hirdetés

Műveltség meg színvonal

2013. november 18.

A műveltségnek egyébként rossz sajtója van válságos időkben. Kétségbeesett emberek újra s újra megkérdezik - s ugyan ki neheztelhet rájuk emiatt - , hogy ment-e a műveltség által a világ elébb... - Tamás Gáspár Miklós 2 Flekken.

hirdetés

Indulás előtt megvettem Torinóban a vékonyka, kis terjedelmű újságot - il manifesto: quotidiano comunista - , vajon miről ír a militáns napilap vasárnapi melléklete. Fölsorolom: John Steinbeck regényének (Érik a gyümölcs) első teljes, filológiailag hű kiadása, új olasz fordításban, új könyv Malevicsről a nemrég megnyílt orosz levéltárak ismeretlen adalékai alapján, Luciano Berio zenekritikai és zenetudományi írásai, Karlheinz Stockhausen levelei Ralph Fassey nevű barátjához (olasz fordítás), Nicholson Baker új könyve, Robert Louis Stevenson konzervatív esszéi (pl. a gázlámpák védelmében, ez magyarul is megvan, és milyen nagyszerű!), Claire Messud új regénye, Andre Dubus olaszul eddig ismeretlen novellái, Umberto Curi (őt nem ismerem) forradalminak tetsző könyve a szépség születéséről az ókori Görögországban, Vincenzo Costa új Heidegger-értelmezése, Marco Mazzeo kalauza a mostanában kevésbé olvasott Wittgenstein főművéhez, Alison Brown könyve Lucretius hatásáról az olasz reneszánszra (Bracciolini, Machiavelli és í. t.), Charles King könyve a XIX. századi Odessza társadalomtörténetéről és építészetéről.

Ezekről írnak a komcsik.

Pedig akkora politikai válság van Olaszországban, hogy még.

De ezt csak úgy megemlítem.

A műveltségnek egyébként rossz sajtója van válságos időkben. Kétségbeesett emberek újra s újra megkérdezik - s ugyan ki neheztelhet rájuk emiatt - , hogy ment-e a műveltség által a világ elébb, s hogy nem igaz-e: akkor szoktak összeomlani civilizációk, s akkor terpeszkednek el rajtuk a barbárok, amikor a műveltség védelmezői éppen a legkifinomultabb, legolvasottabb, legradikálisabban gondolkodó, legmuzikálisabb emberek. Egyre többször jut eszünkbe Walter Benjamin a francia-spanyol határon a könyveszsákjával. De hát ő szólt időben. Ő is. És egy szóval se mondta, hogy korának műveltsége akadálya a barbárságnak. Polgárellenes forradalmár volt és Proust fordítója. És annyi minden más.

A harmincas évek nagy válságirodalma - ennek a fő műfaja az esszé volt persze - vissza-visszatért a témához: megelőzheti-e a kor elképesztő és csodálatos kultúrája a közelgő összeomlást, a mindennél nagyobb vészt. Érdemes-e elővenni a régi auktorokat. Ki igent mondott, ki nemet, de az auktorokat elővették. Mi már tudjuk, mi történt aztán, de az auktorok legalább vigasztalták az olvasóikat. Nem kellett gondolat nélkül dideregni a hónapos szobákban, a menekültsátrakban, a lágerbarakkokban.

A mostani - lassabb, fizikai következményeiben talán enyhébb, de nem kevésbé átfogó és mély - válság evvel nem fog megküzdeni. A nyolcvan-kilencen évvel ezelőtti, igaz, még nagyon arisztokratikus (és a másik oldalon: a mainál ezerszer élesebb és radikálisabb) kultúra mára az egykorinak a csonkjára rövidült. Amit Adorno tragikusnak látott - úgy sejtem, joggal - , még milliók tragédiája volt: azoké a millióké, akiknek az „örökség" még jelentett valamit. De persze a kultúra maga is része és részese volt az összeomlásnak, hiszen a pesszimista konformizmus nem volt sokkal jobb, mint a bárgyú vigyor a konzumkultúra és a kultúraipar szeladonjainak selymes bajuszkája alatt.

A jelenlegi műveletlenség és színvonaltalanság - ahol, mint láttuk, csak a radikális szubkultúra tartja fönn még a mainstream művelődéstörténet emlékezetét is - , miközben az univerzális-globális-digitális csevegés, a szüntelen kommunikáció kurta klisékre visszavágott permanens (24/7) nappala világítja be a rommezőt, nem vet már föl ilyen dilemmákat. Amikor végre bekövetkezik az összeomlás, nem tudni, mi a fene omlik itt össze voltaképpen.

Nincs hát semmi baj.

 

Tamás Gáspár Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
pongyola pongyola 2013-11-18 23:40

hogy is volt abban a Hrabal regényben??? mit is mondott az a magas, göndörhajú szép szál ember, az író barátja??? valami olyasmit, hogy az írónak ezek után már csak egy házikabátra és papucsra van szüksége. azokat felvéve kényelmesebben lehet belefeledkezni "Vincenzo Costa új Heidegger-értelmezés"-ébe.