hirdetés

Muszáj ennyit képzelegni?

2011. június 6.

A Piac utca szegletében, az elmélyülten olvasó Szabó Lőrinc szobra körül jellemzően nem kiadók, hanem a helyi kereskedések, antikváriumok meg az Alföldi Nyomda szoktak sárga-kék sátrat verni, még van belőlük egy tucatnyi. A nyitó alkalomra novellisztikus élményeit közönségével megosztó Bereményi Géza azt kérdi: muszáj nekünk ennyit képzelegni? - Pozderka Judit tudósít Debrecenből és Balatonfüredről.

hirdetés

Éppen két éve itt, a Nagytemplom előtt azoktól a politikai heccelőktől óvott Závada, akik szimpla gyalázkodásukkal megkérdőjelezik amúgy köztiszteletben álló honfitársaink szellemi épségét, önálló gondolkodásra, kritikára való jogát, magyarságát, abban bízva, hogy az irodalmi érték is szótöbbséggel, erőfölénnyel leváltható. Pedig nem is Debrecenben, hanem Egerben rondítottak egy alaposat az országosra álmodott rendezvénybe. A cívisvárosban a megnyitó – ahogy mondani szokás – méltó keretek között maradt.

Azért, hogy esetleg új ihletforrásokat nyerjenek. Hogy akár a budai vagy a pannon lankák felől érkező írók is megérezhessenek valamit abból az ambivalens vonzalomból, amitől a táj Petőfinek, az Alföld szerelmesének a szabadság végtelen mámorát jelenti, Adynak, a Hortobágy poétájának pedig a tehetséget visszametsző, provinciális élményvilág, de sorolhatnánk a furcsa kötődéseket Móriczon, Szabó Magdán át Téreyig – nos, ezért több éves  hagyománya van annak, hogy a vendég írókat a délibábos puszta természetvédelmi övezetébe kirándulni hívják a debreceni szervezők a könyvnapok előestéjén. Messzebb, beljebb, mint a képeslapos csárdavilág, be, esetenként a vadlovakig, túzokokig, ahol őshonos a szürke marha, a rackajuh, ecsetfüvet, kékvércsét, pompás telivéreket látni. Illatozik a parfüm alapanyagául is szolgáló trágya, midőn a szekér halad, látták itt már nyeregben Szijj Ferit meg Kukorellyt is, a slambuc meg úgy az igazi, ahogy a mátai lovas centrumban kínálják. Jött-e az ihlet az idei fogat utasainak - Csukás Istvánnak, Kemény Istvánnak, Márton Lászlónak -, nem tudom, azt azonban igen, hogy Kiss Anna évtizedek távolából is pontosan emlékszik a családokra, nagyapákra, unokákra egykori tanítóskodása színhelyén Hortobágyon, s hamar hangot talál ma is a régi ismerősökkel. Meg azt is, hogy ha van hiányérzet, hát az, hogy szívesen bele is lapozna ezekbe a megszokottan rangos életművekbe és könyvekbe az ember a dedikálásokon kívül egy-egy találkozó, könyvbemutató erejéig, mielőtt a meghívott szerzők a nyitó nap után átadnák a terepet a helyi színek képviselőinek – ez évben az újságírók helyenként igen változó színvonalú kiadványai felé billentek meg az arányok.

Ám az autentikus olvasót se sajnáljuk, hiszen a fentiek mellett Szirák Péternek a tavalyi könyvhéten Garaczival indított sorozata Rakovszky Zsuzsával és az egyik legjelentősebb idei sikerrel, a VS-sel folytatódott. Az egyetem falai közül kikerült nívós szemináriumok, könyvpremierek (Spiróval, Grecsóval, György Péterrel) fontos, kedvelt irodalmi találkozóhellyé tették az elmúlt évben a Líra Könyváruházat.

A Piac utca végén, az elmélyülten olvasó Szabó Lőrinc szobra körül jellemzően nem kiadók, hanem a helyi kereskedések, antikváriumok és az Alföldi Nyomda vernek kék-sárga sátrakat (a város színei), van belőlük még egy tucatnyi. A nyitó alkalomra novellisztikus élményeit közönségével megosztó Bereményi Géza egy éjszakai villamosutazás képeiből lázasan könyvbújó útitársat hív elő, akinek arcváltozásaiból le tudja követni a cselekmény menetét, fordulatait. Mert a tévé, a film fogva tartja a fantáziát, állapítja meg, a könyv meg, mely messze nem egyidős az emberiséggel, mint például a színház, hanem fiatal, szabadon ereszti.  S amikor már tízéves fiait is olvasni látja, „a fantáziában száguldás ünnepén” azt kérdezi: muszáj ennyit képzelegni?

A tehetségét sokféle formában kibontakoztató Bereményinek új könyve nincs, van viszont új műfaja. Azt mondja, már írja életregényét, de mostanában inkább elmeséli filmekből, dalokból ismert regényes életét. A Jó estét kívánok, Bereményi Géza vagyok című, stand-up comedyre hajazó előadással a fulladásig telt Bakelit kávéházban is bemutatkozott, s mindig meglepő, hogy egy nemzedék mítoszt képző, ideológiát, új életérzést reveláló képviselője több generáció múltán is képes megszólítani hallgatóságát. 

Minden faluba jussanak programok - erről szóltak Supkáék elképzelései. Balatonfüred rég nem falu már, s az utóbbi években igen sikeresen építi a maga kulturális városimázsát. Nem véletlenül, hiszen Jókai „Tempevölgyéhez” írók, művészek, gondolkodók pazar sora kötődik. Ezúttal testvérvárosa 125 éve született emblematikus költőjének is szentelt egy estet debreceni képzőművészek munkái körében. A Kisfaludy Galériában, Tarján (és Reményi) ifjúkori mozizásainak helyszínén az irodalomtörténész Tóth Árpád újraolvasására tett javaslatot. Arra biztatva hallgatóit, hogy a tüdőbajos, rímes, melankolikus lírikusban fedezzék fel a magyar humor nagymesterét, akinek kiváló érzéke volt a paródiához, a politikai szatírától sem kellett félteni, erotikus versei pedig egészen felkorbácsolóak, noha ő maga erkölcsi mintának számított. Egyetemi hallgatói a kanonizálást állítólag már megtették: az első nyugatosok rangsorolásában Ady némi visszaesése, Kosztolányi előtörése az utóbbi évek tendenciája, a közoktatásban jóformán jelen sem lévő Tóth Árpád „ezüstérme” Karinthy mögött azonban kimondottan meglepő. 

A balatoni könyvnyár elé Juhász Ferenc, a füredi könyvhét díszvendége, a debreceni fővédnöke alkotott koncentrált, költői köszöntést. Látomásosan izzó, tudományosan alapos gondolataiból mi zárszóként reprodukálunk: Az olvasás a csönd kelyhe. Az olvasáshoz látó emberi szem kell. Nem pótolhatja se hang, se hangos könyv. A csönd kelyhében ülő olvasót csak a látás, a pupillák fekete némaságába, a szemfenék bíbor üstjébe betóduló fény, az agyunkig zúduló, idegeken továbbított világosság oldja fel. A könyv maga a világegyetem, a tudásra vágyó ember legszentebb találmánya. Áldjuk hát Teremtőnket a szemünkért, a könyvekért, igyunk a tudás arany serlegéből. Ó, könyvnapok, ne hagyjatok el minket!

A fotókat a szerző készítette.

Pozderka Judit

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.