Mózes Huba: A kötöttség körei
A Koinónia Kiadó ajánlata
Mózes Huba
A kötöttség körei
Állandóság és változás egyidejűsége a versben
Koinónia Kiadó, 2007.
24
0 oldal
ISBN: (10)973
-
7605
-
28
-
4,
(13)978
-
973
-
7605
-
28
-
3
- 2007. március 18.
A vers egyetemes, nyelvhez kötött megnyilatkozás, és mint ilyen, a nyelvi közösségek életében kitüntetett szerepet játszik. Éppen ezért, állandó és változó sajátságainak a vizsgálata nem tekinthet el sem nyelvi meghatározottságától, sem pedig az adott nyelvhasználói közösségben betöltött szerepétől.
Már a korai magyar Biblia-fordítások gondolatritmus alakította szövegeiben tetten érhető a versritmus későbbi kötöttségeinek a jelentkezése, s még a legszigorúbban kötött állandó versszerkezetek is változatokban képesek a szüntelen megújulásra. A magyar nyelv lehetőségeit érvényesítő versformák folyamatként felfogható állandóságát éppen a változások kétirányúsága biztosítja, az állandóság és változás egyidejűségében pedig az egység sokféleségét érzékelhetjük. Ha tehát érvényes a „Nyelvében él…” kezdetű szólás, nem vitatható el „Versében él…” kezdetű változatának igazságtartalma sem.
Nyelvhez kötöttségében a vers valóban egyetemes megnyilatkozás vélhetően csak így lehet.
Részlet a kötetből:
A vers egyetemes, nyelvhez kötött emberi megnyilatkozás, és mint ilyen, a nyelvi közösségek életében kitüntetett szerepet játszik. Éppen ezért, állandó és változó sajátságainak a vizsgálata nem tekinthet el sem nyelvi meghatározottságától, sem pedig az adott nyelvhasználói közösségben betöltött szerepétől.
Új tények és összefüggések felismerésének a reményével, hosszabb ideje vallatom a verses megnyilatkozásokat, a korai Biblia-fordításoktól a XX-XXI. század költészetéig és műfordítás-irodalmáig. Szempontjaim változóak, annak megfelelően, hogy adott esetben a műfaji kötöttségek vagy az arányosság, a változatosság vagy a szövegszervező ismétlődés, az álarcosság vagy a versben tetten érhető poéticitás vizsgálata kecsegtet inkább eredménnyel. A megközelítésnek ez a módja nemcsak több évszázados folytonosság, hanem a folytonosságon belüli diszkrét mozzanatok, ha úgy tetszik, az állandóság és változás szüntelen egymásba játszásának az érzékeltetésére is alkalmas.
Az eltérő szempontú vizsgálatok végső soron a nyelvfüggő vers sajátságainak és a nyelvhasználók életében betöltött szerepének, másképpen szólva a különbözőség és egység viszonyának az elmélyültebb megismerését szolgálják.
Könyvem körkörös szerkezetben tekinti át a versépítés szintaktikainak nevezhető mozzanatait, szükségképpen érzékeltetve azok szemantikai holdudvarát és pragmatikai vonzatait is.
A kötöttség kialakulásáról korai fordítású ószövetségi részletek szabadabb ritmikájú lírai megnyilatkozásai kapcsán műfaji megközelítésben próbálok számot adni. A gondolatritmust szorosabbra vonó kötöttséget szintén korai fordítású boldogmondások keretező és anaforikus ismétléssel támogatott versszerű tagolásában vélem felismerni. A versszerűséget erősítő tényezőként mutatok rá a Laskai Sorok gazdag és mégis rejtőzködő rímelésére, valamint egy XVI. századi széphistória sorainak makroszinten is tükröződő aranymetszéses-szimmetrikus szerkezetére. A versminimumnak, a népdalvers izo- és heterometrikus sorfajainak, a különböző versrendszerhez tartozó nyolc szótagos sorok mértékváltozatainak, a sorismétlés állandó versszerkezetet építő és irányzati sajátságokat kidomborító szerepének a számbavétele többféle metszetben nyújt képet a verselés lehetőségeiről. Ezt a képet a leggyakrabban használt állandó versszerkezet, a szonett strófatagolás, rímképlet, ritmus stb. szerinti vizsgálata freskóvá szélesíti, egy újonnan felismert hosszú sor, valamint a három szótagos hangzásegységre épülő sorok és sorkapcsolatok kérdéseinek a felvetése tovább árnyalja. Az áttekintés egészében – de az egyes fejezetekben is – a mindegyre megbomló verstörténeti linearitás természetszerűen adja át helyét a körkörösségnek, amelynek rendezőelvét változatokban gazdag költői életműben megragadható kohéziós sajátságok segítenek néven nevezni. Körkörösség érvényesül abban a fejezetben is, amely korai ó- és újszövetségi részletek fordításával összevetve mérlegeli egy XIII. századi költemény XX. századi fordításainak poéticitását. És végső soron körkörösség érvényesül a refrénváltozatokat rendszerező függelékben is.
Hozzászólás