hirdetés

Móricz, a sikerstory

Műhely-beszélgetés Móricz Zsigmondról. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. január 27.

2006. március 3.
Móricz Zsigmondot és  írásait az utóbbi évtizedekben kevéssé állították középpontba a kritikai munkák, tanulmánykötetek és biográfiák - ám sok kortárs szerző műveiben érzékelhető hatása, sokan nyilatkoznak egyes műveiről vagy életművéről tisztelettel, sokakat foglalkoztatnak a műveiben általa is körüljárt kérdések. Móricz műveinek egyre erősödő jelenléte hívta életre azt a műhelybeszélgetést is, amelyről Martin Iringó számol be.
hirdetés

A Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz terme a helyszín, ami (bár nem egy Bauhaus-villa) szép. Móricz meg jó. Innen indulunk.
 
Hegyi Katalin, aki aktív tagja a múzeumban őrzött Móricz-hagyaték további feldolgozását magáravállaló csapatnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum nevében röviden megnyitotta a beszélgetést, majd át is adta a szót az est házigazdájának, Tverdota Györgynek (irodalomtörténész), aki feladatát komolyan véve remekül bevezet, átvezet, szót is ad és lezár.
Azt mondta, Móricz-kultusz van kialakulóban (úgy legyen), majd a Móricz életművével szemben létező (elavult) sematizmusok veszélyeire hívta fel az egyébként szép számmal jelenlévő hallgatóság figyelmét bevezetőjében. A Móricz-univerzum felfedezése, értelmezése tehát a cél, bár egy picinykét aggódott, hiszen az újraolvasás sem feltétlenül mentes sémáktól.
Mindez jó és helyes, hiszen - Szkülla és Karübdisz – a felfedezés veszélyekkel jár, de hogy miért nevezte (egyébként tisztelettudóan) bülbül-szavú rózsáknak a mellette helyet foglaló kutatókat, mielőtt átadta volna nekik a szót, azt nem tudom.
 
Cséve Anna Móricz elbeszélő művészetét, életrajzát és női modelljeit bemutató köteteinek (Az írás gyeplője, Móricz Zsigmond, Modell és társ) megjelenése alkalmából, e kötetekről beszélt. Érzékelhetően elmélyült a Móricz-hagyatékban, a naplók és levelek tanulmányozása (ami, az író íráskényszere okán nem kis munka), a dokumentatív tények és a fikció viszonyának kiemelésére, elsősorban alkotáslélektani kérdések felé vezették. Megtudom pl., hogy volt olyan eset, mikor Móricz párhuzamosan írt szerelmes levelet 2felé, két nőnek (na tessék), ugyanazt a lelkiállapotot írja le, de nem ugyanúgy (Kinek-kinek izlése szerint? Ez érdekelt volna, de aztán Cséve Anna nem részletezte, gondolom a könyvéből kiderül.).
Margócsy István volt hivatott a köteteket felvezetni; ő hozzászólásában kiemelte, hogy Cséve Anna munkája változtat az eddigi képen (Móricz-imidzs), egy tépett lelkivilágú, nem kétpólusú embert mutat, akire jellemző az erős reflektáltság, a művek retorikai megalkotottsága (EP?).
 
Hegyi Katalin a 90-es évek óta foglalkozik Móricz-kiadások sajtó alá rendezésével, munkájában az „ultima manus” (az író életében utolsó verzió) elvét követi. A Rokonok főszereplője pl., mivel folyóiratban jelent meg folytatásokban, hol Istvánnak, hol pedig Sándornak neveztetik. De a Móricz-kiadások felülvizsgálata nem pusztán ezért fontos, a kutatások során kiderült, hogy az éra (mely a zászlajára tűzte), bizonyos pontokon a szövegekbe is belenyúlt, akár egy befejezés túlírására is vállalkoztak ez időszakban, itt-ott (apró, bár érzékeny pontokon) kihagyásokat talált. A sült alma esetében pl., mikor is a pusztában az orosz katona, azt mondja társának: együnk sült almát, az ottan nem valamiféle ködös szimbólum, hanem a szerkesztők ez esetben kihagyták a szövegből az előzményt, miszerint, az orosz katonák felgyújtották az almafát.
 
Bár a monográfia (mint olyan) műfaji határainak újragondolása is célja, a Móricz-életmű újraolvasásán dolgozik Szilágyi Zsófia. Ő elsősorban azt vizsgálja, hogy miként hat, milyen módon van jelen az író a kortárs irodalomban. Kimelte Grecsó Krisztián felvállalt „sorsközösségét”, ill. Nádas Péter új nagyregényét az Árvácska/Mózes Gyöngyvér párhuzam miatt (utalt a pár évvel ezelőtt megjelent interjúra Nádassal, miszerint Móricz „feltétel nélkül és feltétlenül” ((de lehet, hogy csak halucinálok)), valamint a szerinte némileg túlértékelt Esterházy esszére ((túl?)). Itt Hegyi Katalin beszúrta Spiró György nevét (valószínű, hogy hosszú a Móricz-tisztelők sora), és beszámolt a középiskolában végzett kísérleteiről: a kiválasztott Móricz-novellákat szerették a diákok, érdekelte őket, summázatuk szerint: József Attila lúzer, Móricz nem lúzer, hanem sikerstory.
 
Szóba kerültek a drámái, a PIM Móricz-kiállítása, a Móricz-év, a közönség kérdésére kaptunk egy korrekt kritikát Szabó István új filmjéről Margócsy Istvántól: nem győzöm sorolni, mi minden volt. Tverdota György szerint a Móricz-kép olyan lesz, amilyenné csináljuk: rajtunk múlik. (Itt persze nem tudom teljes bizonyossággal, hogy kit ért „mi” alatt.)
 
Móricz megtette a magáét, ez biztos. Drága olvasók, ellenőrizzétek le.
 

Martin Iringó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
literaszerk literaszerk 2006-03-10 10:10

 Kedves Hegyi Katalin! A cikken a kért javítást megtettük, a hibákért elnézést kérünk.

hegyik hegyik 2006-03-07 21:44

 Még egy javítást szeretnék elérni: nem "ultima lectio", hanem "ultima manus" a helyes latin kifejezés ebben az esetben. Kevésbé lényeges, de mégis tény, hogy a beszélgetés résztvevőit E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte, Hegyi Katalin "csak" az egyik kérdezett személy volt. Hegyi Katalin

admin_litera admin_litera 2006-03-07 18:45

 Kedves tavalyiho, köszönjük az észrevételt, a hibát javítottuk. litera