Nincs mese!

Mosonyi Alíz: Magyarmesék, Magvető, 2011.

2012. augusztus 4.

Mosonyi a magyar önérzet pántlikás - Ha a föld isten kalapja, mi vagyunk a bokréta rajta! - vásári hímzéseit fejti fel, szálazza szét, illetve tereli más megvilágításba. Jánossy Lajos recenziója Mosonyi Alíz Magyarmesék című kötetéről.

Nincs mese, van mese? Mesebeszéd! Mosonyi Alíz Magyarmeséi eloszlatják a kételyeket, másképpen: Mosonyi rövidprózái a recenzensben kérdéseket keltettek, olyanokat, szokatlanokat, amelyeket rég tett fel magának, ha és egyáltalán feltett.

Ezzel állítja íziben, hogy a Magyarmesék élvezeti értéke, élve a termékbemutatókba illő bámulatos fordulattal, összetett. Primőr kötetet tartott estéken át kezében, primér és sekunder élvezetek éledtek benne, ezekről számot adnia ezen a kicsiny, rendelkezésre álló területen leginkább úgy szeretne, mint a már elhalványult fényű emlékkönyvekben egykoron; az oldalon bejegyzés, mindenki számára olvasható, a lap alsó sarka behajtva, kizárólag az emlékkönyv tulajdonosának bizalmába ajánlva, a háromszög tetején a szó: titok. Kihajtva meg a szó: szeretlek.

Igen, voltaképp minden mű esetében ez a kotta; de hogy mi kerül a háromszögbe, az nagy kérdés. Az a kérdés. A jegyzetíró kihajtja ezt a fület, közérdekűvé teszi egyenesen: szerette Mosonyi történeteit, abszurdkáit, amelyek, ld. fent, közvetlen értelemben is incselkedtek szellemével, jó volt olvasni őket; lehetett mosoly.ogni, nevetni. Hümmögni.

Mosonyi titka, erre jutott a recenzens, a gyengéd iróniával oldott furor. Az lágy vitriol és a tömény szarkazmus. A lucidus képzelet.

Nem jár messze a hallgató - meleg, meleg! -, amikor Örkény István neve és Egypercesei felötlenek benne, mert Mosonyi ezen a kitaposott ösvényen veszi fel lépéseinek ritmusát; ebből az irányból néz ő is, noha fantáziájával, stilizált nyelvével – nomen est omen – nagyobb hangsúllyal támaszkodik a mese retorikai alakzataira. De az Egypercesek szerzőjével abban mindenképpen egyek, hogy miként Örkény, Mosonyi is a kifordítás mestere; a különbség a fentieken túl még annyi, hogy a Mosonyi a magyar önérzet pántlikás - Ha a föld isten kalapja, mi vagyunk a bokréta rajta! - vásári hímzéseit fejti fel, szálazza szét, illetve tereli más megvilágításba.

Voltaképp burleszk-jeleneteket szceníroz, humora ellenállhatatlan, arról meg régóta tudjuk, hogy nem ismer tréfát.

A recenzens szekunder élvezetekről is szólt az elején, amivel azt jelzi, hogy Mosonyi könyve kapcsán a mese mivoltáról, az írásbeliség alapját megvető fundamentum és forma érvényéről és lehetőségeiről hasonlóképp volt alkalma törprengenie, mialatt mindenféle mulatságos nemzeti karakterjegyeket magán is – kacagva – felfedezett.

Mosonyi Magyarmeséi felszabadítóak; felszabadítanak bennünket önnön elnyomásunk alól.

Mosonyi Alíz: Magyarmesék, Magvető, 2011., 196 oldal, 2490 Ft.

Jánossy Lajos

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
vbeus vbeus 2012-09-09 16:28

Mosonyi és Örkény párhuzamáról: Holmi 2012/2