorúan este nyolckor és ne ürüljön ki a tér akkor, amikor az emberekben még ott lobog az élmény és a lelkesedés, igenis ünnepeljük a könyveket -,  tényleg éjfélig hömpölygött a forgatag a Vörösmarty téren. Szerencsés egybeesés, hogy szombat este voltak a Belvárosi Fesztivál legjobb koncertjei is, így nemcsak a könyves standoknál, hanem például a Kiscsillag koncertjén is láthattunk boldogan dülöngélő írókat, költőket. Szombat este Budapest nem Budapest volt, hanem valami egészen pezsgő mediterrán város, ahol mindegy, hogy tízre vagy tizenegyre ér oda az ember egy helyszínre, mindig talál barátokat. Majdnem teljes is volt a Kalligram sátránál gyülekező litera-csapat, csak Sz. D.-nek kellett benéznie a JAK Piknikre, egy dolog vezérelte, hogy megtudja végre, hogy néz ki V. B. Megtudta, boldog volt, szaladt is hozzánk a térre. Este kilencig nosztalgia táncversenyen leshettük, hogyan pörgeti partnerét a Vörösmarty tér parkettjén a MKKE elnöke, és hogyan ugranak boldogan egymás nyakába egymást régen látott íróink. Az egyre fokozódó táncőrület egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a zuhogó eső ellenére az emberek szabályos sorban szabályos madisont táncoltak. Épp kezdtünk volna magunkhoz térni a döbbenettől, amikor kilenc óra nulla nullakor a lakók háborgása miatt "rendőr urak" álltak a fellépő nosztalgia zenészek és írók sarkába és igazoltatás fenyegetése mellett berekesztették a bugit. Ám a bor, a mindenhonnan folyó csodás bor feledtette ezt az apró kellemetlenséget. Itt egészen hamar olyan nem publikus eseményekbe fordult az este, hogy csak az alkoholos italok mentén lehet őket, ha részlegesen is, dokumentálni. Az első három, négy öt, hat? üveg bor M. S. jóvoltából arra volt jó, hogy J. L. szigorú arccal beszélgessen G. L.-lel valószínűleg valamilyen nagyon fontos és komoly dologról, minimum a szlovákiai magyar irodalom esélyeiről Európában, de ezt csak tippeltük, mert minket közben K. E. okított arra, hogy mit kell tenni, ha olyasvalakinek kell dedikálnunk a frissen megjelent sikerkönyvünket, akinek illene tudnunk a nevét, ám az sehogysem akaródzik eszünkbe jutni. K. E. megoldása cseles, önmaga szórakoztató, ennyit mondanánk. A borellátás folyásában akkor történt az első megakadás, mikor kiderült, hogy K. Z. nemcsak újra összekever minket, hanem (a közeli Magvető-sörcsap miatt?) sörözik is, valamint, hogy M. S. nem tud adni több bort. De ekkor! Megjelent G. K., aki, mivel nagyon rosszul viselkedett a nap folyamán, nem hívta vissza a szerkesztőség tagjait, pedig tévéznünk kellett volna vele a Mátyás-bemutatón. G. K.-nak engesztelnie kellett minket, meg is tette egy jó tokaji furminttal, amit valószínűleg aranyáron szerzett be egy közeli éjjelnappaliban. Alant J. L. kezében látható az inkriminált üveg. Ám a kis tokaji nem tartotta magát sokáig, ekkor K. Z.-nek sikerült végre főszerkesztőként viselkednie és a Kossuth Kiadó segítségével megmentette az estét kancsó borok és pogácsák formájában. A tartalomszolgáltatást ennél a pontnál sokat mondó diszkrécióval felfüggesztjük és stílusosan átadjuk a stafétát a mai hangulatfelelős, K. Z. főszerkesztő úrnak.